Újabb félév vette kezdetét egyetemünkön, ami azt jelenti, hogy már február közepén járunk. Észre sem vettük, úgy rohant el több mint egy hónap az idei évből, az újévi fogadalmak sok helyen már csak pislákolnak, talán feledésbe merülnek, módosulnak. Az első hetekben még nem szerepel a tanulás, egyenlőre a viszontlátás örömei lengik körül a hallgatókat programokkal és szórakozással tarkítva. Érdemes azonban a nagy összevisszaság és a betáblázott napok közben is rendszert vinni életünkbe, előre tervezni és nem elengedni újévi terveinket akkor sem, ha nem sikerült őket azonnal véghez vinni.
Az újévi fogadalmak
Biztosan sokan közületek is írtak újévi fogadalmat, amiben rengeteg olyan dolog szerepelt, mint „idén lefogyok” vagy „minden nap edzeni fogok”, esetleg „ebben a tanévben kitűnő leszek”. A legtöbben pont emiatt nem hisznek a fogadalmakban, mondván, úgysem tudják majd betartani, így felesleges az egész, legalább nem csalódnak magukban. Az előbb említett és az ehhez hasonló fogadalmak valóban nem egészen helyénvalóak, mivel ezeket rettenetesen nehéz teljesíteni, és ennek tudatában sokan komolyan sem veszik. Meg kell találni az arany középutat, mivel hiszem, hogy a fogadalmak igenis nagyon hasznos dolgok, amik segítségével fejleszthetünk magunkon és segíthetnek elérni bizonyos céljainkat. Az viszont, hogy megfogadjunk magunknak valamit, nem egyszerű dolog és ahhoz, hogy ennek haszna is legyen, okosan kell csináljuk. A legfontosabb talán az, hogy elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé. Végezzünk egy kis önismeretet és vegyük számításba, mire vagyunk képesek a sok tanulás, kevés szabadidő és bármilyen kedvezőtlen körülmény mellett. Nem szabad rögtön a mély vízbe ugrani, tehát ne a kitűnő bizonyítvány legyen a cél példának okáért, hanem az, hogy a tavalyi jegyeinknél átlagban jobban teljesítünk majd. Emellett nem muszáj a mindennapos edzést sem megfogadni, hanem elég az is, ha egy héten kétszer elmegyünk futni vagy aerobikozni. Az sem rossz, ha szinte mindenhová gyalog megyünk vagy a lift helyett mindig a lépcsőt használjuk, amikor csak tudjuk. Az elérhető célok komolyabban vehetőek és reális a megvalósításuk, így jobban törekszünk arra, hogy apránként elérjük őket, nem 180 fokos változással ugrunk bele az új évbe.
Elkezdődött az év, így már mi értelme?
Legtöbben egy-egy szokásunkat szeretjük egy eseményhez kötni, hogy úgymond „kerek legyen”, tudjuk mérni a változást, a fejlődést. Ez akár a mozgásnál, akár a tanulásnál vagy egy diétánál lehet fontos. Ha nem sikerül ezeket időben elkezdenünk, hajlamosak vagyunk el is engedni, mondván: most már úgyis mindegy. Nem mindegy. Egy új szokást sosem késő beépíteni és semminek sincs ilyen téren határideje. Ha diétázni szeretnénk vagy sportolni, rendszeresen tanulni, annak nem feltétele az, hogy a kezdetektől így tegyünk. Igaz, a felsoroltakat mindig majd a jövő héten kezdjük, ám ez a fajta halogatás, majd a feladás a legrosszabb, amit tehetünk a céljainkkal. Egy szerdai edzés is lehet a kezdet és a harmadik héten is el lehet kezdeni a rendszeresített készülést az órákra. Mindezek mellett nem szabad eltántorodni akkor sem, ha megingunk és valamilyen oknál fogva nem teljesítjük a fogadalmat vagy a célt egy hétig akár. Ilyenkor meg kell pihenni és újult erővel folytatni. Mindenki elfárad néha, mindenkivel előfordul, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt ő szeretné és elkerülhetetlenek a tőlünk független körülmények beállta, amik akadályozhatnak minket egy időre. Ezeken túl kell lépni, ettől nem lesz senki gyenge, ettől csak emberek vagyunk.
Mindent. Le. Kell. Írni.
Szó elszáll, írás megmarad – az élet minden területére vonatkozó mondás ez. Joghallgatóként tudjuk, hogy valóban érdemes mindent írásba foglalni, ám ennek a magánéletünkben, akár saját magunkkal szemben is nagy jelentősége lehet. Amit leírunk, azt látjuk, olyan, mintha kőbe véstük volna, elindít bennünk egy belső kényszert, hogy megtegyük az adott dolgot. Ezért is érdemes minden jövőre irányuló célunkat leírni valahová. Ez emlékeztet és kötelez. Legyen az egy időpont a határidőnaplóban, tudjuk, hogy amit papírra vetettünk, annak jelentősége van, azt meg kell tennünk. Pszichológusok is ajánlják ezt a módszert, hogy a vágyainkat, céljainkat tartsuk valahol számon, mivel így könnyebben teljesítjük, bennünk lesz a késztetés, hogy kihúzhassuk onnan vagy kipipálhassuk. Ez vonatkozik a hosszú- és rövidtávú célokra egyaránt. Példaként hoznám egy családtagomat, aki nagyon nehéz utat járt be élete során, elment pszichológushoz és pszichiáterhez is, azt javasolták neki, hogy a céljait és vágyait írja le egy papírra és tartsa azt meg. Ha hisz benne és tesz érte, valóra fognak válni. Eddig csupán az nem teljesült, hogy megnyerje a lottót, az összes többi az évek során megvalósult. Rövid távú példaként pedig saját magam hoznám. Már nagyon régóta listát vezetek az elvégzendő feladataimról, amik akár egy hétre, akár egy napra vonatkoznak, és az újévi fogadalmam is a szekrényem ajtaját díszíti. Ezek segítenek mindent észben tartanom, és nem hagynak megfeledkezni arról, mit is szeretnék elérni, vonatkozzon ez egy iskolai feladat elvégzésére vagy arra, hogy ne felejtsek el aznap elmenni mozogni.
Sose ugorjunk bele egyből a mélyvízbe, hagyjunk magunknak időt az új szokások kialakítására és haladjunk apránként. Sose adjuk fel, mert sose késő elkezdeni!
Sziasztok! Molnár Nadin vagyok, jogász szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Elsőéves korom óta szerkesztőként tevékenykedek a Media Iurisnál, ahol igyekszem mindig változatos, aktuális és érdekes cikkekkel lekötni az olvasók figyelmét. Az írás már nagyon régóta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy gondolataimat másokkal ilyen módon is megoszthassam.
