Az egyetem első féléve több szempontból is nagyon nehéz. Az embernek rengeteg új, addig ismeretlen dologgal, kihívással kell megküzdenie és be kell illeszkednie egy teljesen új közösségbe, esetleg még egy új városba is. Senki nem tud felkészíteni arra, ami akkor fogadja az embert, hiszen mindenki máshogy él meg mindent, ezért szabad leginkább csak a saját tapasztalatainkra hagyatkozni. Ennek ellenére azonban nem árt néha egy kis útbaigazítás, hogy legalább legyen arról egy elképzelésünk, mibe futunk bele. Sosem baj ennélfogva, ha tanulunk mások hibáiból és megfogadunk egy-két jó tanácsot szükség esetén. Ezért is gondoltam azt, hogy az első egyetemi félévem után én is összeszedek minden okosságot, amit megtanultam és megtapasztaltam, hogy nektek is valamivel könnyebb legyen belelátni és nekivágni majd az első féléveteknek.
Tárgyfelvétel
Számomra a tárgyfelvétel egy borzasztóan nehéz és ijesztő dolognak tűnt egészen addig, amíg ki nem próbáltam. Azután már legalább tudtam is, hogy az. Na, de minden viccet és túlzást félretéve valóban nem a legegyszerűbb dolog a tárgyfelvétel, de nem is a legrosszabb, amivel találkoztam a félévben. A titka az egésznek nem más, minthogy figyeljük a mintatantervet és a kapott e-maileket. Az üzenetek között ugyanis a tárgyfelvétel előtt lesz majd egy olyan, amiben benne lesz, hogy az adott félévben milyen tantárgyak a javasoltak és hogy nagyjából mekkora rá a kapacitás. Legtöbbnél, ahol korlátozott a férőhely, oda van írva, hogy a következő félévben is felvehető, de őszintén nekem ez mindig nagyon elrettentő, hiszen akkor nem a kijelölt úton haladok. De ez csak az én személyes problémám, ha nem fértek be, nyilván teljesen túlélhető az is. A kötelező és létfontosságú előadásokra úgyis mindig lesz hely, tehát azok miatt nem kell aggódni. Viszont, ha mindent „időben” szeretnétek, muszáj előre gondolkozni. Előre tervezzetek meg órarendet, amit akár egy kis papírra is leírhattok, hogy például hányas számú szeminárium stb. Ezután nagyon fürgének kell lenni, ugyanis van, hogy másfél perc alatt betelnek a helyek, tehát célirányosan kell felvenni a tárgyakat, ha valami nem sikerül, gyorsan kell reagálni és azonnal másikat választani, ahová még beférünk. Ezt abban a percben kell elkezdeni, ahogy ki van hirdetve a tárgyfelvétel kezdete, másképp könnyen lecsúszhatunk. Ezt a módszert nekem is egy ismerős javasolta, de eddig nagyon bevált, mindenhová sikerült bejutnom, tehát ajánlom nektek is.
Vizsgafelvétel és vizsgaidőszak
A vizsgafelvételhez ugyanazt tudom javasolni, amit az előbb a tárgyfelvételhez, mégpedig az előre tervezést és a gyorsaságot. Itt is jelez a Neptun, ha vizsgakiírás történt, érdemes jól megnézni mindet és már a kezdet előtt összeállítani magunknak egy ideális sorrendet. Ebben őszintén kevesebb tapasztalatom van, mivel nekem összesen két darab vizsgám volt, viszont még azt a kettőt is sikerült borzalmasan elosztanom, annyi előnyöm volt azonban, hogy karácsony előtt meglett mind. Nekem azt javasolták, mindig kezdjem a legnehezebb és leghúzósabb vizsgával, hogy azután megkönnyebbüljek és túlessek rajta. Valóban nagyon jó, ha a nehezén hamar túl van az ember és tudja, nem fog évet csúszni, viszont ehhez is előre gondolkodás kell. Én is elkezdtem már jóval a vizsgaidőszak előtt nézegetni az anyagot és tanulni, így hamar el is mehettem vizsgázni (ilyenkor még általában van hely bőven). Másik fontos, amit szaktársaimon keresztül tapasztaltam meg, hogy azért is érdemesebb előre látni és nem az utolsó pillanatra hagyni az egészet, hogy ha véletlenül nem sikerül, legyen lehetőség javítani és újra megpróbálni. Az első vizsgám nekem sem sikerült, de bőven volt még időm, így december 14-e után el tudtam menni 20-án újra és négyesre sikerült is. Később a többiek viszont nagyon sakkoztak az időpontokkal.
Időbeosztás
Na ez az egyik legnehezebb dolog véleményem szerint. Hiszen mindenkinek vannak barátai, családja, szerencsésebbeknek még párjuk is és emellett persze ott vannak a mindennapi teendők, hobbik, bulik, utazás és akkor még nem is tanultunk, ettünk vagy aludtunk. Éppen ezért megéri egy beosztást készíteni magunknak. Ha nem is órákra beosztva, de legalább azt érdemes reálisan átgondolni, mit kell csinálnunk a következő napon, mi fér bele és érdemes szintén előre is tekinteni. Ha tudjuk, hogy egy adott dolgozatot mikor írunk, akkor akár be is oszthatjuk. Még egyszer kiemelném, hogy reálisan, mikor mennyit tanulunk meg az anyagból, így nem marad minden az utolsó pillanatra. Én mindent leírtam, így, ha valamire mégsem jutott idő azt láttam magam előtt és nem felejtettem el később bepótolni. Az idővel nagyon nehéz játszani szorgalmi- és vizsgaidőszakban egyaránt, de egy kis idő után egészen bele lehet jönni. Számomra jelentős volt a beosztásban az is, hogy fel tudtam állítani egy viszonylag jó fontossági sorrendet. Viszont a tapasztalatom az időbeosztással ennyi idő után még csak annyi, hogy előre kell gondolkodni, minél többet tervezni, sorrendet felállítani és igyekezni tartani a lépést.
