Abban a legtöbben egyetértünk, hogy ennyi bezártság után, szívesen mennénk kirándulni, utazni, világot látni. Még ha ezeket jelenleg nem is áll módunkban megtenni, de szívesen veszünk el az emlékekben, a régi fotókban, vagy esetleg tervezgetjük, hogy a pandémia után mik lesznek a következő állomások. Ha szeretnétek kicsit elveszni az élményekben, akkor ez a cikk mindenképpen nektek szól.
2018 nyarán egy életre szóló utazásban lehetett részem, amiért örökké hálás leszek. Akkor még 18 évesen lehetőségem nyílt Szingapúrban tölteni két hetet a rokonaimnál. Budapesten a családom kivitt a repülőtérre, és onnan teljesen egyedül utaztam ebbe az ázsiai országba. A világ harmadik legnagyobb repülőterén szálltam át, Dubaiban. Elsőre kicsit rémisztő volt a gondolat, hogy egyedül vagyok egy idegen országban, ahol senki sem beszéli az anyanyelvemet. Főleg, hogy teljesen kitűntem az ottani legtöbb ember közül a rikítóan fehér bőrömmel, szőkés hajammal és európai öltözködésemmel. Viszont miután véget ért az öt perc rövid ijedtség, rájöttem, hogy ez sokkal inkább egy életre szóló kaland, amire ötven év múlva is mosolyogva fogok visszaemlékezni. A terminálok közötti vonatos utazás és rövid séta után minden gond nélkül találtam meg a következő beszállás helyét. Végül összesen kb 13-14 óra utazás után megérkeztem Szingapúrba. Egy teljesen más világ nyílt meg előttem. Ebben az országban a szabályok nagyon szigorúak, ez már abban is megmutatkozik, hogy itt a mai napig van halálbüntetés, de akár egy rágó ellopásáért is 8 év börtönt kaphatsz. Ez azzal is jár együtt, hogy napjainkban hetedik helyen áll a világ legbiztonságosabb országai rangsorban. Itt nem kellett attól félnem, hogy kirabolnak, átvernek vagy megerőszakolnak. Akár este tíz után is elmehettem egyedül futni minden aggodalom nélkül. A biztonság mellett mindenképpen meg kell említeni még azt a kulturális, történelmi és gasztronómiai sokszínűséget, ami ezt az országot jellemzi. Többnyire kínai származásúakkal találkozni errefelé, de jelen vannak a maláj, indiai, arab, zsidó, thai, japán és európai lakosok is. Igazán különleges érzés volt ennyire különböző emberekkel körülvenni magamat nap mint nap. Kis betekintést nyerni a szokásaikba, a hétköznapjaikba, megismerni a gondolkodásmódjukat. Ennek köszönhetően, egészen máshogy néztem ezután a világra.
Unatkozás pedig sosem volt, mert minden napra szerveztünk valamilyen programot, hogy jobban megismerjem ezt a gyönyörű világot. Volt, hogy egy nap lejártuk a lábunkat a nagy hőségben, éppen ezért elég sokáig tartana felsorolni az összes látnivalót, aminél jártunk. Az összes közül a két kedvencem a Gardens by the Bay és a Mariana Bay Sands. Az elsőként említett területen 18 „szuperfa” található. Amellett, hogy ezek a mesterséges fák számos funkciót látnak el, este bizonyos időpontban fényshowt is mutatnak be, amelyhez az energiát napelemekkel termelik ki. A fényekhez gyönyörű komolyzene társul. Mai napig, ha visszagondolok arra az estére, amikor ott ültem ebben a kertben a világ másik felén és csak gyönyörködtem az esti előadásban, a mellkasom megtelik olyan melegséggel, ami még a nehéz időszakokon is átsegít. A másik, amit megemlítettem a Mariana Bay Sands. Ez három magas épületből álló hotel, amiknek a tetején egy hajó fekszik keresztbe, az egész épület aljában pedig egy igen drága pláza található a világ legnagyobb márkáival. Miután alul körbe néztünk, fellifteztünk az épület legtetejére, a hajó részre. Itt medencék találhatóak és egy nagy bár. Miközben koktéloztunk és jókat beszélgettünk, már besötétedett, ebből a magasságból pedig Szingapúr fényei messzire nyúltak.
Lazább napokon ellátogattunk a Boat Quayre vagy a Clark Quayre enni egy jó hamburgert és sétálgatni kicsit, nézelődni az üzletekben vagy a Sentosa szigetre mentünk el strandolni. Amikor a rokonaim sokáig dolgoztak, egyedül indultam el bejárni a várost, ekkor látogattam el a Buddha Tooth Relic Temple-be (Buddha Foga Templomba) is. Ez a kínai negyedben található templom kívülről belülről gyönyörű és nagyon híres is, mivel itt őrzik Buddha egyik fogának darabját. Belépéskor itt is, mint sok helyen, kendőkkel kellett a lábaimat, felsőtestemet és fejemet eltakarni, ami már egy különleges hangulatot adott a látogatásnak.
Egy hétvégére Indonéziába is elutaztunk, Balira. Összességében sok helyet bejártunk, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, méghozzá olyanokkal, amik egész életemben el fognak kísérni, ezért pedig nem lehetek elég hálás. Rengeteg dolog van még errefelé is, amit mindenképpen fel kell fedezni, szóval bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó látogatásom ebben a gyönyörű ázsiai országban.
Sziasztok! Deák Adrienn vagyok, a Media Iuris egyik szerkesztője! Már kicsi korom óta nagyon sok minden érdekel, legyen szó akár valaminek a működéséről vagy menetéről. Szeretem beleásni magamat a különféle témákba, így tőlem nem lesznek szokatlanok a tudományos cikkek. Remélem sikerül majd felkeltenem az érdeklődéseteket és sok új dolgot megismertetnem veletek.
