Ha van valami, ami az elmúlt években beivódott a társadalomba és összefogást kovácsolt a nők között, akkor az a MeToo mozgalom és az ezzel járó érzés, ami akaratlanul eluralkodik az emberen, ha meghallja ezt a lassan ingerszóvá vált kifejezést. A szexuális zaklatások eseteit felölelő és azok ellen fellépő megmozdulás pár évvel ezelőtt kapott nagyobb nyilvánosságot és nyert igazán jelentős szerepet. Rávilágított a szexuális abúzusok gyakoriságára és ösztönözte az áldozatokat, hogy merjenek felszólalni az őket ért sérelmekről. Ez a fajta viszonyulás azonban egy idő után az egész koncepció eltorzulását eredményezte. Már kizárólag a nők kerültek középpontba, nem feltétlenül a valódi áldozatok.
A kezdeti lavina
2017 októberében a New York Times magazinban egy terjedelmes írás jelent meg, amelyben azok a színésznők és alkalmazottak szólaltak fel, akiket a befolyásos amerikai filmproducer és a Miramax nevű filmkészítő és forgalmazó cég nagyhatalmú tulajdonosa, Harvey Weinstein szexuálisan zaklatott. Számos nő vallott Hollywood egykori filmmogulja ellen, akit végül szexuális erőszak és zaklatás vádjával 23 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. Ez az eset vízválasztó volt a téma kapcsán, hiszen lerombolta az emberek fejében élő képzetet, miszerint csak a rosszul szituált, a társadalom elmaradottabb régióiban, vagy egy buliban lerészegedett vagy bedrogozott személy sérelmére lehet elkövetni ilyen cselekményt. Nyilván ezek okkal gyakori esetek, ám a Weinstein-ügy a társadalom tudtára adta, hogy például a munkahelyen történő elkövetés sem ritka, továbbá komoly figyelmet kaptak az áldozatok, hogy merjenek az őket ért sérelmekről a megfelelő emberekkel beszélni, noha ez sokszor elképzelhetetlenül nehéz.
A hasznos vívmányai mellett azonban az elmúlt években egyre több alkalommal kerültek előtérbe a mozgalom különböző túlkapásai is. Feltehetően több emberben, köztük bennem is felmerült a kérdés, hogy meddig mehetünk el a férfiak mindenféle vizsgálat és bizonyítás nélküli ellehetetlenítésében csak azért, mert egy nő azt vallotta, hogy valamikor nem a megfelelő hangnemben szólt hozzá. Szeretném tisztázni, hogy nem az áldozathibáztatás mellett foglalok állást, hiszen így is nagy a látencia ezen a téren, azonban ugyanolyan fontos a józanság szaván szólni, hogy bizony átestünk a ló túloldalára és az ártatlanság vélelme, mint princípium szinte megszűnt létezni. Ez számomra Johnny Depp és Amber Heard perénél csúcsosodott ki igazán.
Harvey Weinsteint az egyik tárgyalásra kísérik
Hollywood bűzlik
Amikor Amber Heard először állt nyilvánosság elé és vallott arról a The Washington Post nevű amerikai napilapban, hogy egy azon személyek közül, akik a családon belüli erőszak túlélői, egyből megindult a találgatás, hogy vajon most kire gondolhatott a színésznő. Johnny Depp nevét ugyan nem említette, ám az olvasók jelentős része azonnal exférjére asszociált. Mire a férfi kettőt pislogott volna, páros lábbal rúgták ki a hollywoodi stúdiókból, valamint készülőben lévő filmjeiből mindenféle bizonyíték vagy jogerős ítélet nélkül. A férfi pert indított volt felesége ellen rágalmazás vádjával, majd ezután egy sokak által végigkövetett médiacirkusz vette kezdetét. Az események előrehaladtával a sztárpár közös életének minden szennye és mocska felszínre került. Aki pedig egy kicsit is tudott objektívan tekinteni az ügyre, láthatta, bizony mindkét fél kölcsönösen tett azért, hogy megnehezítsék egymás életét és tönkretegyék kapcsolatukat. Ebben jócskán szerepet vállalt Amber manipulatív személyisége és Johnny alkohol- és drogfüggősége. Amber Heard-öt az esküdtszék végül 15 millió dolláros kártérítésre kötelezte, ugyanis a cikkében megfogalmazott vádak hamisnak bizonyultak, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy volt férjének komoly károkat okozzanak.
