A hulladékgazdálkodás a környezetvédelem egyik legfontosabb eleme. Ennek keretében a vállalatok, gyárak vagy az egyes emberek által felhasznált és már feleslegessé vált tárgyakat, anyagokat kezelik. Ugyanakkor a hulladék nem egyenlő a szeméttel – míg utóbbit már tényleg nem lehet semmire sem használni, az előbbit még igen. Mégis hogyan?
Legfőbb eszköze ennek az újrahasznosítás. Így az új, frissen előállított termékekhez nem kell mindig az összes nyersanyagot összeszedni, hanem a régi dolgokból bele tudjuk forgatni. Ahhoz azonban, hogy össze tudjuk gyűjteni a régi tárgyak anyagait az újakhoz, komoly lépcsőfokként szerepel a szelektív hulladékgyűjtés. Ennek a 21. században lett komolyabb kultúrája. Először csak nagy, közös gyűjtőkbe lehetett vinni a háztartásban felgyülemlett, újrahasznosításra alkalmas dolgokat, mígnem az utóbbi években országszerte kiterjesztették az egyes háztartásokra a különböző szelektív gyűjtőket és azok elszállítását, és szerencsére a hulladék fajták szerinti összegyűjtése a közterületeken is egyre több helyen a mindennapok szerves részét képezi a kommunális kukák mellett. Ahhoz azonban, hogy hatékonyan működjön az újrahasznosítás, bizonyos szabályokra oda kell figyeljünk. Ezek közül szeretném most nektek a legfontosabbakat összeszedni, hogy ti is minél jobban hozzájárulhassatok a Földünk zöldentartásához. Leggyakoribbak a sárga gyűjtők, melybe a műanyagot, a kékek, melyekbe a papírt, illetve a zöldek, melyekbe az üveget helyezhetjük el. Vannak azonban olyan területek, ahol együtt kell gyűjteni, és együtt viszik el például a papírt és a műanyagot, de van, ahol az összes újrahasznosítható dolgot egy kukába kell gyűjteni, és majd később válogatják szét őket – ez mindenfelé változó, így érdemes a lakóhelyünkre vonatkozó szokásokról, szabályokról tájékozódni. Ha esetleg olyan helyen élünk, vagy csak átmenetileg tartózkodunk, ahová még nem terjedt ki a szelektív hulladékgyűjtési hálózat (pl. külterület), akkor is leadhatjuk egy hulladékudvarba a külön gyűjtött hulladékot.
Mit szabad, mit nem szabad?
A legfontosabb alapszabály talán az, hogy igyekezzünk minél tisztább anyagokat a szelektív gyűjtőkbe tenni. A zsíros, összekent papírt nem nagyon tudják újrahasznosítani, így ha például egy csomagolás valahol szennyezett lesz, azt a részt érdemes letépni és a sima szemétbe dobni, a tiszta darabokat viszont nyugodtan tehetjük a szelektívbe. Emellett az sem mindegy, hogy milyen típusú papírról van szó – például hiába termelődik nagyon sok nyugta a vásárlásokkal, ezeket sajnos nem tudjuk újrahasznosítós kukába dobni, ahogyan az egészségügyi papírokat (wc-papír, szalvéta, zsebkendő) sem. Ha valamilyen üvegből, műanyagból készült dobozt, poharat (pl. tejfölös doboz, borosüveg) szeretnénk kidobni, fontos, hogy lehetőleg minél tisztábbra mossuk őket, mert ha piszkosak maradnak, akkor azokat is nehezebb újrahasznosítani. Természetesen az a jó, ha minél többmindent tudunk a sima helyett a szelektív kukába dobni, ugyanakkor nem érdemes mindenáron minden odaillőnek tűnő tárgyat gondolkodás nélkül beledobni, mert ha a valóban hasznosítható hulladék közé keveredve megnehezítheti, gátolhatja az újrafeldolgozási folyamatot.
