Janis Joplin, Jimi Hendrix, Jim Morrison, Kurt Cobain: mi a közös ezekben a nevekben, már persze azon túl, hogy valamennyien korszakalkotó, máig világhírű zenészekhez tartoznak? Az, hogy viselőik egytől egyig vitatott és gyanús körülmények között, sokszor máig tisztázatlan módon haltak meg. És az, hogy mindannyian éppen 27 évesek voltak.
Innen már nyilván nem nehéz összeesküvés-elméleteket és mindenféle konspirációkat, elborult teóriákat gyártani; sokuk már közvetlenül a haláleset megtörténte után szárnyra kapott. Például amikor Brian Jones, a Rolling Stones zseniális gitárosának holttestét 1969-ben megtalálták vidéki házának úszómedencéjében, még maguk a Stones többi tagjai is – akik tökéletesen tisztában voltak vele, milyen életvitelt folytatott a barátjuk – sem igazán akarták elhinni, hogy ne lett volna valamilyen idegenkezűség a tragédiában. A tény, hogy Jones vérében kritikus mennyiségű alkoholt és irdatlan mértékű drogot találtak, egy pillanatig sem szegte az összeesküvés-elméletek iránt lelkesedő rajongók kedvét. Vagy ott van Jimi Hendrix, a valaha volt egyik(?) legnagyobb gitáros, az Egyesült Államok (és vele együtt az egész világ) meghatározó zenei és popkulturális ikonja. Jimi mindig is szerette a különféle kábítószereket – ezt sose titkolta – de mindig értelmesen drogozott: vigyázott, hogy sose lépje túl a vörös vonalat. 1970. szeptember 18-án azonban mégis bevett kilenc darab barbiturát alapú altató tablettát némi alkohol társaságában – holott bizonyíthatóan tudta, hogy egy szem ilyen készítménytől egy jó kondiban lévő felnőtt férfi nagyjából nyolc órát alszik mozdulatlanul. Akkor – feltéve persze, hogy nem akart öngyilkos lenni – mégis miért tett volna ilyet?
Még érdekesebb Kurt Cobainnek, a világhírű rock együttes, a Nirvana énekesének esete. 1994-ben, saját lakásában találtak rá, szájában egy puskacsővel. Itt nem az öngyilkosság tényét feszegetik a gyászolók (Cobain már többször is megkísérelt idő előtt véget vetni az életének, ezeket a kísérleteket azonban rendre megakadályozták barátai és felesége, Courtney Love), hanem annak mikéntjét. Cobain ugyanis vadászpuskával végzett magával: ez rendkívül bonyolult feladat, a szájba helyezett fegyver ormótlan méretei miatt ugyanis csak lábujjal lehet meghúzni a ravaszt: nem csak irdatlan lelkierőt illetve elszántságot, hanem meglehetősen nagy ügyességet és türelmet is igénylő dolog. Egyesek (de még saját családtagjai szerint is) a Nirvana frontemberének egészen egyszerűen nem álltak rendelkezésre a megfelelő tulajdonságok. (Egyébként ezután a haláleset után kezdték el az újságírók a „Club 27” elnevezést használni).
Azonban ne essünk bele a valós helyzetet elfogadni nem tudó rajongók és családtagok csapdájába: a világ prominens könnyűzenei személyiségeit nem valamiféle rejtélyes szellem, kórság, háttérhatalom vagy összeesküvés gyilkolja meg. A tragikusan fiatalon, 27 évesen elhunyt sztárokat nem valamilyen eleve elrendeltetés, hanem saját szomorú, tragikus történetük vitte a korai halálba.
A popszakma vitán felül veszélyes. A zenei világ tömegsírja tele van olyan fiatal zenészek holttestével, akik nem tudták összeegyeztetni a hirtelen jött népszerűséget, irdatlan vagyont, sztár státuszt, rajongókat személyes ambícióikkal vagy a kereskedelmi szempontokkal, az őket pénzautomatává változtatni igyekvő menedzsereikkel és producereikkel, vagy éppen a mindig valami újra éhes fogyasztói tömeggel. Robin Williams, a híres amerikai színész kiégett summázata szerint: „a rock and roll forgatókönyve nem más, mint szex, drogok, elvonó és keserűség.”
Nagyon sokan (tehát a legtöbben) képtelenek kezelni a sztárságot. Egyszerre megszűnik a magánszféra és a pihenés lehetősége, az ember egyik fellépésről a másikra sodródik magatehetetlenül, ezt a teljesítményt pedig gyakran csak különféle szerekkel lehet fenntartani. A rocksztárok gyakorlatilag kénytelenek a drogokhoz fordulni: egyfelől, hogy a tempót fenntartsák, másfelől, hogy a nap végén legalább pár óráig meg bírjanak nyugodni. Hiába, a heroin nevű kocka elfoglalta a helyét a rocksztár-image nagy mozaikjában. A kábítószerek pedig, ha időlegesen fel is töltik az embert energiával, végső soron rossz tanácsadók: a 27-esek klubjának valamennyi tagja kábítószerrel összefüggésben halt meg.
A 27-esek klubja nem valamiféle misztikus gyilkosságsorozat: mindössze néhány szomorú, tragikusan fiatalon elhunyt művész tartozik ide.
Illetve nem szabad elmenni amellett sem, hogy a legendává, szupersztárrá válás igen gyakran csak az illető zenész halála után, vagy éppen, hogy a halála miatt következik be. A legendává válás egyik útja az, ha az ember fiatalon hal meg. Ki tudja, milyen lenne ma például Brian Jones vagy éppen Jimi Hendrix? Mindannyian megkínzott lelkek voltak, akik szorongásaik, frusztrációjuk, belső háborúik miatt lehettek és lettek sztárok és karrierjük csúcsán távoztak az élők világából.
De nem érdemes ezen szomorkodni: ahogy a mondás tartja, a dalt nem lehet megölni, csak a dalnokot. A 27-es klub tagjai tovább élnek a popkultúrában, dalaik, albumaik révén. Szomorkodás helyett inkább menjünk és hallgassunk meg egy jó számot.
Képek: kiemelt kép, 1
