A Pécsi Tudományegyetemen idén is megrendezésre került a Kutatók Éjszakája nevű rendezvénysorozat. Az Állam- és Jogtudományi Kar is számos izgalmas, ugyanakkor elgondolkodtató
programokkal várta hallgatóit, amelyeken természetesen a MediaIuris videósai és cikkírói is részt vettek.
Délután 17 órától kezdődtek az előadások, én a 17-18 óráig tartó „A káromlás megítélése és büntetése a XVIII. századi magyar büntető joggyakorlatban” című előadáson vettem részt, amelyet Dr. Béli Gábor tanár úr, a Jogtörténeti Tanszék vezetője tartott az Óriás Nándor előadóteremben. Azért választottam ezt az előadást, mert már többször elgondolkoztam azon, hogy bizonyos kifejezések, amelyeket manapság a másik megsértésére, lejáratására használunk, milyen véleményt, megítélést váltottak ki 300-400 évvel ezelőtt.
Az előadás fő témája az istenkáromlás volt. Istenkáromlást az valósított meg, aki közvetlenül az istenre vagy közvetve, vagyis a szentekre, a keresztségre, lélekre, teremtményre tett becsmérlő, megvető, gyalázkodó kijelentéseket, vagy aki isten tökéletességét tagadta, kisebbítette. Pontos forrásismereteink a 16. század közepétől vannak, ezek meghatározzák, hogy mi tekintendő istenkáromlásnak, illetve ezen magatartás milyen jogkövetkezményeket von maga után.Az istenkáromlás súlyos deliktumként volt megítélve, a büntetés mértékének megállapításakor jelentősége volt annak, hogy a káromló először vagy többszöri alkalommal használta a káromló szavakat, illetve, hogy nemes, vagy nem nemes volt az illető. Az istenkáromlás vagyon elleni bűncselekményekkel is összefüggött, ugyanis számos tolvajt értek káromláson. Az egyszerű káromlásnál súlyosabb deliktumnak minősült az eretnek káromlás, amely esetében valaki istennek olyat tulajdonított, ami nem tartozott az ő tökéletességéhez vagy isten valamely tulajdonságát vonta kétségbe, és azt más teremtménynek tulajdonította. Az 1562: 42. tc. az istenkáromlókra a káromlás minőségére való tekintet nélkül első alkalommal vesszőzést, második alkalommal botütést, harmadik alkalommal pedig halálbüntetést rendelt. A káromlást hallóra, de azt nem jelentőre 3 márka bírságot állapított meg.
Nagyszüleink, dédszüleink gyermekkorában gyakran mondták a rosszul viselkedő, valamilyen csínyt elkövető gyermekre, hogy ez az „ebadta kölyök”. Nos, az 1691. évi Nógrád megyei statútum alapján az ebadtával káromkodó parasztot pálcaütéssel (először 25, másodszor 50, harmadszor 100, negyedszer 300 ütés), a nemest pénzbüntetéssel, ha bármelyikük ötödször is ilyen módon káromkodott volna, halálbüntetéssel sújtották. A 18. században is súlyos volt a káromlás megítélése. A század elejétől Magyarországon a Praxis Criminalis rendelkezései is egyre nagyobb szerephez jutottak, szinte minden megyében alkalmazták a Dunántúlon. A kódex az istenkáromlást rendkívül súlyosan büntette: első alkalommal a fővétel előtt nyelvkitépéssel és kézlevágással, ha pedig súlyosító körülmények is fennálltak, akkor a nyelvkitépést és a kézlevágást követően elevenen elégetéssel sújtotta az elkövetőt. Súlyosító körülménynek számított, ha a káromlást több alkalommal, figyelmeztetés ellenére, kitervelten, vakmerőséggel vagy olyan helyen követték el, ahol nem volt szokásban. A halálbüntetés alól csak az enyhítő körülmények fennforgása esetén mentesülhetett az elkövető. Ilyennek számított, ha valaki egy általa nem ismert idegen nyelven káromkodott, vagy bódult állapotban volt (ez testi fájdalmat jelentett, nem pedig ittas állapotot).
Az előadásból azt is megtudhattuk, hogy a káromlók a hasonlatokat leginkább a természetből, közvetlen környezetükből merítették, mint például „Annyi ördög vigye el az angyalokat, mint amennyi tolla van a lúdnak.” Számomra nagyon érdekes volt ez az előadás, ugyanis rengeteg új információval lettem gazdagabb. Mindenkinek ajánlom, gólyáknak és felsőbb éveseknek egyaránt, ha jövőre is ez az előadás vagy ehhez hasonló témájú esemény lesz megrendezve, menjen el, mert lehetőségük van kibővíteni tudásukat, és a megszerzett ismereteket akár későbbi tanulmányaik során is fel tudják használni.
Sziasztok! Burka Eszter vagyok pécsi joghallgató, emellett a Media Iuris szerkesztője, lektora. Általában egyetemi eseményekről írok beszámolókat, illetve interjút készítek a kar oktatóival és hallgatóival. Mindezek mellett olvashattok tőlem tanulással kapcsolatos cikkeket is, melyeknek célja, hogy segítsem és motiváljam a „sorstársaimat”. Ezen kívül a későbbiekben szeretnék közéleti témákról is írni, ugyanis szeretném azokról is leírni a gondolataimat. Ha jobban meg szeretnétek ismerni, akkor kövessetek Facebookon, illetve Instagramon!
