A futás az egyik legnépszerűbb sport: kortól, nemtől függetlenül, különféle segédeszközök nélkül konkrétan bárhol lehet végezni. A hatékony és a gyors zsírégetés mellett a futásnak számos jótékony hatása van; növeli az állóképességet, javítja az alvásminőséget, csökkenti a stresszt és egyszerűen vidámabbá tesz, függetlenül attól, mennyit és milyen tempóban fut az adott személy. Vannak, akiknek már a heti 3-4 alkalom bőven megfelel, nem túl hosszú távokkal, és vannak, akik folyamatosan egyre hosszabb disztanciákban gondolkodnak. Ez kezdődhet először egy negyed-, majd félmaratonnal, folytatódhat egy teljes maratonnal, és az igazán elszánt és gyakorlott futóknál pedig végződhet akár egy ultramaratonnal is. De mi is az az ultrafutás? Kikből lehetnek ultrafutók? Mekkora felkészülést igényel mind fizikailag, mind mentálisan?
Mi számít ultratávnak és ki minősül ultrafutónak?
Az elméleti meghatározás szerint minden táv, ami a „sima” maraton, vagyis 42,195 kilométer felett van, ultramaratoni távnak minősül. Eszerint ultratáv az 50 km-es táv, illetve például a 246 km-es Spartathlon is. Ugyan mindkettő az, de mégis más és más felkészülést igényelnek, hiszen teljesen eltérő kompetenciák szükségesek egy-egy hosszabb verseny teljesítéséhez. Persze ez nem azt jelenti, hogy az egyik nehezebb, mint a másik, hiszen akár egy tempósabb félmaraton is lehet akkora kihívás valaki számára, mint egy másiknak egy „lazább” 100 km-es táv.
Az, hogy ki minősül ultrafutónak, ugyanolyan szubjektív alapon dől el, mint az ultratáv kérdése. Nem lehet konkrétan meghatározni ki minősül ultramaratonistának; az, aki már legalább egyszer futott többet, mint egy maraton? Vagy esetleg az, aki már többször is teljesítette ezeket az iszonyatos távokat? Vagy egy bizonyos kilométer után lehet valakit annak nevezni? Ez legyen az adott futó döntése, hiszen ennek egy egyéni döntésnek kell lennie, ki minek minősül a saját szemében.
Milyen ultrafutó versenyek léteznek?
Ahány verseny, annyiféle különböző kombináció létezik. Az ilyesféle hosszabb versenyek lehetnek körözősek, vagyis egy bizonyos hosszúságú kört meghatározott számban kell megismételni (például egy 5 km-es kört tízszer), illetve olyanok, amelyeknek célja az egyik pontból a másikba történő eljutás (A-ból B-be). A verseny attól függően, hogy mi alapján kell teljesíteni, lehet egy kikötött időintervallumon belül-, vagy bizonyos távot teljesítendő. Léteznek 6-12-24-48 órás versenyek, amikor is nincs meghatározva, hogy mekkora távot kell lefutni; ez jó lehetőség lehet azoknak, akik fel szeretnék mérni a kompetenciáikat, például egy maraton tekintetében. A másik verziónál a szervezők egy konkrét távot jelölnek meg, például 50 vagy 100 kilométert, de ilyen például az Ultrabalaton is, ahol 221 km-t kell teljesíteni a futó által kiválasztott vagy a szervezők által meghatározott időn belül. A versenyek zajlhatnak terepen vagy aszfalton, lehet ennek a kettőnek a keveredése, különböző szintemelkedésekkel, de akár sík terepen is. Léteznek „megállás nélküli”, nonstop versenyek, ahol az adott távot az egyéntől függő pihenőkkel közbeékelve kell véghezvinni. Persze az mindenkinek a saját döntése, hogy milyen gyakran és milyen hosszú pihenőket tart egy kis frissítésre, de nem jellemző, hogy valaki alszik a verseny közben pár órát, hiszen, ha nem szintidőn belül teljesít, akkor érvényteleníthetik, hiába futotta le a távot.
