Január hatodika a vízkereszt napja, melyet a legtöbb ember csak a karácsonyfa lebontásának napjaként azonosít, ennél azonban jóval több jelentőséggel rendelkezik. Ez a nap jelöli ugyanis még a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepét, így katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe ez. Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, ezután kezdődik a farsangi időszak. Január 6-án a legtöbb katolikus templomban vízszenteléssel egybekötött misét tartanak, például Bátán a Szent Mihály templomban délután 4 órakor, Bátaszéken és Szekszárdon, a belvárosi templomban este 6 órakor kezdődik a mise.
A vízkereszt története
A legfőbb üzenete az ünnepnek, hogy a Megváltó megszületett és az Isten szeretete mindenkire kiterjed. A háromkirályok arra emlékeztetnek, hogy Jézus születésének örömhíre a pogányokhoz is eljutott. A pásztorok és a napkeleti bölcsek mentek a jászolhoz, ez azt jelképezi, hogy a kitaszítottaktól a legnagyobb világi uralkodókig minden embernek szól a Megváltó megszületésének, Isten szeretetének örömhíre. Vízkeresztkor a hagyomány szerint a szentmisén vizet szentelnek a papok, innen ered az ünnep elnevezése, és ekkor kezdődik a házszentelések időszaka is. Utóbbi során szenteltvízzel hinti meg a hívek otthonait a pap, az ajtó fölé pedig felírja az évszám mellett a három király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit.
Több mint 1 000 évre nyúlik vissza a vízkereszt ünnepének létezése, előbb keleten, utóbb nyugaton terjedt el a 4. századtól a keresztények körében, akik számára ez az ünnep az alábbi 3 hitbéli eseményen alapul: Jézus születésén és megkeresztelkedésén, a napkeleti bölcsek látogatásán és Jézus első kánai menyegzőn tett csoda tételén.
Vegyük ezeket sorra: Jézus születésével isten megjelent az emberek között a földön, születésének jele a betlehemi csillag volt, melyet követve a napkeleti bölcsek eljutottak hozzá, hogy köszöntsék őt és hódolatukat fejezhessék ki. Gáspár, Menyhért és Boldizsár aranyat, tömjént és mirhát ajándékozott neki; aranyat a királynak, tömjént az istennek, mirhát pedig az embernek, akiket Jézus magában képviselt.
Jézust Keresztelő Szent János keresztelte meg a Jordán folyóban, erről emlékezik meg a vízszentelés hagyománya, mely mind a keleti, mind a nyugati keresztény egyházakban honos szokásként él vízkeresztkor. A kánai menyegzőről is megemlékeznek a keresztények, amely a megváltó első csodája volt, amikor is édesanyja kérésére a megfogyatkozott bort úgy pótolta, hogy a vizet borrá változtatta, mellyel azt szerette volna megmutatni, hogy valóban isteni ereje van, s hogy segíteni szeretne az embereknek, előre mutatva a majdani megváltást is.
Idővel keleten és nyugaton megoszlott az ünnep jelentősége, keleten Jézus megkeresztelkedésének ünnepe lett, nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatásának napja. A római katolikus egyház ezen a napon hagyományosan vizet és tömjént szentel, innen ered a vízkereszt elnevezés.
Néphagyományok
A vallási ünnep köré különböző néphagyományok is szövődtek, míg az egyház vizet szentel, az emberek erre a napra tették házszenteléseiket. A házszentelés nem a modern értelemben vett házavató bulikat, hanem a házra és melléképületekre mondott áldást jelentette. Szenteltvízzel hintették be ezeket és öntöttek is ebből a padlóra, hogy isten oltalmába helyezzék a házat, és az ő segítségét kérjék rájuk, ott élt napjaikra, állataikra. Az állatokat meg is itatták némi szenteltvízzel, hogy védve legyenek a betegségektől, valamint az emberek magukra is locsoltak a vízből, hogy kivigyék a rontást és a betegségeket. A szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak és minden betegségre használták, de hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a ház ajtajára is. A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát. Vízkereszt egyben a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdete is.
Szokás volt vízkeresztkor az esti csillagjárás vagy csillagozás, mely hasonló volt a betlehemezéshez. Papír süveget viselő gyerekek a napkeleti bölcsek útját játszották el, Betlehem felé.
Ahogy ma is, a vízkereszt a karácsonyfa lebontásának napja is volt: a régiek ezen a napon utoljára gyújtották meg a karácsonyi gyertyákat, minden díszt leszedtek a fáról, és elfogyasztották a maradék karácsonyi édességeket is. A fának egyetlen ágát hagyták meg, melyet betettek egy szentkép mögé, magát a fát pedig felaprították, majd elégették. Manapság az egykor ragyogó fenyőfák sorsa, hogy elszáradásuk után az emberek csak kihajítják őket az utcára.
Források: 1, kiemelt kép, 1, 2, 3
Sziasztok! Miklai Kamilla vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem az irodalmat, vonzott a betűk világa, a regények, versek, könyvek birodalma. Számos témakör foglalkoztat, amelyekkel kapcsolatban szeretem másokkal megosztani a felmerült gondolataimat, „Látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit még senki sem gondolt.”, ahogy Szent-Györgyi Albert is mondta. Az egyetem számos lehetőséget rejteget, ezért a cikkírás mellett egyéb hallgatói szervezetekben is tevékenykedem. Ezekben a közösségekben szerzett élményeim, információim és tapasztalataim elősegítenek engem abban, hogy mindig érdekes és izgalmas cikkekkel szolgáljak Nektek!