Tanulás
Igen, azt is nagyon keményen megtapasztalja az ember, hogy itt már nem annyi a tananyag, mint a gimiben. Több száz oldalt kell sokszor elsajátítanunk minimális idő alatt, ezért amire én rájöttem az az, hogy érdemes még óra után aznap átolvasni legalább egyszer azt, amit átvettünk. Így valamilyen szinten rögzítjük, ismételjük, és megéri folyamatosan tanulni, bár ez néha kivitelezhetetlen. Ilyenkor kell kihasználni a szüneteket és akár az éjszakákat, de persze csak óvatosan. A pihenés is nagyon fontos, anélkül nem lehet bírni. Sokan a tanulást viszont a vizsgaidőszakra hagyják teljes egészében, ami nagyon nem előnyös, ha felgyűlik és konkrétan nem eszik nem alszik nem létezik az illető csak egész nap ész nélkül tanul. Az nem is marad meg tartósan, maximum a vizsga erejéig, utána el is veszítjük a tudást, ami nem túl előnyös. Ráadásul ilyenkor könnyű összekeverni az anyagokat és esetleg belefuthatunk abba is, hogy rossz anyagot kezdünk el mondani a tanárnak. Tehát tapasztalataim szerint érdemes folyamatosan, ha nem is tanulni, de legalább átolvasni, így vizsga előtt már olyan lesz, mintha csak ismételnénk, ismerős lesz az anyag. Nem érdemes akkor találkozni vele először.
Étkezés
Akik nem otthonról járnak be, azoknak elég szokatlan lehet a menza hiánya, és hogy maguknak kell beszerezni minden nap az ételt. Én is ilyen helyzetbe kerültem, eleinte nagyon rossz volt, mivel nem volt benne tapasztalatom, rosszul jöttem ki az idővel, nem tudtam mikor mit csináljak. Össze-vissza ettem rendszertelenül és sokszor nem is ettem normálisan, hanem csak mondjuk egy gyümölcsöt vagy péksüteményt egész nap. Akkor elkezdtem anyával több kaját pakoltatni magamnak hétvégén, viszont mikor már harmadik napja ugyanaz volt a menü, az sem esett jól. De most már okosabban fogok neki a félévnek, ugyanis kerestem egy viszonylag közeli és nem túl drága menüs étkezdét, ahol tudok ebédelni. Rájöttem, ha tudom, hogy másnap mikor lesz időm enni, akkor előre be is vásárolhatok péksüteményt, szendvicsnek valót, müzlit stb. Itt is sokat tud segíteni, ha előre megnézzük az időnket és ahhoz mérten vásárolunk vagy tervezünk be egy ebédet. A rendszeres és normális, változatos étkezésre pedig nagyon fontos odafigyelni, mivel, ha legyengülünk és tönkretesszük a szervezetünket annak hosszú távon káros hatásai vannak (egyértelműen) és még a tanulásban is hátráltathat egy korgó vagy fájó pocak.
Közösségi élet
Talán ez az a tényező, ami miatt nagyon nehéz beosztani az időnket sokszor és emiatt nehéz rávennünk magunkat a tanulásra. Hiszen mennyivel izgalmasabb dolog elmenni sétálni vagy beülni és inni, vagy enni valamit a barátokkal, mint leülni és tanulni? Bizony, sokkal-sokkal érdekesebb, de legtöbbször nem túl kifizetődő. Amire rájöttem a félév alatt az az, hogy nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a közösség és a kötelesség között, de nem lehetetlen. Ha van lehetőség érdemes szünetekben is beszélgetni vagy pedig amikor amúgy is mennénk enni vagy bevásárolni, akkor magunkkal hívni a többieket is. Egy héten viszont nem árt, ha legalább egy kikapcsolódási lehetőséget is biztosítanánk magunknak, hiszen az legtöbbször még bőven belefér. Egy este egy szórakozóhelyen vagy egy nagy séta valahová csodákra képes. Viszont ott áll az a lehetőség is, hogy közösen tanuljunk barátainkkal. Az pedig kölcsönösen kifizetődő mindenkinek és közben még együtt is vagyunk.
Ezek voltak azok a dolgok, amik nekem nagyjából a legnagyobb feladatot adták a félév során és amikbe a leginkább bele kellett jönni, bár van, amibe még most sem sikerült. Ezeket nyilván nektek is ki kell majd tapasztalni, de remélem egy-két jó tippet tudtam adni és egy kiindulási pontot, mit hogyan érdemes. Idővel mindenkinek ki fog alakulni a saját rendszere, még az enyém is várat magára itt-ott, de biztos vagyok benne, érdemes érte küzdeni és türelmesen kivárni.
Sziasztok! Molnár Nadin vagyok, jogász szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Elsőéves korom óta szerkesztőként tevékenykedek a Media Iurisnál, ahol igyekszem mindig változatos, aktuális és érdekes cikkekkel lekötni az olvasók figyelmét. Az írás már nagyon régóta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy gondolataimat másokkal ilyen módon is megoszthassam.