Aztán eljött 2022, vele együtt az Oscar gála, és az ott történt rendhagyó esemény kép- és videófelvételek, na meg persze mémek formájában fennmaradt az utókor számára. Chris Rock stand-upos és filmszínész a színpadon állva elsütött egy véleményem szerint szükségtelen és ízléstelen poént Will Smith feleségének, Jada Pinket Smithnek kopaszságáról. Will Smith, aki amúgy nevetett a viccen, látva felesége nem túl pozitív reakcióját, egyszer csak megtáltosodott, majd a pódiumra felpattanva lekevert egy pofont Chris Rocknak, aki a meglepődöttségtől hirtelen arra sem tudott volna választ adni, hogy fiú-e vagy lány. Ezután Will Smith szépen visszasétált a helyére és a show kedvéért még finoman közölte Chris Rockkal, hogy többet ne vegye a felesége nevét a szájára, ezzel is kifejezve neje iránti együttérzését. Az internet népe forrongott és két táborra szakadt. Egyesek Will Smith, mások Chris Rock oldalán álltak, ám mindeközben a figyelem néhány dologról elterelődött. Egyrészt a tényről, hogy Will Smith feleségével együtt felvállalja, hogy nyitott házasságban élnek, Will Smith tehát tudatosan megosztja a feleségét másokkal, másrészt Jada Pinkett Smith saját fiának egyik barátjával csalta meg férjét, ami pedig még bizarrabb, hogy ezt a nő saját talk showjában „beszélték meg”. Azt hiszem, a helyzetet eddig senki sem összegezte Chris Rocknál frappánsabban. A színész ugyanis az eset után egy évvel önálló estet tartott és akkor mondta: „Ő (Jada Pinkett Smith) sokkal jobban bántotta Willt, mint Will engem.”.
A pofon, amire senki sem számított, de főleg Chris Rock nem
Úgy gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy a feminizmus 2023-ban sok esetben kizárólag a férfigyűlöletre koncentrálódik. Egyesek vallják, hogy minden férfi toxikus, a maszkulinitás probléma, a nők jogai és fizetésük pedig meg sem közelítik az ellenkező nemét. Ezek lehetnek releváns problémák, ugyanakkor férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozhatnak. A nők is visszaélnek a helyzetükkel, nem feltétlenül azonos formában, mint a férfiak, akik közül kétségtelenül magasabb a szexuális ragadozók, vagy fizikai bántalmazók aránya. Viszont azt sem lehet tagadni, hogy a nők igényeik érvényesítését sok esetben másokat manipulálva, megvezetve végzik. A probléma az, hogy a MeToo mozgalom egy olyan szlogen lett, ami már kevésbé szolgálja eredeti célját, vagyis azon erőforrások biztosítását, amelyek a gyógyuláshoz szükségesek, illetve, hogy minden életkorú és bőrszínű nő és férfi problémáját felkarolja. Ha ez ténylegesen megvalósul, akkor lehet a MeToo-nak ismét létjogosultsága. Addig csak egy olyan maszk vagy védőpajzs lehet, ami mögé bárki kénye kedve szerint bebújhat, valamint a szimpátia elnyerése vagy előnyszerzés végett alaptalanul vádolhat másokat, ezzel akár ártatlan életeket tönkretéve. Legyünk figyelmesek a környezetünkkel szemben, vegyük észre, ha valaki bajban van és ne éljünk vissza a helyzetünkkel, mert hosszú távon többet ártunk vele a társadalmunknak, mint használunk.
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
