[metaslider id="9331"]
sport

Sporttörténeti pillanatok III.: Egy szenzációs hokimeccstől Michael Phelps döbbenetes olimpiai rekorddöntéséig

A sport szeretete közösségteremtő erővel bír. Ilyenkor az emberek elképesztő erőbedobással képesek szurkolni, hogy kifejezzék kedvenc atlétájuk vagy csapatuk iránti támogatásukat és megbecsülésüket. A sportolók pedig sokszor lehengerlő állóképességről és kitartásról tesznek tanúbizonyságot, emellett áthidalják azokat a nemzetek közötti ellentéteket, előítéleteket, amiket sok évre visszanyúló konfliktusok szültek. A kemény munka és odaadás egy kis tehetséggel karöltve pedig mindig meghozza gyümölcsét. Nem véletlen tehát, hogy az alábbi sportolók is mind meghatározó alakjai saját sportáguknak.

Rafael Nadal 21. Grand Slam győzelme

A 2022 januárjában a Melbourne-ben megrendezett Australian Open férfi egyes döntőjét a spanyol teniszező Rafael Nadal nyerte meg, aki ezzel sporttörténelmi mérföldkőhöz ért, hiszen így 21. Grand Slam győzelmével rekordot felállítva maga mögé utasította a 20 győzelemmel álló szerb Novak Djokovicot és a svájci Roger Federert is. Nadal öt kemény szettben nyert az orosz Daniil Medvedev ellen, azonban pár héttel előtte még egyáltalán nem volt biztos, hogy Nadal egyáltalán indulni fog. A 35 éves atléta ugyanis a tavalyi párizsi Roland Garros után csupán pár mérkőzést vívott lábsérülése miatt, négy hónapig nem is versenyzett, sőt decemberben koronavírusos is lett, egy ideig ráadásul az is bizonytalan volt, hogy visszatér-e egyáltalán a profi teniszhez mondhatni, a körülmények nem voltak a legideálisabbak. Kettejük párharcában a 3-1-re vezető spanyol játékos a nyitószettben rengeteget rontott, emiatt moszkvai ellenfele nem sokkal később szett előnybe került, majd bő két óra elteltével Medvedev már közel állt a győzelemhez. Azonban a harmadik felvonásban Nadal szépíteni tudott, a negyedik felvonás ismét neki kedvezett, amivel ki tudta harcolni magának a döntő szettet. Itt már a két játékos eléggé elfáradt, Nadal azonban 5 óra 26 perc alatt fordította meg a mérkőzés állását és győzte lett nála 10 évvel fiatalabb ellenfelét.

sport
Rafael Nadal

Michael Phelps és a 2016-os riói olimpia

Michael Phelpset minden idők legeredményesebb olimpikonjaként tartják számon. Rio de Janeiro-ban vett részt utoljára az ötkarikás játékokon, ahol végül 23. olimpiai aranyérmét akasztották nyakába, azonban olimpiai éremgyűjteménye kiegészül még 3 ezüsttel és 2 bronzzal, ezzel összesen 28 érem gazdája. A 2012-es londoni olimpián a kedvenc számában, 200 méter vegyesen kikapott a dél-afrikai Chad le Clos-tól, így ezután egyszer hivatalosan már visszavonult, azonban mégis hajtotta, hogy Rióba utazzon és az Egyesült Államok színeiben versenyezzen. Keményen odatette magát és itt tornázta fel az amúgy is hihetetlen 18 aranyérmet 23-ra, így nem véletlenül érte az a megtiszteltetés, hogy a záróünnepségen ő vihette az USA lobogóját.  Phelps ezután végleg visszavonult, hogy a saját családjára koncentráljon, azonban döbbenetes teljesítményét nem pusztán érmei, de felállított rekordjai is igazolják, ami közül azóta 200 méter pillangón cápadresszben felállított világcsúcsát Milák Kristóf 2019-ben, mindössze 19 évesen döntötte meg! Ettől függetlenül Phelps halhatatlan alakja mind a mai napig nem csupán az úszósportnak, de önmagában a sporttörténelemnek. Szinte bármelyik számban indult, mindig minimum éremesélyesnek tartották, így feltehetőleg sokan bánják, hogy vele egy időben és medencében kellett úszniuk, hiszen meglehetően kétséges, hogy valaki egyszer majd megugorja azt a lécet, amit ő állított fel.

sport
Michael Phelps olimpiai éremgyűjteménye 23 aranyat, 3 ezüstöt és 2 bronzt számlál

