az-eros-nok-kronikaja

Az erős nők krónikája

Sokszor voltak olyan barátságaim és olyan emberi kapcsolataim, ahol sorra elfordultak tőlem. Hogy mi volt a kifogás? „Túl erős vagy, nem tudok az árnyékodban élni.”, „Ha veled elmegyek valahova, olyan, mintha én nem is léteznék.” , „Állandóan csak a balhé van körülötted.”.

Sokáig gondolkoztam, hogy mi lehet ez. Miért én vagyok az, aki gyakran akaratlanul is megsérti a másikat. Egyszer egy nagyon bölcs barátom azt mondta, senki se szereti, ha minden próbálkozás és erőlködés nélkül túlragyogják. Ekkor értettem meg, hogy minden, ami egy nőt bájossá, nőiessé vagy izgalmassá tesz, olyan nővé, akinek a karizmájának nem sokan tudnak ellenállni, az egyszerre örök magányra ítéli.

A férfiak rettegnek, mikor egy ilyen erős nő szemébe néznek, aki nem nyeli le szó nélkül a sértést, és nem hagyja annyiban a vitát. Aki küzd az igazáért. Aki egy pillanatra sem gyenge és árad belőle a természetesség, látszik, hogy nem erőltet semmit. Még akkor sem, ha hajnali kettőkor egy szűk kis szobában részegen sírt, és üvöltött. Mert másnap felkelt, megmosta az arcát, és miközben szorította a csapot, belenézett a tükörbe és azt mondta: Rohadtul ne merd elfelejteni, hogy ki vagy. Aztán megfogta magát, felhúzta a legjobb ruháját és a legfölényesebb mosolyával indult újra a csatatérre. Ő nem fog megfutamodni. Mégis annyira finom, hogy minden mozdulatából nőiesség árad.

Eredetiség, valami, amit nem lehet tanulni, se lemásolni, mert az ilyesmit teljességgel lehetetlen. Mikor egy mosolyoddal el tudsz mondani egy egész életet. Szempár, aminek van súlya. Ajkak, amelyek szégyentelenül és őszintén mernek beszélni az igazságról. Ez az, amit mindenki keres, amit mindenki akar, mégis, ha a közeledbe kerül félsz. A kezed először lágyan, majd egyre inkább remegni kezd. Nem tudod, mit tartasz benne. És akkor megkérdezed magadtól, hogy lehet valami egyszerre ilyen vonzó és félelmetes. Ismerjük be, nem minden ember termett éppen arra a feladatra, hogy egy ilyen valaki mellett éljen. Mégis, aki meglépi, az elmondhatja, hogy többé nem vágyik másra. Hogy nincs az a bor, ami csillapíthatná a szomját, hogy nincs az a kenyér, ami elmulasztaná az éhséget, amit ennek a személynek a hiánya okoz. Minden más egy halvány árnyék, egy replika, valami, ami sosem érhet fel a tengeri levegő sós ízéhez, vagy a vihar előtti eső illathoz.

eros-nok-kronikaja

Megpróbálod gyűlölni, de valójában csak gyártod magadban az obszesszív gondolatokat. Elmesélsz egy történetet képekkel a fejedben, majd levetíted magadnak és megpróbálod elhinni, vagy éppen nem elhinni. Úgy érzed sosem fog elmúlni a maga után hagyott viszketés, a kíváncsiság, csak reménykedsz valami enyhülésben, amit majd az idő hoz magával. Hasonlítgatod magad, mert ő utána mindenki megmártózik abban, ami valaha ő volt. Csak azt felejted el, hogy te pontosan ugyanolyan szép vagy. Hiszen az egyik káosz nem különbözik sokban a másiktól, csupán más az összetétel. A te szépséged, ami éppen az eleganciában, a nyugodtságban tetőzik, lehet, hogy minden, amit az ő impulzivitása, forrósága valaha keresett. Az erő ott van, ahol van gyengeség is. Az erő az, mikor megmondják, hogy egy haszontalan senkiházi vagy, te pedig nevetsz egyet, majd megteszed, amire ő képtelen volt.

Az erő csendes, mert nem látja senki a szenvedést, a könnyeket, a bejárt utat. Az erő az, hogy tudod, hogy honnan jöttél és tudod, hogy merre tartasz. Mikor mersz elveszni, majd megtalálni önmagad. Mikor megismered a veszélyt, és rájössz, hogy nem erre van szükséged. Mert gyakran, amit akarunk az nem összeegyeztethető azzal, amire szükségünk van. És miért is lenne az? Hol maradna a tanulság? Hol maradna küzdelem? Mert ez az egész semmit sem ér, ha nem küzdesz érte, ha nem izzadtál vért. Ha nem akartad feladni, de mégis úgy döntöttél, hogy továbbmész. El kell veszítenünk a hitünket és kételkednünk kell ahhoz, hogy igazán, mélyen tudjunk hinni.

Mert ahol nincs kétség, az a vakok országa. És hidd el kedves, nem akarsz ott kikötni. Hidd el, akarnod kell, hogy lehessen véleményed, és, hogy ki is mondhasd azt. Nagyon akarnod kell. Látnod kell, nemcsak nézni és tűrni, de látni és harcolni. Ha nem tetszik a kilátás, csak te tudod megváltoztatni. Csak te tudsz azzá lenni, akire igazán szükséged van.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian