[metaslider id="9331"]
panik

Tudatlan pánikolás vagy tudatos pánikkeltés

Ritka az a téma, ami az egész világot ilyen hosszú időn keresztül ekkora lázban tartja. Nincs olyan ember Magyarországon, akit ne érintene valahogyan a koronavírus, ha másképp nem is akkor a megelőző intézkedések (például iskolabezárások, tömegrendezvények elhalasztása) formájában.

Szinte már a csapból is ez a téma folyik, mégis hatalmas a tudatlanság, ami pedig azt a veszélyt rejti magában, hogy nagy tömegek könnyen és gyorsan válnak megvezethetővé. Ez a viselkedés pedig a „fake news” terjedésének melegágya. (erről korábban már olvashattatok a Media Iuris oldalán)

Ilyen időkben az emberek kiszolgáltatottabbak, mert félnek. Erre teljesen természetes reakcióként megpróbálnak tájékozódni, keresik a biztonságot, a kiszámíthatóságot. A baj viszont ott kezdődik, hogy nem szűrik meg a bejövő információkat. Így a „kattintásvadász” hamis hírterjesztő oldalak számára válnak kiszolgáltatottá, ami pedig a legalkalmasabb eszköz a tömegpánik kirobbantásához. Ebben a témában tehát a hírportálok mellett mindenkinek saját felelőssége is van, azon hogy tudatosan, hiteles forrásból próbál e tájékozódni vagy elhisz mindent ami az interneten szembe jön vele.

Ez is csak egyike azoknak a koronavírus kapcsán előkerülő megdöbbentő társadalmi jelenségeknek, amelyek  komoly, a felszín alatt húzódó problémákra világítanak rá. Ezen kívül a vírus terjedése nagy mértékű félelmet, de egyben megosztottságot is kiváltott a társadalomban.  Az ehhez való viszonyulás kapcsán alapvetően a két szélsőségre, illetve ezek elkerülésére szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a valós veszély teljes  figyelmen kívül hagyása, míg a másik egyértelműen ennek a sarkalatos ellentéte a túlzott pánik. Mindkettő veszélyes, csupán más módon. Ráadásul ez a két tábor hatással van egymásra oly módon hogy , egymást is kölcsönösen ingerlik.

Túlzott optimizmus az, ha az ember azt gondolja, hogy őt semmilyen módon nem fogja érinteni ez a válsághelyzet. Ebben a helyzetben ez egy rendkívül felelőtlen és veszélyes hozzáállás, mivel így az adott személy nem csak magát, hanem másokat is veszélybe sodor. A vírus ilyen mértékű elterjedésének is pont az az oka, hogy sok ember nem vette elég komolyan a figyelmeztetéseket, nem törődött vele, hogy esetleg fertőzött e és ugyanúgy közösségbe járt. Így lehet, hogy az adott személy az egészségi állapotának köszönhetően nem veszélyeztetett, de ugyanúgy fertőzhet még lappangási idő alatt is, így viszi el a betegséget azokhoz, akik viszont idősebbek vagy gyengébb az immunrendszerük. Ilyenkor fel kéne tenni a kérdést, hogy a fertőző személy mennyire felelős az esetleges komolyabb koronavírusos megbetegedésekért? Ebben a helyzetben nem engedhetjük meg magunknak ezt a szűklátókörű hozzáállást, itt lenne az ideje tudatosítani mindenkinek, hogy a vírus terjedésének lassítása közös társadalmi cél, ami pedig csak úgy valósulhat meg, ha mindenki komolyan veszi és tesz érte.

panik-bp

Ennek ellentéte a valós fenyegetettséget messze túlhaladó pánikoló tömeg reakciója. Ez egy nagyon népes tábor, így nagy veszélynek is vannak kitéve. A riadt emberek egymást ingerlik, fokozzák a pánikot, ami pedig a fejetlenség állapotához vezet. Ez pedig megakadályoz minden normalizálásra törekvő kísérletet. Természetesen jobb félni, mint megijedni. Viszont, ha ez az elővigyázatosság átcsap egy olyan szintű félelembe, aminek következményeke egy atomtámadás túléléséhez elegendő tartós élelmiszer elraktározása, illetve a bolti verekedések egy csomag vécépapírért, vagy a már említett megbízhatatlan hírek terjesztése, az már káros. Mivel ez a reakció nem a biztonság megteremtését, hanem a felelőtlen  döntéseket fogja eredményezni.

A kulcs tehát a tudatosság, a józanság. Nem szabad sem elbagatelizálni, sem túlreagálni a helyzetet, mivel a pánik nem fogja megakadályozni a vírus terjedését, ahogy a valós veszély figyelmen kívül hagyása nem teszi semmissé a problémát. Józanul kell felmérni mennyire vagyunk fenyegetettek, illetve veszély esetén is higgadtan kell megoldásokat keresni. Illetve tudatosítanunk kell az egyéni felelősségünket is.

Ne gondoljuk, hogy ezek fölösleges intézkedések, főleg egyetemistaként. Sokakat (köztük engem is)akkor vágott mellbe a felismerés, hogy mennyire valós veszély ez a vírus, amikor bezárták az egyetemet. Az ember leginkább akkor kezd valamit komolyan venni, amikor a saját bőrén tapasztalja. De annak érdekében, hogy ennél nagyobb keményebb tapasztalataink ne legyenek alkalmazkodjunk a helyzethez, tartsuk be az előírásokat. Ne csak magunkért, hanem azért a sok száz emberért is akik esetleg a mi felelőtlenségünk miatt kerülhet bajba. Ennek a vírusnak hatalmas, előre beláthatatlan gazdasági következményei is lehetnek. Nem szabad félvállról venni a helyzetet. Most vesszük csak észre mennyire is függünk egymástól, mennyire tudunk önfeláldozók lenni. Rengetegen veszítik el a munkahelyüket, megy csődbe a vállalkozásuk, illetve kerülnek megoldhatatlannak látszó helyzetekbe. Mindez csak úgy fog tudni átalakulni, ha a társadalom egésze arra törekszik, hogy mihamarabb túl legyünk ezen a válsághelyzeten. Ez pedig egyéni szinten kezdődik.

Ne rajtunk múljon!

 

EnglishGermanHungarian