[metaslider id="9331"]
disz

Ugyanazon munkakör, egyenlő esélyek? – A munkahelyi diszkrimináció

Az egyenlő bánásmód megsértésének egyik különösen érzékeny területe a munka világa. A munkajognak a társadalom különböző csoportjai és személyei, mint például különböző kisebbségi csoportok, nők, fiatalok, idősek, valamint fogyatékossággal élő személyek is a részesei, és nagyon könnyen hátrányos megkülönböztetés áldozataivá válhatnak. Ebben a cikkemben a munkahelyi diszkrimináció problémáját mutatom be.

A diszkrimináció típusai

A diszkrimináció az azonos helyzetben lévők eltérő kezelését jelenti. Ha az eltérő kezelés oka az esélyegyenlőség megteremtése, akkor pozitív diszkriminációról van szó,  hátrányos megkülönböztetés esetén pedig negatív diszkriminációról.

A hátrányos megkülönböztetés közvetlen és közvetett formában is megvalósulhat. Közvetlen hátrányos megkülönböztetésről akkor beszélhetünk, ha egy adott személyt vagy csoportot, valamilyen vele összehasonlítható helyzetben lévő személlyel vagy csoporttal szemben, egy vagy több védett tulajdonsága miatt kedvezőtlenebb bánásmód ér. Ilyen védett tulajdonság lehet pl.:

  • nem, például ha azonos munkakörben a női alkalmazott kevesebb munkabérért dolgozik, mint férfi kollégái;
  • faji hovatartozás, bőrszín, például ha közel-keleti származása miatt sötétebb bőrszínnel rendelkezik egy személy, és erre tekintettel nem engedik be egy mindenki által látogatható, nyilvános rendezvényre;
  • életkor, például ha a munkáltató az adott évben nyugdíjba készülő alkalmazottjának nem biztosítja a mindenki más által megkapott munkabéremelést.

Közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén úgy éri hátrány emberek csoportját, hogy egy védett tulajdonságuk kapcsán nem valósul meg velük szemben a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, de mégis hátrányosabb elbánásban részesülnek. Ilyen pl.  a jelenléti bónusz intézménye. Ez egy adott időszakban meghatározott számú távolléti napot el nem érő munkavállalók számára nyújtott pluszjuttatást jelent. Azonban a gyakrabban távol lévő kisgyermeket nevelő édesanyák, továbbá az olyan személyek, akik valamilyen betegséggel, vagy akár fogyatékosággal rendelkeznek, szinte teljes mértékben vagy sokkal többször esnek el ezektől bónuszoktól a munkatársaikkal szemben. Ez pedig az egyenlő bánásmód követelményének megsértését eredményezheti.

Munkahelyi diszkrimináció fogalma

diszA munkahelyi diszkrimináció azt jelenti, hogy a munkáltató a munkavállalónak valamilyen védett tulajdonsága alapján hátrányt okoz. A munkahelyi diszkrimináció felismerését nagyban megnehezíti, hogy legtöbbször olyan munkáltatói intézkedések során valósul meg, amelyeknél a munkáltatónak széleskörű mérlegelési joga, döntési szabadsága van. Fontos, hogy a munkáltatónak mindig figyelemmel kell lennie arra, hogy az egyenlő bánásmód követelményét a munka világának minden szegmensében megtartsa. Azonban azokat a szempontokat ki kell zárnia a döntéshozatalából, amelyek arra vezetnék, hogy valamilyen védett tulajdonsághoz fűzzön hátrányos következményeket.

2012. évi I. törvény (Mt.) szabályai

A hátrányos megkülönböztetés tilalmának biztosítása érdekében a munka törvénykönyve (Mt.) is meghatározza és leszögezi az egyenlő bánásmód követelményének betartását: „A munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával”.

Az Mt. tiltja a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt a hátrányos megkülönböztetés alkalmazását a munkavállalók között. Ha azonban a megkülönböztetés szükséges, illetve objektív tényekkel indokolható, az nem minősül tiltottnak. 

A törvény kiemeleten fontosnak tartja a munka díjazásával kapcsolatban a bármilyen jellegű és tartalmú diszkrimináció megakadályozását. Tilos az egyenlő, illetve egyenlő értékűnek elismert munka díjazása során a munkavállalók közötti megkülönböztetés.

A diszkrimináció-tilalmat alkalmazni kell a munkaviszony létesítését megelőző, a szerződéskötést elősegítő eljárás során, a munkaviszony létesítésénél, a munkaviszony fennállása alatt a jogok és kötelezettségek meghatározásánál, a felelősség érvényesítésénél, valamint a munkaviszony megszüntetésénél is.

Hova lehet fordulni, ha diszkrimináció ér?

Munkavállalóként több lehetőség áll rendelkezésre, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértését orvosoljuk. Az első ilyen, hogy közigazgatási eljárás keretében az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához keresetet benyújtani, amelyet a hivatal egy elkülönült szervezeti egysége az Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóság bírál el. A Főigazgatóság a jogsérelemmel kapcsolatban elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, eltilthatja annak jövőbeni folytatásától a munkáltatót, illetve bírságot szabhat ki. Az eljárás megindítására a jogsértésről való tudomásszerzéstől számított egy év és a jogsértés bekövetkezésétől számított három év a megengedett határidő. A bizonyítási teher a munkáltatót terheli. A munkavállalónak csak valószínűsítenie kell az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét, és megjelölni azt a védett tulajdonságot, amelyre megkülönböztetését alapozza. A jogsérelem meg nem történtét a munkáltatónak kell bizonyítania.

Továbbá a munkavállaló személyiségi jog érvényesítése iránti-, munkaügyi-, közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben, valamint fogyasztóvédelmi, foglalkoztatás-felügyeleti hatóság vagy szabálysértési hatóság eljárása során érvényesítheti jogait. 

Diszkriminatív álláshirdetések

Végül két diszkriminatív álláshirdetésre hoztam példát:

  • „Teljes munkaidő, Szerződés, Folyamatos. Elegáns, v.-hez közeli Szállodánkba keresünk hölgy munkatársakat szobalány munkakör betöltésére. Korábbi tapasztalat előny, de nem feltétel. Pályakezdők jelentkezését is várjuk! Munkaköri leírás: a szobák teljes körű takarítása. Munkaidő: heti 5 nap (hétvégi munkavégzés is), 7:30-16:00-ig”.
  • „Profi Magyarország Rt. felvételt hirdet asszisztensi (csak férfi) munkakör betöltésére. Lehet kezdő is, a későbbiekben előrejutási lehetőséggel. Alkalmazási feltételek: felsőfokú iskolai végzettség, jó szervező- és tárgyalóképesség, tárgyalási szintű francianyelv-tudás, 25–35 év közötti életkor, gépkocsivezetői jogosítvány…”

disz

Összegzés

A hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem az élet minden részén, így a munka világában is számos kihívást jelent. Megjelenhet már rögtön az állásinterjún (pl. családi életre, magánéletre, párkapcsolatra, vallási vagy politikai meggyőződésre gyakorolt kérdésekkel), akár a csapatépítő tréningen (egy olyan helyszínre szervezett csapatépítő kiránduláson, amelyen az adott munkahely testi fogyatékosággal rendelkező munkavállalói ennek okán nem tudnak részt venni). 

Források: 1, 2, 3

Képek forrása: kiemelt, 1, 2

EnglishGermanHungarian