[metaslider id="9331"]
lik

Sylvia Likens meggyilkolása – egy bűneset amely megrázta Amerikát

1965-ben Indianapolis-ban olyan bűntény történt, amit azóta is a „legmaradandóbb rémálomként” említenek az állam bűnügyi történelmében. A hatalmas sajtóvisszhang folytán annak idején Amerika szerte tudomást szerezhettek az emberek a lesújtó esetről. A tizenéves Sylvia Likens azon nő brutális bántalmazásának esett áldozatul, aki azt ígérte a lány szüleinek, hogy gondját viseli, amíg ők távol vannak. Nem a „bébiszitter” volt azonban az egyetlen, aki közrejátszott abban, hogy a fiatal lány borzasztó kínok között lelje halálát: a bődületes kegyetlenségben egy egész csoport közreműködött. 

Az  áldozat családi háttere

Sylvia Marie Likens 1949. január 3-án született Lester és Elizabeth Likens öt gyermeke közül a harmadikként. Bájos, kedves lány volt, szívesen görkorcsolyázott és szerette a Beatles-t.  A lány szülei vásári mulatságokban dolgoztak, így gyakran voltak úton. A család küszködött a megélhetésért, ugyanis Mr. Likens-nek csupán általános iskolai végzettsége volt és egy nagy családról kellett gondoskodnia. 1965 nyarán – mivel Mrs. Likens bolti lopás miatt börtönben volt – gondoskodni kellett a négy gyermek felügyeletéről. Sylvia nővére, Diana már házasságban élt, a két fiútestvére, Danny és Benny a nagyszülőkhöz költöztek. Sylvia és húga Jenny egy családi baráthoz, Gertrude Baniszewski-hez került.lik

A felhőtlennek tűnő első napok

Gertrude egy nagy bérházban élt, ahol hét gyermekét nevelte egyedülálló anyaként. Hasonlóan a Likens családhoz, ők is szűkölködtek. A nő a család létfenntartását különböző munkákból igyekezett biztosítani: vasalást és mosást vállalt a környékbeliek részére. Több váláson túl volt, néhány házasságában komoly bántalmazást szenvedett el. Depresszióval küzdött, ennek okán számos gyógyszert szedett. Emellett láncdohányos volt, s bár csupán 36 éves volt, sokkal idősebbnek nézett ki. Gertrude két legidősebb lányát, Paula és Stephanie Baniszewski-t a Likens lányok már korábban ismerték és kedvelték egymást, így Lester szerint jó megoldásnak tűnt, hogy lányai ehhez a családhoz kerüljenek. Baniszewski abban állapodott meg Mr. Likens-szel, hogy heti húsz dollár ellenében szívesen gondját viseli a lányoknak, egészen addig, míg feleségével értük jönnek.

Sylvia és Jenny első hete a Baniszewski-házban gond nélkül telt. A lányok jól kijöttek Gertrude gyerekeivel, rendszeresen jártak együtt templomba és vasárnapi iskolába. Sylvia 15 éves húga Jenny gyermekbénulásban szenvedett és az egyik lába gyenge volt, ezért kettőjük közül többnyire az idősebbik lány segédkezett a ház körül. 

A hónapokon át tartó horror kezdete

A gondok akkor kezdődtek, mikor Getrude fizetsége a tizenévesek tartásáért nem érkezett meg a Mr. Likens-szel korábban megegyezett napon. A nő a késedelmet a két lányon bosszulta meg: az emeletre vonszolta őket, ahol egy bőrövvel ütéseket mért rájuk, keresetlen szavakkal illetve őket, mondván a nagy semmiért vigyázott rájuk. A húszdolláros csekk másnap megérkezett a házhoz.

