Bár a téma lerágott csontnak tűnhet, mégis fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla újra és újra, mert mindennapi életünk során hatalmas károkat okozhat ez a jelenség. Bizonyára már mindenki kapott olyan megjegyzéseket élete során, melyek csorbíthattak az önértékelésén és hiába kap az ember millió pozitív visszajelzést, a rossz mégis erősebben megmarad bennünk.
Számos már felnőtt emberrel beszélgettem erről, és az önértékelési problémák, egyéb félelmek összességében mindig visszavezethetőek gyermekkorban történt eseményekre. Legyenek azok a szülők, pedagógusok vagy akár a kortársak, akiktől származhatnak ezek a negatív élmények, ezek mind sok problémát okozhatnak későbbi életünkben. A gyerekek még nagyon képlékeny személyiségek és nem mindegy milyen visszajelzéseket és ingereket kapnak a külvilágtól. Egy-egy rossz emlék vagy élmény örökre beágyazódik a tudatba és felnőttkorban ezeknek a „kigyomlálása” nagyon nehéz és hosszú folyamat.
A probléma gyökere
Persze először is szükséges felismernünk a problémát. Sok emberrel találkozom, akik felnőttként sem tudják merre is kellene tartania az életüknek, bizonytalanok, tele kételyekkel saját magukkal kapcsolatban. Gyakran teszik fel maguknak az „elég jó vagyok?”, „képes vagyok erre?” kérdéseket. Sajnos ez mind abból fakad, hogy gyerekként is ezeket hallhatták másoktól. Személyes példával élve, amikor elkezdtem az iskolát, nem igazán passzoltam bele a „mintagyerek” kategóriába. Álmodozó típus voltam, mindig máshol jártak a gondolataim. Én is megkaptam már akkor a tanáraimtól, hogy belőlem nem lesz soha semmi. Ezeket el is hittem és sokáig ezek határozták meg a döntéseim későbbi életem során. Például jelentkezem-e egy adott állásra, képzésre vagy sem. Szerencsére mára magam mögött hagytam ezt a fajta önmarcangolást. Sok ember viszont nem ismeri fel időben ezt a problémát, így nem tud változtatni sem és nem meri megélni az álmait, mivel abban a tudatban van, hogy nem képes megvalósítani azt. Tehát fontos felismernünk a probléma gyökerét, így egyedül is képesek vagyunk leküzdeni ezt a fajta berögződést.
Csak „Jóindulatból” mondom
Ez a probléma nagyon sokféle formát ölthet és szerteágazó lehet sok esetben az emberek nem is gondolják, hogy abban a pillanatban valakiben életre szóló sebet ejtettek. Előfordulhat, hogy ezek a megjegyzések nem teljesen bántó célzattal fogalmazódnak meg. Gondolok ezalatt például a ”jóindulatú” szexizmusra. Ebben az esetben egy pozitív üzenetbe burkolva próbálják a nemek közti egyenlőtlenségeket kifejezni. Sok nő kapja meg élete során azt a mondatot, hogy „Nő létedre milyen jól megoldottad ezt a feladatot.” Ez egy dicséret lenne? Valljuk be, hogy ez annak azért kevés és elég erősen degradálja a női nemet. De ide kapcsolódhat az is, amikor a szülő a gyerekének a következőket mondja: „egy kisfiú/kislány nem csinál ilyet”. Ez nem feltétlen rosszindulatú közlés, de egy néhány éves gyermekben ez azt válthatja ki, hogy neki szégyenkeznie kellene maga miatt és mások elvárása szerint kellene élnie. Itt nem arra gondolok, hogy egy gyereknek mindent szabad és nem lehet rászólni sem, ezt nagyon sokan félreértik, ha ezt egy beszélgetés során felhozom. Az egésznek annyi a lényege, hogy hagyjuk kibontakozni és olyan szakkörre járjon, és azzal foglalkozzon iskolai kötelezettségei mellett, amit szívesen csinál. Csak apró jelentéktelen mondatoknak tűnhetnek, de ha megnézzük, mit váltanak ki, akkor egészen más képet kapunk. Vegyük csak a legáltalánosabb mondatot „A fiúk autóznak, a lányok pedig babáznak.” Az elmúlt napokban láttam az „Ország játéka” nevet viselő szavazást, amelyben több ma népszerű játék versenyzett az egyik kategória „Az ország lányos játéka” volt. Több szülő véleményét elolvastam és a többség azon a véleményen volt, hogy az ő lánya cseppet sem mutat érdeklődést az ebben felsoroltak iránt és egyáltalán minek kategorizálni, amikor ezek csak játékok. Én is így látom helyesnek, mert ha belegondolunk, a kisfiúk egyszer apák lesznek a kislányok pedig valószínű ugyanúgy fognak autót vezetni csak, hogy egy nagyon egyszerű és „lebutított” példával éljek.
Amikor ez már nem is kérdés
Több cég tett már lépéseket, hogy legalább ezt a problémát kiküszöbölje az emberiség és ebből született egy kezdeményezés is. A játékokat forgalmazó Toys R Us üzletlánc, ma már nem különíti el a játékokat nemek szerint, hanem egyéb témák alapján jelölik az üzletek sorait és mára már lekerültek a fiúknak/lányoknak feliratú táblák. Az üzletlánc úgy gondolja, a játékok gyerekeknek készülnek nem kizárólag csak fiúknak és csak lányoknak. De ide sorolhatnánk az amerikai játékóriás a Mattel „Dolls are for kids” kezdeményezését is. Mindent egybevetve nem árt figyelnünk arra mit is mondunk, mert könnyen okozhatunk vele nagy károkat másokban, főleg a gyermekekben.
Kuti Gábor vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, valamint a Media Iuris egyik új tagja. Mindig is szerettem a gondolataimat valamilyen formában kiadni magamból, legyen ez az írás vagy akár a festés, rajzolás és végül, de nem utolsó sorban a fotózás.