Csoda a jégen

1980-ban járunk, a helyszín pedig az egyesült államokbeli Lake Placid. Itt kerültek megrendezésre a XIII. téli olimpiai játékok, azonban ez az időszak nem nevezhető a történelem felhőtlen érájának. Már a Moszkvában megrendezett nyári olimpia sem volt teljes, ugyanis több nyugati ország tartózkodott a játékoktól, válaszul arra, hogy a Szovjetunió bevonult Afganisztánba. Ugyan a téli olimpia nem kifejezetten vált a politikai ellentétek nyilvános csataterévé, a hidegháború hatásai és a szovjet-amerikai ellentét a sportban is érzékelhetőek voltak. Mindkét országnak elégtételt jelentett volna a másik legyőzése. Noha a téli olimpiát az USA-ban a rendezték, ezen kívül nem sok a garantálta az amerikai csapat sikerét. A hoki szuper favoritja ugyanis a Szovjetunió volt, aki az előző négy olimpián megszerezte az aranyat, illetve 1963 és 1979 között rendezett 17 világbajnokság közül 14-et megnyert! Tehát adott volt egy valóban profi játékosokból álló csapat, szemben egy olyannal, amelynek tagjait pusztán amatőrök jelentették, a válogatottba ugyanis inkább egyetemi ligában játszó jégkorongozókat válogattak be, azonban egy elég kemény programot követtek, aminek végül meg is lett az eredménye.

Az amerikaiak elég jól kezdték a tornát, öt csoportmeccsükből négyet megnyertek. Csehszlovákiát 7-3-ra legyőzték, a svédek mögött pedig a csoport második helyét szerezték meg, ezzel pedig a legjobb négy közé kerültek. A legjobb négy csapat (Svédország, Finnország, USA, Szovjetunió) körmérkőzéssel döntötték el a helyezéseket. Az első két harmadában a meccsnek ugyan az amerikaiak tudtak egyenlíteni, mégis a szovjetek kerültek előnybe, ami a harmadik harmadban is folytatódott, azonban az USA ismét egyenlített emberelőnyben, folyamatosan és magabiztosan támadtak, így a jóval esélytelenebbnek tartott csapat végül a háromszoros hátrányból fordított és legyőzte a szovjeteket, végül pedig az aranyérmet is elhozták, ezzel pedig az amerikai sporttörténelem egyik, ha nem legjelentősebb momentumát vitték véghez, amiben kulcsfontosságú szerepe volt az amerikai csapat kapusának, Kim Craignek, aki 92%-kal védett, 36 kísérletet hárított. Továbbá a szövetségi kapitány, Herb Brooks által kigondolt kőkemény edzésprogram is, a játékosok ugyanis rendkívül gyorsan vissza tudtak térni a védekező harmadba, ezzel nem sok teret hagyva a szovjeteknek. 

sport
Az Egyesült Államok hokicsapata, miután legyőzte a szovjeteket

Michael Schumacher – Spanyol Nagydíj 1996.

A 2013-ban súlyos síbalesetet szenvedő és azóta is kómában lévő német Michael Schumacher a Forma-1 történetének egyik legnagyobb és legismertebb alakja, hétszeres világbajnoka, aki pályafutásának egy minden tiszteletet elismerő pillanatát az 1996-os Spanyol Nagydíjon szerezte. 1996-ig a Benettonnal versenyzett, majd ekkor tért át az akkor gyengébb Ferrarira. Tisztában volt vele, hogy a kevésbé versenyképes Ferrarival nem fog világbajnokságot nyerni, mivel az még nem érett meg rá. Az F310-es tényleg megbízhatatlannak bizonyult, a szezont végig szenvedve 16 alkalomból 5-ször esett ki valamilyen műszaki hiba miatt. Ennek ellenére a német pilóta 3 versenyt is nyert vele, az elsőt és egyben legemlékezetesebbet Barcelonában. A Spanyol Nagydíjon ugyanis Schumacher végig szakadó esőben 45 másodperccel gyorsabban teljesítette a 65 körös futamot, mint a másodikként beérő. Így nem pusztán első ferraris győzelmét hozta meg a nagydíj, hanem karrierjének egyik legemlékezetesebb pillanatát, ami után okkal tartották és tartják mind a mai napig többek között Sennával együtt is a sportág legnagyobbjainak, kettejük párharca azonban nem tudott kibontakozni, ugyanis a brazil zseni mindössze 34 évesen vesztette életét a San Marinóban megrendezett futamon.

sport
Schumacher fergeteges első győzelme a Ferrarival Barcelonában

Források: 1, 2, 3, 4

Képek: kiemelt kép, 1, 2, 3, 4

EnglishGermanHungarian