Képzelt szülők, valódi sorsok – Hogyan kapnak nevet az inkubátorbabák?

Időről időre találkozhatunk olyan hírekkel, amelyek kórházi babamentő inkubátorokban hagyott újszülöttekről szólnak. Megtalálásukkor nincs nevük, nincs családjuk, és nem ismertek a születésük körülményei sem. Hogyan kezeli a jog őket, akiknek senkijük és semmijük nincs, még nevük sem? Hogyan és kitől kapnak nevet és állampolgárságot az ilyen babák, hogyan rendeződik a jogi helyzetük?

Magyarországon harminc éve, 1996 májusában helyezték ki az első babamentő inkubátort Budapesten, mára számuk országszerte megközelíti a negyvenet – ilyen eszköz például a pécsi gyermekklinikán is található. Ezek célja, hogy a válsághelyzetben lévő anyák anonim módon, biztonságosan helyezzék el újszülöttjüket. Ez így nem bűncselekmény, hanem a titkos örökbeadás egyik formája: az anya erre irányuló jognyilatkozatának magát az inkubátorban hagyást kell tekinteni. Enélkül fennállna a veszélye annak, hogy a gyermeket életveszélyes körülmények között hagyják magára, az inkubátor tehát valóban életeket ment.

Ugyanakkor már itt megjelenik az első probléma: az anonimitás ugyan védi, segíti az anyát, de egyben el is vágja a gyermeket a saját származásától. Ez a helyzet már az elhagyás utáni percekben is gyakorlati problémát okozhat, például az orvosi vizsgálatok során és az esetleges későbbi egészségügyi problémák esetén nem állnak rendelkezésre a kórelőzmények, hiszen a szülők sem ismertek.

Mikor a gyermek teljesen biztonságban van, elindulhat a jogi folyamat is, amely célja, hogy a társadalomnak jogilag is teljes értékű tagja lehessen. Első lépésként a csecsemőt – ellenkező bizonyításig – a területi elvet (ius soli) követve magyar állampolgárnak kell tekinteni.

Amikor a települési önkormányzat jegyzője ismeretlen szülőktől származó talált gyermekről értesül, a gyermek anyakönyveztetésével kapcsolatos eljárást hivatalból folytatja le, és erről tájékoztatja a gyámhatóságot. A Polgári Törvénykönyv 4:151.§ alapján a gyámhatóság állapítja meg a gyermek nevét, ha a gyermek mindkét szülője ismeretlen, de a vonatkozó kormányrendelet szerint a települési önkormányzat jegyzője gyakorolja a gyámhatósági névmegállapítással kapcsolatos hatásköröket. A gyámhatóság az eljárás kezdetén soron kívül gyermekvédelmi gyámot rendel ki.

A gyermek születésének anyakönyvi bejegyzéséhez a jog praktikus fikciókat alkalmaz. A jegyző megállapítja mindazokat az adatokat, amelyek a gyermek születésének anyakönyvezéséhez szükségesek. Így ő határozza meg a gyermek születési helyét és idejét, valamint családi és utónevét is.

Különösen érdekes, hogy a jegyző ekkor képzelt szülőket is megállapít, megadva a fiktív apa és fiktív anya családi és utónevét, születési helyét és idejét, lakóhelyét. Ezeket az adatokat szigorú korlátok között adhatja meg. A gyermek születési helye a szülés helye vagy a gyermek megtalálásának helye lesz, a feltételezhető születési időt pedig gyakran igazságügyi orvosszakértő állapítja meg. Az anyakönyvi bejegyzéshez szükséges adatokat a jegyző a gyermek kirendelt gyámjával egyetértésben állapítja meg úgy, hogy az más jogos érdekét ne sértse. Az adatokkal, például a névvel nem lehet utalni a gyermek megtalálásának körülményeire, illetve a családi és utónév nem lehet sérelmes a gyermekre.

Fontos kérdés, hogy a hírekben megismerhető nevek megmaradnak-e, tehát ezen a néven élnek-e később is az ilyen személyek. Ezeket az ideiglenes neveket szokásosan a kórházi dolgozók adják, általában a gyermek megtalálásának körülményeit alapul véve. Jellemzően az adott időpontról (napszakról, évszakról), a kórház vagy a település nevéről, illetve valamelyik kórházi dolgozó után adják ezeket az átmeneti fantázianeveket, valamint az is gyakori, hogy a keresztnévről az adott nap névnapja szerint döntenek. Így mivel általában éjszaka vagy hajnalban helyezik el ezeket a csecsemőket az inkubátorokban, gyakran fordul elő átmeneti vezetéknévként a Hajnal vagy Hajnali, de például a békéscsabai Réthy Pál Kórház krízisinkubátorában talált babák többször kapták a Réthy családnevet is.

Ha a talált gyermekek nyilvánosságra hozott nevei adott esetben egész életükre nézve bárki számára elérhetőek lennének, felfedve megtalálásuknak körülményeit is, az adatvédelmi és személyiségi jogi kérdéseket vetne fel. A híradások alkalmával nyilvánosságra kerül az inkubátorban talált gyermek nevén és nemén kívül több körülmény is, így a település és a kórház megnevezése, amelynek inkubátorában a gyermeket elhelyezték, valamint a gyermek súlya és hossza is. Ezek az adatok tehát ebben az esetben később is megismerhetőek és visszakereshetőek lennének. A jogszabályok szerint éppen ezért ezeket a nyilvánossá vált átmeneti neveket az anyakönyvezés során kötelezően megváltoztatják.

Fontos szabály, hogy az anya még hat hétig, tehát 42 napon belül meggondolhatja magát és jelentkezhet az inkubátorban hagyott gyermekéért. Ha a gyermek valódi adatai, valamint a vér szerinti szülők adatai utóbb ismertté válnak, a jegyző kezdeményezi az újbóli anyakönyvezést.

A babamentő inkubátorok rendszere időnként szakmai vitákat vált ki. Az egyik leggyakoribb kritika, hogy az anya névtelensége ellentétes lehet az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye által biztosított, a származás megismeréséhez való joggal és a biológiai gyökerek megismerésének természetes igényével is. Örökbefogadó családban felnőve ezek a gyermekek ritkán tudják kideríteni a pontos vér szerinti származásukat, így az identitásuk egy része örökre hiányozhat. Az általánosan elfogadott álláspont szerint azonban ez az ára annak, hogy születésük után minél előbb biztonságos közegbe kerülve kezdjék az életüket.

Bár a jogrendszer válasza a származás problémájára nem tökéletes, de a jogszabályok, a fiktív adatok és a képzelt szülők jogintézménye is igyekeznek segíteni az ismeretlen szülőktől származó, inkubátorokban hagyott gyermekek biztosabb életkezdését.

Források: