Kris Kremers és Lisanne Froon két holland diáklány volt. Lisanne 22 éves volt, és alkalmazott tudományokban szerzett diplomát, a 21 éves Kris pedig művészeti oktatás tanulmányait fejezte be. Mindkét lány a hollandiai Ammersfoort városában élt és ugyanabban kávézóban dolgoztak, amelynek köszönhetően rakhattak félre a tervezett 6 hetes közös panamai utazásukra. Céljuk ezzel az volt, hogy ott megtanuljanak spanyolul és valamilyen módon segítséget nyújtsanak az ott élő lakosságnak.
A lányok március közepén utaztak el a Közép-Amerikai országba. Március 29-én megérkeztek Boquete városába, ahol egy helyi családnál laktak és gyerekekkel foglalkoztak. Április 1-jén délelőtt 11 óra körül indultak el egy általuk körtúrának vélt ösvényen, a Zongorista ösvény útvonalon. A vulkánt körülvevő őserdőbe az elszállásoló család kutyájával indultak, aki este a lányok nélkül tért vissza házhoz. Ez volt az a nap, ami után a családjaik többé nem kapták meg tőlük a szokásos napi üzeneteket, egy idegenvezetővel másnapra megbeszélt találkozójukon pedig nem jelentek meg. Ezt követően a következő napon a helyi rendőrség a lakosság segítségével megkezdte a keresésüket, pár nap után pedig megérkezett a két lány családja rendőrökkel, keresőkutyákkal és nyomozókkal. A tíz napig tartó keresés azonban sikertelennek bizonyult. Sokáig semmi fejlemény nem is történt az üggyel kapcsolatban, viszont 10 héttel az eltűnésük után, egy nő véletlenül megtalálta az egyik lány kék hátizsákját egy folyó mellett, amely a szállásuktól északra található. A hölgy, aki a nyomra bukkant, azt is hozzátette, hogy a táska előző nap még biztos, hogy nem volt ott.
A hátizsákban jó állapotú és gondosan becsomagolt száraz holmikat találtak, két pár napszemüveget, 83 dollár készpénzt, Lisanne útlevelét, egy vizes palackot, a lány kameráját, melltartókat és mindkettőjük mobiltelefonját. Legutóbbiakat a rendőrség tüzetesebben átvizsgálta, amiből kiderült, hogy a lányok az elindulásuk után öt órával már próbálták hívni a 112-t, a panamai hatóságokat és a nemzetközi segélyhívót is. Azonban a több, mint 77 próbálkozás mind sikertelen volt. Emellett a telefonokban érdekes fényképek is voltak. Ezek szerint, túrájuk elején még minden normális volt, csak sétálgattak az erdőben, majd április 8-án több, mint 90 darab vakus fénykép készült hajnali egy és négy között a sötétben és esőben. A hátizsák megtalálása után ismét keresés indult, aminek az lett az eredménye, hogy rábukkantak Kris rövidnadrágjára gondosan összehajtva egy szikla tetején mindössze pár kilóméterre az elhagyott hátizsáktól. Elsőre ezeket maguk után hagyott nyomoknak is tekinthetnénk, azonban miért hagyná ott bárki is így a ruhaneműt, ahonnan a szél bármikor lefújhatja? Ha ez lett volna a cél, sokkal inkább rögzítették volna oda valamihez. Újbóli keresésük azonban több nyomra nem vezetett, két hónapig ismét csend volt. Ami ezek után következett, az összes közül a legvérfagyasztóbb volt. A megtalált hátizsák helyétől pár kilométerre találtak egy medencecsontot, egy bakancsot, benne egy lábbal és számos szétszórt csontot. A DNS vizsgálatok pedig beigazolták, amitől mindenki tartott, ezek mind a két lányhoz tartoznak. A helyi hatóságok végül azzal zárták le az ügyet, hogy valószínűleg lezuhanhattak egy szikláról, holttestüket pedig dögevők hordhatták szét. Ebben a magyarázatban viszont nagyon sok buktató szerepel, amik bizonyítják, hogy ez valószínűleg közel sem így történt.
Az elhallgatásra több indokuk is volt, de a legfontosabb az a turizmus megőrzése volt. Az ágazat több mint 14%-át adja Panama GDP-jének, ezen belül pedig a legnagyobb szelet a külföldiek költekezése a területen. Ha pedig megnézzük jobban, hogy a maradványokat hol találták meg, rájöhetünk, hogy a hatóságok magyarázatai már a környezeti adottságokból kifolyólag is megbukott. 700 méterrel a tengerszint fölött voltak a csontok, ez pedig már sokkal inkább egy hűvösebb része az esőerdőnek, szokták felhőerdőnek is nevezni. Ebből kifolyólag pedig a holttestek is lassabban bomlanak és itt nagyobb testű húsevők sem élnek.
Panama egyik legnagyobb lapjának újságírója világított rá arra, hogy a hatóságok mennyire komolytalanul kezelték az ügyet. Először is, a bizonyítékok mellett nem volt állandó felügyelet, nem vettek ujjlenyomatokat és arra sem figyeltek, hogy ezek ne szennyeződjenek be. Egy újságíró, Jeremy Kryt kezdett bele egy nagyon részletes nyomozásba, ahol többek között az is kiderült, hogy a 18 hónapos rendőri és ügyészi nyomozás megállapította, hogy emberölés történt. Vádat azonban senkivel szemben nem emeltek. Később a kamera bevizsgálásakor kiderült, hogy egy kép hiányzik. Azonban arról nem lehetett szó, hogy egyszerűen csak kitörölték, mert nem tetszett nekik, mivel a többi kép is többnyire kivehetetlen, mégis megtartották. Holland nyomozók is utána jártak ennek és a legmodernebb technikával próbálták visszahívni az eltűnt képet, de nem sikerült. Ha sima törlésről lenne szó, akkor annak nyoma maradt volna az eredeti memóriakártyán.
A fent említett újságíró, Jeremy, ellátogatott egy panamai halottasházba is, ahol egy anonim szakértővel volt lehetősége beszélni. Tőle tudhatjuk azt is, hogy a lányok testének nagyon csekély százalékát találták csak meg, de ezek sem utaltak vadállatok általi marcangolásra. 8 héttel utána a testeknek pedig közel sem darabokban szétszórva kellene kinéznie. A csontok szinte teljesen le voltak tisztítva, sőt, fehérítésre utaló jeleket is találtak, egy olyan anyaggal, ami felgyorsítja a bomlást.
Az ügyet végül lezárták, és még mindig úgy tartják számon, mint ahogy azt fentebb is említettem. Kicsi az esély arra, hogy valaha is kiderül, hogy mi történt ezzel a két fiatal lánnyal. Az ügy megnyitására azonban még mindig van lehetőség, hiszen rengeteg a megválaszolatlan kérdés, de valószínűleg ez már soha nem fog megtörténni.
Sziasztok! Deák Adrienn vagyok, a Media Iuris egyik szerkesztője! Már kicsi korom óta nagyon sok minden érdekel, legyen szó akár valaminek a működéséről vagy menetéről. Szeretem beleásni magamat a különféle témákba, így tőlem nem lesznek szokatlanok a tudományos cikkek. Remélem sikerül majd felkeltenem az érdeklődéseteket és sok új dolgot megismertetnem veletek.