A jelzések
A különböző dolgokon, illetve azok csomagolásán jelzések találhatóak. Általában egy 3 nyílból álló, háromszöget bezáró ábrát kell keresni, olyasmit, mint az alábbi képeken (a szín, és a pontos „design” változhat):
Ezek a piktogramok jelentik azt, hogy az adott anyag újrahasznosítható. Általában van bennük egy szám, illetve egy „betűkód” is, ami a nevére utal.
A műanyagok osztályozása talán a legbonyolultabb eset. Komplikált nevük és összetételük miatt érdemesebb talán a számokkal megjegyezni: összesen hétféle típusba sorolják be őket, amelyekből mindössze négy alkalmas az újrahasznosításra (ezek az 1., 2., 4. és 5. számmal jelöltek), a maradék három (3., 6., 7. számú) sajnos nem. Közülük az 1. számú a PET palackok alapanyaga, ami természetesen újrahasznosítható, nem is csak a háztartási szelektív kukánkba dobva – az üvegvisszaváltóknál is szívesen fogadják őket némi ellenszolgáltatás fejében, bár elsősorban nem a pénzért éri meg elvinni őket. Érdekesség, hogy a nem újrahasznosítható típusú műanyagok közül sokat valójában lehetne újrahasznosítani, azonban a procedúra hosszadalmas, bonyolult és nem túl költséghatékony volta miatt nem teszik meg ezt.
A műanyagok osztályozására vonatkozó ábra
A papírokon bármelyik jelzést ha látjuk (20., 21., 22. számok jelölik őket, mindegyik „PAP” felirattal), akkor dobhatjuk a szelektív kukába. Fontos azonban, hogy ha nem látunk a papíron jelölést, az nem véletlen, és még akkor sem dobhatjuk szelektívbe, ha úgy néz ki, mintha újrahasznosítható lenne – az ilyen esetnek az lehet az oka, hogy a papír egy idő után „elfárad”, tehát nem végtelen számú alkalommal újrahasznosítható.
Nem így van ez azonban az alumíniummal, ami a fémek közül az egyik legelterjedtebb anyaga a mindennapi használati tárgyainknak – többek között éppen a rendkívül jó újrahasznosíthatósága miatt. Ezt az anyagot az „ALU” rövidítés jelzi. A vasat is újra lehet hasznosítani, ezt az anyagot „FE” jelzi. Az alumíniumhoz hasonló a helyzet az üvegekkel is – ezt az anyagot jelzés nélkül is könnyen felismerhetjük, azonban ha mégsem bízunk magunkban, a „GL” betűpárt kereshetjük.
Vannak olyan gyűjtők is, amelyekbe bizonyos speciális, veszélyes hulladékokat helyezhetünk. Míg a papírt, műanyagot, üveget végső esetben a kommunális hulladék közé is helyezhetjük, addig ezeket kifejezetten nem ajánlott oda keverni. Rengeteg olyan gyűjtő van drogériákban, hiper- vagy szupermarketekben, amelyekbe a használt elemeket dobhatjuk. A fáradt olajat is leadhatjuk egy flakonba összegyűjtve benzinkutakon, de már néhány élelmiszer-üzletlánc is részt vesz ilyen programokban. Az interneten könnyen ellenőrizhetjük, hol tudunk a legközelebb megszabadulni az ilyen típusú feleslegessé vált anyagoktól.
Összességében ma már szerencsére tart ott a tudomány, hogy a környezetünkben keletkezett elhasznált tárgyak, anyagok többségét feldolgozva vissza lehet forgatni az új dolgok gyártásába. Ehhez azonban tudatos és felelős hozzáállás szükséges mindenki, vagy legalábbis minél több ember részéről. Ebben a cikkben a teljesség igénye nélkül felvázoltam a szelektív hulladékgyűjtés legfontosabb szabályait, a minél nagyobb hatékonyságért érdemes még további oldalakat böngészni, és a saját lokációnkra vonatkozó pontos adatokat feltárni.
Sziasztok!
Molnár Maja vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem szerepelni, mások elé tárni a gondolataimat, és számos téma iránt érdeklődöm, így nagyon szívesen olvasok vagy kérdezek másoktól, és az a célom, hogy nem csak a magam, hanem mások látókörét is szélesíthessem ezzel.
