Irodalom óra, magolás, felelés és sok-sok értelmetlennek tűnő elemzés. Na meg persze ne felejtsük ki az érettségin átélt traumát sem. Ezen élmények mozgatórugója pedig nem más, mint maga a vers. De most közelítsük meg a témát egy egészen más oldalról. Igen, létezik más nézőpont is, és bármilyen hihetetlen, de ez is legalább olyan közel állhat hozzánk, mint az előbb említett véglet. Furcsának tűnik? Nézzük meg jobban!
Reklámok, szlogenek, hirdetések
Mi marad meg leginkább a fejünkben? Mi az, ami még hajnali kettőkor alvás helyett és tanulás közben is bosszantó módon nem tud békén hagyni minket? Pontosan, a reklámok és hirdetések szlogenjei. Rímel, frappáns és nem megy ki a fejünkből. Talán ez a három jellemzi a leginkább ezen szövegeket. Ez a paletta talán a legszínesebb, hiszen a legjobbaktól kezdve itt találkozhatunk a valaha létezett legbénább mondatokkal is. Na de miért is fontos ez most nekünk? Mindezek alapja a vers és a rímek, hiszen ezek maradnak meg a célközönség fejében a leginkább. A legtöbb tévében és rádióban elhangzott vagy papíralapon megjelent mondóka is pont ezért olyan, amilyen. Rövid, fülbemászó. Igaz, a legtöbb vers nem a csekély terjedelméről híres, viszont nem hagyhatjuk ki a felsorolásból ezt a szempontot sem, hiszen itt is megmutatkozik, a vers a média egyik eszköze, hogy a boltban a polcok között járva, ha meglátunk egy terméket, azonnal eszünkbe jusson, hogy mit okozott az Old Spice.
Zene
Ki nem hallgat zenét manapság? Ha még valaki teljes mértékben elzárkózna tőle, az áruházba belépve vagy akár egy kávézó falai között akaratunk ellenére is találkoznánk vele. Elkísér egész életünkön át, minden fontos eseményen keresztül, hiszen egy Zámbó Jimmy féle bukott diák még a legrosszabb vizsgaeredményt is fel tudja dobni, vagy ha mást nem, elég jól ki tudja fejezni azt. Viszont mivel sok zenének az alapja egy jó vers, így feltétlenül ezt a pozitív oldalát is meg kell említenünk ezen irodalmi alkotásoknak. Ha jobban belegondolunk, nem kell ahhoz feltétlenül komolyabb lélegzetvételű zenét hallgatnunk, hogy annak alapja ne egy jó Radnóti féle alkotás legyen egy igen populáris banda számán keresztül.
Műveltség
Ez a szempont úgy gondolom nem is volt kérdéses, viszont ezalatt nem feltétlenül az alapműveltséget értjük, amit mindenki olyan bőszen emleget a fiataloknak. Elsősorban bővíti a látókörünket, hiszen annyiféle számunkra új, különböző látásmódot és világnézetet mutat meg, ami feltárja előttünk azt a nem mindig egyértelmű tényt, hogy a világunk nem csak fekete és fehér és nem csak jó és rossz. Ezzel talán segít abban is, hogy megértsük mások gondolatmenetét és álláspontját. Emellett a versek feldolgoznak számos olyan történelmi eseményt, amit a tankönyvekből talán túl szárazan ismerhettünk meg azelőtt. Viszont egy igazán szenvedélyes és őszinte, forradalmat, háborút és annak győzelmét vagy veszteségét bemutató mű sokszor többet fejezhet ki annál, mint pár megjegyezhetetlennek tűnő évszám, helyszín és név. Ezek által betekintést nyerhetünk az akkor élt költők véleményébe és érzéseibe, amik valódibbak és hűebbek a valósághoz, mint pár feljegyzés a győztesek naplójában.
Érzelmeink kifejezése
Itt kezdeném talán a legprimitívebb és legegyértelműbb példával: egy mezei szerelmes verssel. Lehet, nincs is annál jobban eső gesztus, mintha valaki béna (vagy néha ügyesebb) rímekkel és szedett-vedett sorokkal mondja el nekünk egy gyűrött, esetenként rúzsfoltos vagy parfümtől illatozó papíron keresztül, mit is érez irántunk valójában. Azonban ezen felül nem csak ilyen módon fejezhetjük ki érzéseinket. Amikor ugyanis egy verset írunk, azzal kiadjuk magunkból azt, amit nem bírunk már tovább odabent tartani. Ez lehet szomorú, lehet vidám, szerelmes vagy szimplán csodálkozó egy szép táj miatt. A lényeg ugyanaz: megszabadulni egy érzéstől vagy gondolattól, ami nem enged minket szabadulni. A versírás egy valódi terápia sokak számára még akkor is, ha az nem feltétlenül úgy rímel, hogy az szép legyen. Sokak fiókja tele van ilyen és ehhez hasonló műveket tartalmazó lapokkal és füzetekkel, ezzel talán több pszichológust is felszabadítva a túlterheltség alól. Viszont a verseknek nem csak az írása tud minket felszabadítani, hanem a puszta olvasása is. Ez a gyönyörködtető és kikapcsoló funkción kívül levehet a vállunkról egy terhet is, kimondhatja azt, amit mi sehogy sem tudunk megfogalmazni. Rádöbbenhetünk olvasás közben arra is, hogy az adott problémáinkkal és gondjainkkal, esetleg érzéseinkkel már több tíz vagy több száz évvel ezelőtt is küzdöttek emberek több-kevesebb sikerrel. Láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül és könnyedén (egyesek talán kicsit nehezebben) megtalálhatjuk azt a művet, ami egyszerűen csak kiváltja belőlünk, hogy igen, ez az én versem, mintha én írtam volna, mintha tőlem származna.
A tanulság tehát nem az, hogy mostantól hatalmas vigyorral és kitörő örömmel kell fogadni a húsz versszakos művek feladását és otthon minden rosszérzés nélkül magoljuk éjfélig a műveket, csupán az, hogy ne zárkózzunk el ezek elől, hiszen nagyon nagy segítségünkre lehetnek és ismerjük el, hogy igenis szerves részei a mindennapi életünknek.
Tehát kedves Olvasó, remélem már látod, csak prózai művekkel nem váltjuk meg a világot, így, ha magadat kifejezni nem tudod, egy verset nyiss meg, ne rögtön a Facebook-ot, és ha azt hiszed haszontalan az irodalom tárgya, nézz fel bátran a Media Iuris oldalára.
A Media Iuris a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magazinja. A pécsi jogi kar hallgatói lapja, mely online formában jelenik meg a mediaiuris.hu weboldalon.