 Getrude nem sokkal később egy falapáttal bántalmazta a Likens testvéreket különböző „apróságokért”, például azért, mert üdítős üvegeket váltottak egy közeli boltban, hogy egy kis pénzhez jussanak.  Amikor a nő az asztmája miatt túl gyengének érezte magát, hogy „fegyelmezze” a lányokat, legidősebb lányára, a 17 éves Paulára bízta ezt a „feladatot”. Gertude kegyetlen bánásmódja folyamatos volt, 1965 augusztusában már kizárólag Sylvia került a nő dühének középpontjába.

likPaula Baniszewski

A gyötrelmek fokozódása

A kínzásokat nemsokára már nemcsak Gertrude és Paula követte el,  a nő bevonta a többi gyerekét és azoknak környékbeli barátait, különösen Coy Hubbard-ot, a 15 éves Stephanie barátját. A nő gyakran a gyerekei szeme láttára bántalmazta Sylviát. 

Amikor a gyerekek ősszel visszatértek az iskolába, Gertrude azzal vádolta a lányt, hogy azt pletykálja Pauláról és Stephanie-ról, hogy utcalányok voltak. A lány valójában soha nem terjesztett ilyesmit, bár nem lett volna teljesen alaptalan: Paula – ekkor ugyan külső jelei még nem mutatkoztak – egy nős férfi gyerekével volt terhes. Egy másik alkalommal Sylviának sportruházatra volt szüksége a tornaórákra, Gertrude azonban azt mondta, nem telik rá. A kamasz így kénytelen volt egyet ellopni az iskolából, amiért Baniszewski kérdőre vonta és egy égő gyufával megégette a lány ujjait.

Lester és Elizabeth több alkalommal is meglátogatták a lányaikat, azonban sem Jenny, sem Sylvia nem említette szüleinek, hogy fogadott gondviselőjük könyörtelenül bánik velük. Minden valószínűség szerint Gertrude megfenyegette őket, hogy ne beszéljenek. Nem sokkal később a környékbeli gyerekek egyre gyakrabban fordultak meg a Baniszewski házban, ahol a nő bátorítására tettleg bántalmazták Sylviát. Gertrude – látva, hogy a gyerekei és barátaik élvezték, hogy különböző szörnyűségeknek teszik ki a tizenéves lányt – arra kényszerítette Sylviát, hogy a nappalijukban a többiek előtt vetkőzzön meztelenre és egy kólásüveggel végezzen önkielégítést. Sylviának emiatt vizelettartási gondjai lettek, bár valószínűleg az állandó ütlegelések is közrejátszottak ebben. Ekkor Gertrude úgy döntött, hogy a lánynak nincs helye többé a házban. Ettől fogva a kamaszlány a pincében raboskodott. Itt rendszeressé váltak a „fürdetések”, amiket azzal indokoltak, hogy „meg kell őt tisztítani a bűneitől”. Valójában megkötözve forró vízbe mártották a testét, bőre több helyen felhólyagosodott, majd égési sebeibe sót dörzsöltek. Amikor Gertrude fülébe jutott, hogy Sylviának korábban volt egy barátja, prostituáltnak nevezte a lányt (a boncolás során kiderült, hogy ezen vádja is alaptalan volt) és többször ágyékon rúgta. 

Október elején Gertrude eltiltotta Sylviát az iskolától, majd aggodalmat színlelve jelezte az intézmény felé, hogy Sylviának nincs kedve bemenni. Eközben a fiatal lány a hideg pincébe volt bezárva, alig kapott élelmet, és nem használhatta a fürdőszobát sem. A gyerekek az iskolából továbbra is „előszeretettel” vettek részt a tizenéves tettlegelésében, olykor „bábunak” használták, hogy küzdősportokat gyakorolhassanak rajta, máskor cigarettát nyomtak el a testén.

likA Baniszewski-ház, a kegyetlenségek helyszíne

Jenny-nek sikerült kapcsolatba lépni idősebb nővérükkel, Dianával, aki azonban nem vette komolyan a húga panaszait. Azt hitte, csak a Baniszewski-házban tartott szigorú fegyelem miatt szeretne inkább vele élni. Később mégis elment meglátogatni húgait, ám Gertrude nem engedte be a házba. Arra hivatkozott, hogy a lányok apja, Lester utasította őt úgy, hogy Diana nem találkozhat a húgaival. A lány sejtette, hogy valami nincs rendben.  Elbújt a közelben és addig várt, míg meglátta Jenny-t egyedül a kertben. Amikor odalépett hozzá, a húga azt mondta neki, hogy nem szabad beszélnie vele és elszaladt.

