A meghatározás szerint katasztrófaturizmusnak, vagy sötét turizmusnak nevezzük a turizmus azon fajtáját, amikor is a turisták előszeretettel látogatnak el olyan helyekre, amelyek sok ember halálához, katasztrófák helyszíneihez vagy tragédiákhoz köthetők. Mint ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is említettük (Maja cikke belinkelve), ebbe a kategóriába számos helyszín belefér: börtönök, csaták, háborúk, természeti katasztrófák helyszínei, de gyilkosságok, mészárlások helyei is ide tartoznak.
Mi vezényli a turistákat ezen alfaj műveléséhez, a katasztrófaturizmus hódolói mi okból látogatják az imént említett helyszíneket? Ennek vajon mi a magyarázata, mi állhat a háttérben – mondjuk a pszichológia szempontjából? Ha felkeltettem a kedves olvasó figyelmét, nincs más dolga, mint szemét az elkövetkezendő sorokra vetni.
A sötét turizmus – miért sötét?
Az embert természeténél fogva érdekli a sötétség. De mit is értünk ezalatt? Mindennapi példából kiindulva, általános jelenség, amikor egy-egy baleset mellett elhaladván számos „bámészkodóval” találkozunk, akik vagy szimplán kíváncsiak az adott esetre, vagy csak követik a többiek példáját, és megállnak, lelassítanak csak azért, hogy lássák mi is történt. Ez csupán egy nagyon bagatell példája volt ennek a „bennünk lakozó sötétségnek”. Nem is gondolnánk, de ez a jelenség közel sem annyira újkeletű dolog; ha visszagondolunk a történelem órákra, talán még rémlenek azok a festmények, alkotások, amelyek például azt ábrázolták, milyen volt egy-egy akasztás, lefejezés vagy kínzás – és persze az ahhoz tartozó közönség látványa. De ilyennek számítottak a római gladiátor játékok is, ahol a közönség élvezte, sőt, annál jobban rajongott a harcokért minél inkább véresek voltak. De mégis miért érdekli az embereket a halál, kínzás vagy az ezek után hátramaradt helyszínek? Számos tanulmány készült már ezzel a kérdéssel kapcsolatban; a legvalószínűbb magyarázata ennek az, hogy a balesetek láttán életbe lép az „üss vagy fuss” reakció, ami alapján az agyunk le tudja vonni a megfelelő következtetést az adott helyzetből. Mivel a negatív tapasztalatokat sokkal jobban megjegyezzük, mint a pozitívabbakat, és sokkal erősebben reagálunk rájuk, így többet is tanulhatunk belőlük. Ezért van az, hogy egy balesetet látva akaratunkon és tudatunkon kívül elemezzük az esetet, hogy azt későbbre elraktározzuk és „tanuljunk” belőle. Mindemellett tulajdonképpen átélhetünk életveszélyes eseményeket anélkül, hogy azt valójában megtapasztalnánk, az életünk kockáztatása nélkül. A tapasztalatszerzés veszélytelen élményén kívül egy-egy katasztrófa láttán kialakul bennünk az empátia érzése azon embertársaink iránt, akik közvetlenül érintettek voltak az esetben.
Michael Stevens internetes ismeretterjesztő-oktató kialakított egy elméletet, ami azzal foglalkozik, miért van jelen bennünk ez a sötét kíváncsiság: S.C.R.E.A.M.-nek nevezte el. Ez egy angol szójáték, amit nehéz magyarra fordítani annyit tesz, hogy sikítás, másrészt pedig egy szójáték, aminek minden egyes betűjéhez bizonyos jelentést fűzött.
S – strength = erő
Ez annyit jelent, hogy ijesztő, lelkileg megterhelő dolgok átélése vagy nézése erőt adhat számunkra – például egy horrorfilm megnézése után általában az emberek erősebbnek érzik magukat, mint egyébként.
C – catarsis = katarzis
Katarzis élményt ad, amikor is más ember baját, szerencsétlenségét látván mi szerencsésebbnek érezzük magunkat – hiszen az a bizonyos dolog nem velünk történt meg. Egyébként ebből az elvből vezethető le a kárörvendés is.
R – reality = realitás, valóság
Mint már azt én is említettem, egy tragikus helyszínt látva mélyebben átélhetjük magát az esetet, és lehetőséget ad nagyobb rálátást kapni a valóságra.
E – exploration = felfedezés
Felfedezés, tapasztalatszerzés, tanulságok gyűjtése; mindezt azáltal, hogy ezen eseményeket átéljük.
A – acceptance = elfogadás
A morbid, rémisztő dolgokkal való találkozás lehetőséget ad magának a halálnak, a szenvedésnek és a fájdalomnak a feldolgozására és elfogadására.
M – meaning = jelentés
És persze ezen dolgok átélése segíthet számot vetni, és elgondolkodni azon, mik is azok a dolgok az életben, amelyek számunkra fontosak és jelentőségteljesek.
Persze a sötét turizmus – annak ellenére, hogy már régóta jelen van a köztudatban, ha még nevet nem is kapott, az utolsó pár évben még nagyobb figyelmet kapott, mint eddig: ez köszönhető természetesen a social mediának, de leginkább az emberi kíváncsiságnak. Hiszen lebilincselő, izgalmas és érdekes is lehet egy-egy ilyen helyszín meglátogatása: olyan, mintha átélhetnénk a történteket. Másfelől segíthet feldolgozni a mindennapos szorongásunkat: ezt a szorongást sok minden kiválthatja: a katasztrófák, háborúk veszélye, vagy akár a klímaváltozás vagy a nukleáris háború veszélyének tudata. Végül pedig ezen helyek látogatása utat mutathat, vagy lehetőséget adhat arra, hogy tanuljunk a múlt hibáiból. Meg kell említeni a személyes vonatkozást is bizonyos tragédiák esetében, ugyanúgy mint az intellektuális, kulturális érdeklődést is.
Te milyen sötét-turizmushoz kapcsolódó helyszínekre látogattál már el?
Képek: Kiemelt
Sziasztok, Soltész Evelin vagyok, A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar hallgatója. Középiskolában döntöttem el, hogy az egyetem mellett szeretnék írással is foglalkozni, amire tökéletes megoldásnak bizonyult a Media Iuris. Szeretek új kapcsolatokat kialakítani, az interjú készítés nagyon közel áll hozzám. Szinte minden témában otthonosan érzem magam, ezért sokféle cikket fogtok tőlem olvasni; a közélettől kezdve, a gasztronómián át egészen a tudományos cikkekig.
