A Clint Eastwood által rendezett Richard Jewell című 2019-es életrajzi dráma egy igaz történetet dolgoz fel arról, hogy miként került egy becsületes, szorgalmas biztonsági őr hőstettével a hatalom és a média kereszttüzébe.
Jewell egy egyszerű, törvénytisztelő fiatal férfi, akinek szabálykövetése olykor már túlbuzgónak is minősíthető. Álma az volt, hogy rendőr lehessen. Dolgozott egy szövetségi katasztrófavédelmi ügynökségnél postázóként, illetve egy kollégium biztonsági őre is volt, ahonnan azért menesztették, mert munkáját túl komolyan véve nem hagyta szórakozni a fiatalokat. Az 1996-os atlantai Olimpiai Játékok idején a biztonsági szolgálatnál kapott állást. Hajlama a szabályok túlzott követésére itt is megjelent, mereven ragaszkodott azok betartásához. Egyfolytában rémeket látott és fenyegetést vetített előre, ami végül be is igazolódott. Egy pad alatt találta meg a bombát, ami később felrobbant, két ember életét kioltva, további 111 személyt pedig megsebesítve. Az eset katasztrófába is torkollhatott volna, ha Jewell nem találja meg időben a robbanószerkezetet és nem értesíti a hatóságokat. Ébersége sokak életét megmentette.
Neve szinte azonnal ismertté vált, interjúkat készítettek vele és az újságok beszámoltak a hőstettéről. Elismerése azonban nem tartott sokáig, a hatóságok első számú gyanúsítottként tekintettek rá. Kathy Scruggs, a The Atlanta-Journal Constitution című lap újságírója erkölcstelen módon hozzájutott ehhez az információhoz a nyomozást vezető Tom Shaw-tól. Rövidesen címlapon jelent meg a cikke, miszerint Jewellt gyanúsítják a merénylet elkövetésével. A korábban még hősnek nevezett biztonsági őr élete egy pillanat alatt megváltozott. Ezzel kezdetét vette a kilátástalan küzdelme az államhatalommal szemben, a nyilvánosság kitüntetett figyelmének kíséretében.
Ahhoz, hogy megértsük a történteket, fontos áttekinteni az Amerikai Egyesült Államok 20. század végi belső válságjelenségeit, illetve a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) helyzetét is. Az 1990-es években az ország társadalmi háttere a különböző etnikai feszültségek eszkalációja miatt problémás volt. A szélsőséges csoportok és a merényletek száma megnőtt, valamint megjelent az úgynevezett technológiaellenesség. Az FBI egyre nehezebb helyzetekbe került és sorra vétette a hibákat. J. Edgar Hoover- a szervezet korábbi igazgatója- vezetése alatt politikusokat zsarolt saját céljai elérése érdekében. 1972-es halálát követően az állam vezetői bosszút álltak az FBI-on, megszüntetve az addig pragmatikusan működő rendszert. Az átszervezés jogszerűbb működést hozott el és a legendás Hoover korszak lezárult. A szervezet azonban, a volt igazgató öröksége miatt még mindig egy sötétebb korszakát élte.
Jewell hitt azokban az intézményekben, amelyek végül elárulták és meghurcolták őt. A hatóságok egy előre gyártott pszichológiai profilt kényszerítettek rá: a magányos, sikertelen, az édesanyjával élő férfi, aki vágyik az elismerésre, hogy fontosnak érezhesse magát. Törvényes és törvénytelen eszközökkel egyaránt próbálták rábírni, hogy beismerő vallomást tegyen. A férfi és édesanyja, aki mindvégig hitt az ártatlanságában, szinte házi őrizetben éltek a nyomozás ideje alatt. Minden tárgyukat lefoglalták, még a Tupperware edényeket és a Disney-kazettákat is. Jewell és ügyvédje, Watson Bryant hónapokig tartó harca a hatósággal és a sajtóval megmutatta, hogyan próbál egy óriási állami gépezet ellehetetleníteni egy kisembert.
A karaktergyilkosságban hatalmas szerepe volt a médiának. A Scruggs-féle erkölcstelen, sztorihajhász újságírás az 1890-es években gyökerezik. A lapok és egyéb orgánumok véleménybefolyásoló ereje az évtizedek alatt csak egyre jobban megnőtt. Cél a látványos, lenyűgöző és elismerést hozó sztori megírása bármi áron, lehetőleg másokat megelőzve. Ez vezetett ahhoz, hogy a 20. század második felében megjelent az úgynevezett „trial by media” (média általi tárgyalás) jelenség. Ez azt jelentette, hogy a sajtó ítélete alapján Jewell már azelőtt bűnösnek lett kimondva, hogy az FBI egyáltalán megkezdte volna a kihallgatását.
A nyomozás ugyan véget ért azzal, hogy ejtették ellene a vádat, a férfi története azonban nem. Az ügyvéd rámutatott arra, hogy a jóvátétel lehetetlen, hiszen Jewell neve örökké összefonódott a robbantással. Ennek ellenére a nyomozást vezető Shaw kijelentette, biztos benne, hogy ő az elkövető.
A Richard Jewell balladája amellett, hogy bemutatja a főhős megpróbáltatásait, arra is felhívja a figyelmet, hogy a determinisztikus gondolkodásnak és az előítéleteknek milyen káros következményei lehetnek. A film egyik izgalmas aspektusa a szerepcsere. Az FBI itt ugyanis nem a sorozatokból és filmekből tévedhetetlennek ismert, a törvényt szolgáló és védő szervezet, hanem a történet elsődleges antagonistája.
Jewell végül rendőr lett, és a valódi tettest, Eric Rudolphot is kézre kerítették. 2007-ben, 44 évesen hunyt el, szívroham következtében.
Források:
https://ujkor.hu/content/trial-media-richard-jewell-balladaja-torteneszszemmel
https://archive.vanityfair.com/article/share/1fd2d7ae-10d8-474b-9bf1-d1558af697be
Képek:
Kiemelt kép: https://index.hu/kultur/cinematrix/2020/01/23/richard_jewell_avagy_egy_kihagyott_ziccer_anatomiaja/
Szövegkép 1: https://www.newyorker.com/culture/the-front-row/the-unintentional-politics-of-clint-eastwoods-richard-jewell
Szövegkép 2: https://port.hu/galeria/richard-jewell-balladaja/movie-213370?openwith=1186648