Diana aggodalmában kapcsolatba lépett a hatóságokkal, akik egy szociális munkást küldtek ki Baniszewskiékhez. Neki Gertrude azt mondta, hogy kirúgta Sylviát a házából, amiért utcalány lett. Jenny-t megfenyegette, hogy ha elmondja az igazat, Sylvia sorsára jut a pincében, ezért ő is megerősítette a szökés hazugságát. A szociális munkás jelentésében azt írta, hogy nincs szükség a család további ellenőrzésére.

Október 23-án, napokkal a lány halála előtt, az abúzus tovább folytatódott. Gertrude szorgalmazta, hogy „Sylviát bélyegezzék meg”, amiért „ő megbélyegezte a lányait”. Egy felforrósított varrótűvel a következő mondatot kezdte a lány hasába karcolni: „PROSTITUÁLT VAGYOK ÉS BÜSZKE VAGYOK RÁ”. A feliratot egy szomszéd fiú, a tizenéves Richard Hobbs fejezte be. 

Sylvia tudta, hogy már nincs sok ideje hátra. A megelőző hónapok keserves gyötrelmei tönkretették fiatal szervezetét, lassan a beszélőképességét is kezdte elveszíteni. Tudatta a húgával, Jenny-vel, hogy nem bírja tovább. Baniszewski látván, hogy Sylvia haldoklik, arra kényszerítette, hogy egy levélben írja meg a szüleinek, hogy találkozott egy csapat fiúval, akik fizetséget ígértek neki, de ehelyett megverték és a borzalmas feliratot vésték a hasára. Sylvia meghallotta, hogy Baniszewski azt tervezi, hogy az erdőbe viszi és ott hagyja őt meghalni. A megtört lány még megkísérelt elszökni a házból, azonban leromlott egészségi állapota miatt meglehetősen lassan mozgott, az ajtóig is alig jutott el, mikor elkapták és visszahurcolták a pincébe, majd sokadszorra is ütlegelték. Október 25-én Sylvia egy vaslapáttal kalapálta a pince padlóját. Mint később kiderült, a szomszédok meghallották a zajt és gondoltak is a rendőrség értesítésére, de aztán mégsem tették meg. Az ügy hivatalos iratai közt egyébként számos bizonyíték utal arra, hogy a szomszédok tudták, hogy valami nincs rendben Baniszewskiéknél. Az egészben a legszomorúbb, hogy passzívak maradtak. 

A „megváltás” 

Sylvia Likens életének utolsó napja aligha különbözött a házban töltött első hetétől, a borzalmak előtti időktől.1965. október 26-án reggel Stephanie Baniszweski és Ricky Hobbs felvitték a házba, hogy megfürdessék és tiszta ruhát adjanak rá. Ezután egy matracra fektették, ahonnan soha többet nem kelt fel. Mindössze 16 éves volt. Mikor Stephanie észrevette, hogy a lány nem lélegzik, megpróbálta újraéleszteni, de hiába.

Gertrude kiadta Hobbs-nak, hogy hívja a rendőrséget. A kiérkező rendőröknek Baniszewski átnyújtotta a levelet, amit néhány nappal korábban ő iratott Sylviával. A nő azt mondta a hatóságnak, hogy Sylvia elmenekült és szörnyű állapotban jött haza. Mindeközben aggodalmat álcázott és azt állította, hogy ő ápolta a lányt. A rendőrség a helyszínen kihallgatta a jelenlévőket, Paula Baniszewski azt állította, hogy Sylvia halála „várható volt”. A 15 éves Jenny Likens, miután előadta a rendőrségnek a vallomását, amelyre korábban Gertrude utasította, azt mondta a rendőrtisztnek: „Vigyetek ki innen, és elmondok mindent”. 