Milyen kompetenciák szükségesek?
Azt szokták mondani, hogy minden ember annyit tud lefutni, amekkora távra felkészült, hiszen ugyanakkora megterhelést jelenthet egy maraton, mint egy 24 órás futás. Egy-egy ultratávra, időintervallumtól, illetve távtól függően különböző mértékű felkészülés az elvárt. Az, hogy kinek mennyi felkészülés szükséges, azt szinte kivétel nélkül csak az tudja eldönteni, akiről szó van. Nem elég fizikailag készülni, elengedhetetlen a mentális felkészülés is, az akaratról már nem is beszélve. Rengeteg olyan példa van, amikor valaki fizikailag még bírta volna a futást, de mentális és lelkileg már „belefáradt” a monoton és egyhangú futásba. Az érzések és érzelmek kikapcsolása szinte szükségszerű, nem szabad engedni a belső gondolatoknak, amelyek a feladásra biztatnak. A kitartás és a szívósság szintén nélkülözhetetlen, sok esetben nappal és éjszaka, hidegben és melegben felváltva kell tovább futni a cél érdekében. Azoknak javasolt ez a sport, akiknek kifejezetten jó a monotonitástűrőképességük.
Melyek a legnépszerűbb versenyek?
Mind Magyarországon, mind külföldön rengeteg versenyre lehet benevezni, ahol ultratávokat is, illetve csak azokat lehet teljesíteni. Hazánkban az egyik legnépszerűbb közülük az Ultrabalaton, ami Közép-Európa leghosszabb futóversenye. 2007 óta a tavalyi év kivételével minden évben megrendezésre került ez a nonstop Balaton-kerülő verseny, ahol az indulóknak 32 óra áll rendelkezésükre, hogy teljesítsék a 221 km-es távot. Külföldi tekintetben talán az egyik legszimbolikusabb verseny a Spartathlon, amelyet az egyik legdurvább versenynek tartanak a szintkülönbségek és a szélsőséges időjárás miatt. Az ultramaraton Athén és Spárta között zajlik 246 km-en keresztül, azzal a nehezítéssel, hogy a futóknak a 75 ellenőrző ponton is szintidőn belül kell áthaladni.
Zárásként Soltész Attilát, ultrafutót kérdeztem a futással, illetve az Ultrabalatonnal kapcsolatban.
Véleményed szerint mi jelentette a legnagyobb kihívást a verseny közben? Mennyi felkészülést igényelt egy ekkora táv lefutása, illetve mit tanácsolnál azoknak a futóknak, akiknek megfordult a fejükben egy ultratáv teljesítése?
Soltész Attila: A legnagyobb kihívást maga a 221 km-es táv jelentette, emelkedőkkel tarkítva. El kell fogadni, hogy egy ilyen távnál már megjelennek a fájdalmak, emésztési zavarok, ezeket mindenkinek tudnia kell kezelni. A felkészülési idő nálam havi 300-400 km-t jelentett, amiből legalább egy ultratáv volt. Azoknak, akik már gondolkodnak egy hosszabb táv teljesítésén, azt tudom tanácsolni, hogy lépésről lépésre haladjanak, ne akarjanak sietni. Sok futás kell ahhoz, hogy megtapasztaljuk, a testnek mire is van pontosan szüksége. Mindenkinek más és más szükségletei vannak, hiszen mind különbözőek vagyunk. Fejben kell nagyon erősnek lenni.
Sziasztok, Soltész Evelin vagyok, A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar hallgatója. Középiskolában döntöttem el, hogy az egyetem mellett szeretnék írással is foglalkozni, amire tökéletes megoldásnak bizonyult a Media Iuris. Szeretek új kapcsolatokat kialakítani, az interjú készítés nagyon közel áll hozzám. Szinte minden témában otthonosan érzem magam, ezért sokféle cikket fogtok tőlem olvasni; a közélettől kezdve, a gasztronómián át egészen a tudományos cikkekig.
1 thought on “Sporttevékenység a legkitartóbbaknak – az ultrafutás”
Comments are closed.