Mennyi hős dicső története maradt az utókorra? Minden nagy tettet megörökítettek az irodalmárok és a történelemkönyvek? Sajnos vannak olyan nagy emberek, kiknek nevéről nem sokan hallanak, kiknek nevét nem sokan ismerik, ahogyan tetteiket sem. Pedig mind megérnének legalább egy mondatot a tanórákon vagy egy-egy sort egy ismertebb műben. De, mint említettem, sokak neve nem maradt fenn kellőképpen, vagy ha fenn is maradt, nem épült be a köztudatba. Erre tökéletes példa Szedzsong király, kinek tetteit nem foglalták történetekbe, pedig uralkodása alatt jelentős reformokat vezetett be és egész élete alatt kizárólag népét tartotta szem előtt. Többek között neki köszönhetik a koreai emberek az ábécéjüket. Na, de most ezért is szentelnék neki pár sort én magam.
Életéről röviden
Szedzsong király 1397-ben született Thedzsong király harmadik fiaként. Egészen hamar, 1418-ban került a trónra, mivel apja lemondott javára, hogy azt más ne vehesse el. Na de miért nem a legidősebb fiú örökölt? Szedzsong legidősebb bátyja többre tartotta a vadászatot és a földi élvezeteket az uralkodásnál, így apja alkalmatlannak tartotta őt az ország vezetésére. Másik testvére ennek azonban az ellentéte volt, mivel ő önként vonult be szerzetesnek, ezzel elutasítva a királyi címet. Azonban Szedzsong már gyerekként is kivételesen okos és jószívű volt, így nem is volt kérdés, hogy kezében a birodalom meg fog erősödni. A gyermekkirály kinevezése már pontosan ezért is 1408-ban megtörtént, a valódi koronázás viszont csak az említett időpontban fiatal kora végett. Viszont az igazi hatalomátvétel még itt sem valósult meg, mivel ezután apja még aktívan beleszólt a politikába és az ország irányításába egészen 1422-ig, amikor is elhunyt. Ezután Szedzsong remek kül- és belpolitikát folytatva felvirágoztatta birodalmát, a tudományokat fejlesztette és támogatta, népe érdekét figyelembe vette, korát meghaladóan segítette őket. Uralkodásának 1453-ban lett vége, amikoris cukorbetegsége szövődményei eredményeképp meghalt.
A hangul
Szedzsong király egyik legnagyobb tette, ami valójában lassú halálához és megvakulásához is vezetett az a hangul, azaz a koreai nyelv ábécéjének a megalkotása. Na de milyen is az a hangul? A hangul a világ egyik legkönnyebben megtanulható ábécéje, amely 24 hangból áll (eredetileg 28), ebből 14 a mássalhangzók és 10 a magánhangzók száma. Az ábécé könnyűsége azonban nem jelenti azt, hogy maga a koreai nyelv is olyan egyszerű lenne, hiszen a beszélt nyelvek közül ez az ötödik legnehezebb rögtön a magyar után. Na de hogy a nyelv nehézsége ellenére miért is ez az egyik legkönnyebben tanulható ábécé? Szedzsong király rengeteg munkát fektetett bele a megalkotásába, így ezt a rendszert rendkívül logikusnak és bonyodalmaktól mentesnek sikerült létrehoznia. Az egyes írásjelek közül a magánhangzókat direkt olyanra alkotta meg az uralkodó, hogy azok hasonlítsanak arra, ahogyan a hangképző szervek kinéznek a kiejtéskor. Ez az ábécé a nem anyanyelvű személyeknek nagyban megkönnyíti a koreaiul tanulást. Azonban ez az egyszerűség nem a mai ember nyelvtanulását volt hivatott szolgálni. A hangul megjelenése előtt ugyanis csupán az arisztokrácia volt képes írásban megnyilvánulni koreaiul. Ennek oka a saját ábécé hiánya volt. A hangul előtt kínai írásjeleket használtak, ami nagyon megnehezítette az írást, mivel rengeteg eltérés volt a két nyelv között.
Egyéb fontos reformok
Már említettem, milyen jelentős és kiemelkedő uralkodó is volt Nagy Szedzsong a koreai történelemben, ám most kicsit részletesebben is megemlítenék néhány jelentősebb reformot a hangul megalkotásán kívül. Szedzsong elsődleges feladatának tekintette népének a jólétét és a megsegítésüket, így uralkodása során megalkotott egy könyvet, amit a földművelőknek szánt. Ebben a könyvben, nevezetesen a Nongsa jikseol-ban újabb olyan földművelési technikákat foglalt össze, amelyeket tudósai gyűjtöttek össze a különböző régiókban, ezzel segítve a mezőgazdaság modernizálását és a termelés hatékonyságát. A királyi udvarban emellett helyet kapott egy jelentős koreai tudós is, Jang Yeong Sil, aki nem volt nemesi származású, a király mégis felkarolta őt tehetsége miatt. Neki köszönhetjük a világ első csapadékmérőjét (amelyről sajnos csupán feljegyzéseket olvashatunk, mivel nem maradt fenn az utókor számára) és a napóra, vízóra és az armilláris gömb terveit. Szedzsong mindemellett naptárreformot is be kívánt vezetni, így csillagászait arra ösztönözte, hogy úgy vizsgálódjanak, hogy Szöült, tehát a fővárost tekintsék mediánnak. Ezzel a módszerrel pontosan meg tudták mondani a hold- és napfogyatkozás idejét. Az irodalom és az orvostudomány fejlesztését sem hanyagolta el mindezek mellett az uralkodó, viszont ennél talán még fontosabb intézkedés volt az, hogy a földművelő parasztjainak adózási kedvezményeket adott olyankor, amikor a termés nem volt annyi, hogy a biztos megélhetésük biztosítva legyen az adók mellett. Előfordult olyan is, hogy az udvarban élelmiszer halmozódott fel, amit a király a rászorulóknak kegyesen szétosztott. Emellett a rengeteg pozitív dolog mellett Szedzsong még az alkotásra sem sajnálta az időt és az energiát, mivel saját irodalmi műveket is alkotott, amik szintén nagy népszerűségnek örvendtek.
Halála
Szedzsong király élete során semmi másra nem figyelt, csupán népe fejlődésére és jólétére. Sajnos emiatt egészségét is rendszeresen elhanyagolta. Folyamatosan csak dolgozott, szinte sosem pihent és rendszertelenül élt. Hozzátartozói és az udvartartása mindig próbálta rábírni a pihenésre, ám Szedzsong hajthatatlan volt. Cukorbetegség alakult ki nála, aminek elhanyagoltsága miatt egy idő után a király megvakult. Ezután is próbálta folytatni az ország vezetését, ám nem sokkal szeme világának elvesztése után betegsége további szövődményei miatt 1453-ban elhunyt.
Sziasztok! Molnár Nadin vagyok, jogász szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Elsőéves korom óta szerkesztőként tevékenykedek a Media Iurisnál, ahol igyekszem mindig változatos, aktuális és érdekes cikkekkel lekötni az olvasók figyelmét. Az írás már nagyon régóta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy gondolataimat másokkal ilyen módon is megoszthassam.
