…”több leányt és szüzet és más nőket, akik a lakosztályában tartózkodtak, kegyetlenül és a halál különböző nemeivel megölt és megöletett.” Ilyen és hasonló vádakkal illették Báthory Erzsébetet, aki nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden táján ismertté vált rémtettei miatt. Történészek a mai napig vitatkoznak, hogy vajon tényleg elkövette-e szörnyű tetteit, vagy csupán egy karaktergyilkosság áldozata volt-e. Mindenesetre annyi biztos, hogy a vérszomjas grófnő történetét élénken kiszínezték, a gyilkosságokat horrorisztikusan, szexuális motivációkat sem nélkülöző bűntettként írták és írják le a mai napig. A grófnő által véghezvitt rémes tettek számos irodalmi mű, film és regény ihletője lett. Nem véletlen, hiszen a szadizmus, az erotika és a szexualitás egyaránt megjelenik benne.
Ki is volt Báthory Erzsébet?
1506-ban született Magyarország egyik legelőkelőbb családjában, amely a sváb származású Gutkeled nemzetségből ered. Édesanyja, Báthory Anna az erdélyi fejedelem és lengyel király, Báthory István húga volt. 1575-ben Erzsébetet hozzáadták Nádasdy Ferenc báróhoz, és kiváló katonához, akit abban az időben „fekete bégnek” is neveztek. A frigyet nevezhetjük az érdekházasságok mintapéldájának is, ugyanis Erzsébet 11 éves volt, amikor a báróval eljegyezték egymást. A grófnő nászajándék gyanánt megkapta a csejtei kastélyt és az azt körülvevő 12 falut. Mivel a báró sokat háborúskodott, Erzsébettől nem állt távol a magány és a zárkózott viselkedés, azonban támogatta és segítette azokat az özvegyeket, megerőszakolt, és mindenükből kifosztott lányokat-asszonyokat, akik megsínylették a háborúkat. 1604-ben Nádasdy meghalt és Erzsébet ezután özvegyként élt tovább. Számos irodalmi mű a férj elvesztését tekinti fordulópontnak, szerintük a grófnő ettől őrülhetett meg. A grófnő egyébként orvoslással is foglalkozott, több forrás szerint kórházként is funkcionált csejtei vára. Talán ennek is „köszönhető”, hogy Nádasdy Ferenc udvari papja és tábori lelkésze elkezdte terjeszteni a hírt arról, miszerint a csejtei kastélyban a grófnő okkult tudományokkal foglalkozik. Ezenkívül számos forrás rendelkezik arról, hogy a grófnő erős hajlamot mutatott az erőszakra, gyakran voltak dühkitörései, és mély depresszióban szenvedett.
A magyar drakula
„Báthory Erzsébet kiirtotta leányinkat, kegyelmes uram. Minden rózsát leszakított, hogy rózsavízben mosakodjék…. Vért használ mosdásra, fürdésre, s eddigelé hatszáz leányt öletett meg iszonyú kínzással. Irtóztató az, kegyelmes uram.” Írja Mikszáth Kálmán a Csejte vára és asszonya című művében. Egyes források szerint Erzsébet beteges hajlamai akkor kezdődtek, amikor a grófnőt egyik szolgálója fésülte, azonban egy óvatlan pillanatban meghúzta annak haját. Erzsébet erre pofon ütötte a leányt olyannyira, hogy annak eleredt a vére, amely rácsöppent a grófnő kezére. Állítólag az asszony ekkor azt érezte, hogy bőre puhább és simább lett, megfiatalodott. Ettől a pillanattól kezdve kezdte el szolgáló lányait kivéreztetni, és vett véres fürdőket, hogy örök fiatalságot és életet nyerjen. „Erre aztán előadta a pap, hogy a szép Nádasdyné dolga hogy kezdődött; arcul ütötte egyszer a kiszolgáló frájját oly erősen, hogy annak a vére kiserkedt, és az ő arcára freccsent. Mikor letörülte a tükörbe nézett, s az idegen vércsepp alatt az ő arcbőre mintha virulóbbá, üdébbé vált volna egy lehelettel. Így támadt benne a szörnyeszme, leányok vérében mosdani, fürödni.” Ezeket a mendemondákat azonban egyértelműen cáfolják a biológiai tények, hiszen az emberi vérben – alvadása miatt – lehetetlen megfürödni, hacsak valamilyen véralvadásgátlót nem alkalmaznak. Napvilágra kerültek olyan állítások is, miszerint a még életben lévő férje küldte el azokat a kínzási módszereket, amelyeket szívesen alkalmaztak a szolgálókon. Állítólag a férje javaslatára kente be a szolgálók testét mézzel, majd kizavarta őket a mezőre, hogy a méhek és más rovarok halálra csípjék őket. Ezekkel a vádakkal gyanúsították meg tehát a grófnőt, és 1610-ben le is tartóztatták.
A vád és a letartóztatás
Az grófnőt tehát 600 szolgálólány kegyetlen megkínzásával és meggyilkolásával vádolták meg, akiknek holttestét a kastély körül találták meg (állítólag). Nagy László történész szerint Erzsébet egy karaktergyilkosság áldozata volt. Szerinte Erzsébet arra készült, hogy szembe forduljon a Habsburg-uralommal, és át akart pártolni Báthory Gábor erdélyi fejedelemhez. Ez a bűntett teljes vagyonelkobzást és jószágvesztést vont volna maga után. Az örökség miatt azonban nemcsak Erzsébet fia, hanem vejei is aggódtak, amiért olyan bűnt fogták rá, amellyel egyszer s mindörökre félreállíthatják az útból, de halála után mégis átvehetik a vagyonát. Így alkották meg a szolgálólányokkal való kegyetlenkedés vádját, mert az ezért járó büntetés nem vont maga után vagyonelkobzást. Azok a történészek, akik az objektív oldalról közelítik meg a témát, úgy vélik, hogy Erzsébet valóban egy labilis idegzetű nő volt, és talán ennek is köszönheti azt, hogy egy politikai bűnügy áldozata lett. „Míg végre nemrégen akadt egy krónikás, aki most harmadfélszáz év múlva figyelmeztette Thurzó György kegyelmes uramat, hogy talán nem is börtönbe kellett volna csukatni azt a szegény, nyomorult asszonyt, hanem az – őrültekházába.” Erzsébet ellen végül nem született marasztaló ítélet, azonban halála napjáig saját kastélyába zárták be, ahol szobájának ajtaját be is falazták. Itt töltött négy év után a grófnő megőrült, és végül 1614-ben meghalt.
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