Gertrude-ot, Paulát és Stephanie-t, valamint John Jr. Baniszewski-t, Coy Hubbard-ot és Richard Hobbs-t azonnal letartóztatták emberölés gyanújával. Sylvia halálának okaként a sérülések mellett agyduzzanatot, az agy belső vérzését, sokkot és extrém alultápláltságot állapítottak meg.  A boncoláskor fény derült Sylvia sérüléseinek mértékére. A testét több mint 150 seb borította, beleértve a hasába vésett feliratot. A jobb csuklóján egy mélyedés volt, amely majdnem a csontjáig hasított, feltehetően az égő cigaretták miatt, a körmei be voltak törve, az ajkait halála előtt majdnem teljesen átharapta.  A lányt a Lebanon-i Oak Hill Cemetery-ben temették el. 

A tárgyalás és az ítélet 

A tárgyalásra a következő évben, 1966 májusában került sor, ahol Gertrude Baniszewski nem ismerte be a bűnösségét, azt állította, hogy nem volt magánál az elkövetés alatt. Paulának félbe kellett szakítania tanúvallomását a bíróságon: kórházba kellett mennie, hogy megszülje a gyermekét, akiről ő és anyja mindvégig azt állították, hogy nem létezik. A kislányt – akinek Paula a Gertrude nevet adta – örökbe adták. 

Gertrude-ot és Paulát 1966. május 25-én életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték szándékos emberölés miatt. 

Coy Hubbard, Richard Hobbs és John Jr. Baniszewski 2-től 21-ig évig tartó szabadságvesztés büntetést kaptak, azonban két év után feltételesen szabadlábra helyezték őket. Hobbs 21 évesen halt meg rákban. A többi gyereket, akiknek közük volt a szörnyűségekhez, nem ítélték el, lévén túl fiatalok. (Még a 15 éves Stephanie sem került börtönbe.) A Baniszewski gyerekeket, miután anyjukat elítélték, nevelőszülőkhöz helyezték.

likGertrude Baniszewski és Richard Hobbs (balra)

Az utóhatás 

Gertrude és Paula fellebbeztek az ítélet ellen, ezért az ügyüket 1971-ben újratárgyalták. Ekkor Paula bűnösnek vallotta magát szándékos emberölés miatt. 1972 decemberében több szökési kísérlete ellenére szabadlábra helyezték. Szabadulása után nevet változtatott, Iowában telepedett le, egy iskolában vállalt munkát. Mikor az iskola tudomást szerzett a valódi kilétéről, elbocsátották.  

Gertrude-ot, habár a szabadon engedése ellen rengetegen tiltakoztak – beleértve Jenny Likens-t és a családját, több mint 40 ezer aláírást gyűjtöttek össze a szabadulása ellen – 1985-ben feltételesen szabadlábra bocsátották. Baniszewski a meghallgatáson úgy nyilatkozott, nem igazán tudja, hogy mi történt 1965-ben, mert mindvégig gyógyszerek hatása alatt állt.

Lányához hasonlóan ő is nevet változatott és szintén Iowában élt, a világtól elzárkózva, 1990-ben bekövetkezett haláláig.  Jenny Likens évekig gyógyszeres kezelés alatt állt az átélt trauma miatt, később azonban megházasodott és családot alapított.

Syliva Likens emlékének továbbélése 

Az Indianapolis-i Willard Parkban emlékművet állítottak Sylvia Likens emlékére. Ha nem riadsz vissza a borzalmaktól, figyelmedbe ajánlom az An American Crime (Bűnök) című filmet, amely ezt a megrázó történetet dolgozza fel. 

lik

 

Források: 1, 2, 3, 4, 5

Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3, 4, 5

EnglishGermanHungarian