pünkösd-1-1024x576

A pünkösd eredete

A mai napon munkaszüneti nap van, és sokak számára sajnos tényleg csak ennyi. Pedig a napokban ünnepeljük a kereszténység egyik legnagyobb ünnepét: a pünkösdöt. Természetesen rengetegen tényleg nagy jelentőséget tulajdonítanak az ünnepnek, de talán ennél nagyobb az a tábor, melyben ez csak egy kiüresedett kulturális hagyomány, vagy ami még elszomorítóbb: sokaknak fogalmuk sincs miről szól a mai nap. Sajnos látni manapság olyan videókat, melyeken az utca emberét megkérdezve meglepően kevesen voltak csak tisztában azzal, hogy pontosan mit is takar ez az ünnep. Pedig a pünkösdi eseményeket kicsit részletesebben megvizsgálva egyértelművé válik, hogy mekkora jelentőséggel bírt ez az ünnep mind üdvtörténeti és történelmi-kulturális szempontból is. Ennek a cikknek is ez lenne a nem titkolt szándéka.

Mindenek előtt tisztázni kell, mit is ünnepel a kereszténység ekkor, illetve, hogy milyen volt az első pünkösd az akkor még kis létszámú, üldözött és sokkal kevésbé megszervezett korai hívők számára, illetve milyen előzményei és hatásai voltak a Szent Lélek (Szellem) kitöltésének. Kezdve rögtön az utolsóként említett szempontokkal, a Szent Szellem nem volt ismeretlen fogalom a korai egyház számára. Már az Ószövetségben is rengeteg ígéretet találunk arra nézve, hogy ezt az erőt Isten egyszer majd a követőinek fogja adni, ám a zsidók nem tudhatták ez mikor fog bekövetkezni. Az Újszövetség egyébként nem is lenne definiálható az Ószövetség nélkül. Magának a pünkösd ünnepének is (hasonlóan a húsvéthoz) zsidó ünnepek adták az alapot. Ezt sokan nem tudják, pedig ezeknek a héber ünnepeknek sokkal több közük van a keresztény ünnepekhez, mint az évszázadok során rájuk rakódott népszokásoknak és hagyományoknak. Mégis sokan ez utóbbit kötik inkább hozzá. Visszatérve a gyökerekhez a zsidóknál a tavaszi ünnepek nagy jelentőséggel bírtak. Ezek az ünnepek előrevetítették a következő, megígért korszakokat, úgymond jelzésértékű események voltak a jövőre nézve. Alapvetően a pünkösd ennek az ószövetségi ünnepnek a beteljesülését jelentette. Ezt bizonyítja hogy a Messiás eljövetele az ószövetségi ünnepek menetrendjét követte. Jézus feltámadása éppen az Első Zsengék ünnepén történt meg. A zsidóság ezen a napon mutatta be a nyári árpatermés első zsengéjét a jeruzsálemi templomban. Ez után az ünnep után pontosan 50 nappal került sor a nyári búzaaratás ünnepére. Ez héberül a Savuót, mely heteket jelent, mivel ez az ünnep pontosan 7 héttel az Első Zsenge ünnepe után jött el. A zsidóság emellett ezen a napon emlékezett meg a tízparancsolat átadásáról, mózesi szövetségkötésről, mely az Ószövetség alapját jelentette. ( Ebből a szempontból is érdekes, hogy az Újszövetség a Szent Szellem kitöltésével kezdődött meg, mely szintén ezen a napon történt meg.) A magyar pünkösd szavunk egyébként a görög pentekoszté-ból származik, melynek jelentése „ötvenedik”. A zsidóság tehát ennek a nagyszabású ünnepnek az apropóján minden évben összegyűlt Jeruzsálemben az egész birodalomból. Ez megmagyarázza miért volt akkora tömeg ott ebben az időszakban és hogyan tudott ennyi ember ilyen gyorsan áttérni az új vallásra.

Maga Jézus is beszélt az elkövetkező eseményről, a Szent Lélek kiáradásáról, sőt még azt is elmondta, hogy nem sokkal az ő halála és feltámadása után fog erre sor kerülni. Még arra is figyelmeztette az apostolokat, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet és maradjanak együtt. A hívők ezekbe az ígéretekbe kapaszkodva gyűltek össze Jézus halála és feltámadása után 50 nappal a Biblia alapján 120-an egy jeruzsálemi épület emeletén egy nagy közös céllal, melyet meg is kaptak és ami nagy botrányt keltett a korabeli viszonyok között is. Mind ezek ellenére bibliai források alapján még aznap 3000 új hívővel gyarapodott a frissen megszületett egyház. Mindez annak a nyers erőnek volt köszönhető, melyeket aznap az első keresztények megkaphattak és amely az életet lehelt a korai egyházba, illetve ez volt az, ami átsegítette őket az első üldözéseken és akár a vértanúságokon is. A Szent Lélek nélkül nem terjedhetett volna el ilyen gyorsan és nagyon nagy területen az új vallás (vagy egyszerűen csak el sem indult volna). A kereszténység ráadásul ezen korai, tiszta állapotában szájról-szájra, személyes úton, nem pedig erőszak hatására vált népszerűvé, mely szintén lehetetlen lett volna ennek a szellemi töltetnek a hiányában.

A pünkösd tehát teológiai szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bírt, hiszen egy addig soha nem látott változás állt be a hívőknek mind egymással (mint az egyházon belül testvéreknek számító személyekkel) mind az Istennel való közösségük szempontjából. (Mivel a Szent Szellem kitöltésével nyílt meg számukra a lehetőség arra a belsőséges, szorosabb kapcsolatra Istennel, mely az Újszövetséget jellemzi.) Egy olyan, addig még nem létező közösség jött létre, melyben az emberek hátra hagyhatták a múltat, nem számított már a faji, etnikai, vagy korábbi vallási hovatartozás. Ez kulturális jelentőséggel is bírt. Mindemellett a pünkösd történelmi szempontból is kiemelkedő esemény volt, hiszen e nélkül nem alakult volna ki a kereszténység, nem terjedtek el volna azok az alapelvek, amik a mai európai kultúra alapjait is képezik.

Végül zárásként az ünnep mondanivalóját én a következő idézet alapján összegezném: „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki a Szellemtől született” Ahogy a Biblia is fogalmaz, az eredeti értelemben vett egyház, vagyis a hívők közössége elsősorban egy szellemi-spirituális közösséget jelent. Ebből a szempontból tehát nem számít, hogy a vírus ideje alatt külön, de szellemben együtt ünnepeljük ezeket a napokat, hiszen a fenti idézet alapján maguk a Szellemtől születettek, vagyis a hívők folyamatosan egy „láthatatlan tömeget” alkotnak, melyet nem a személyes jelenlét, hanem a közös hit kacsol össze.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian