[metaslider id="9331"]

Sorozatgyilkos születik: avagy hogyan válik valaki azzá?

„Miért erőszakos valaki? Mert nem tud belenyugodni abba, hogy nem erős.” Sorozatgyilkosok feltehetőleg már évszázadok óta léteznek, csupán e rémes és megdöbbentő cselekmény definiálásával kellett egészen 1981-ig várni. A definíció szerint sorozatgyilkos az az ember, aki három vagy több embert ölt meg különböző időpontokban. A kriminológia egyik legrégebbi megválaszolatlan kérdése a következő, ami már évtizedek óta lázban tartja mind a szakembereket, mind a kíváncsi kívülállókat: mégis miért lesz valakiből sorozatgyilkos? Talán beléjük van kódolva ez a deviáns viselkedés, vagy a társadalom és a környezetük tette őket szörnyeteggé? Minek a hatására lesz képes valaki érzelemmentesen és megbánás nélkül sokszor kegyetlen eszközökkel és módon kioltani más életét?

Mostanra már több elmélettel is előálltak a szakértők az előbb feltett kérdések megválaszolására. Mindegyik elmélet alapja a pszichológiára helyezhető. A sorozatgyilkosok tipológiai sajátosságaik közé sorolhatók a motivációik; rendszerint három tényező motiválja őket: maga a gyilkolás, a dominancia és az erőfitogtatás, valamint nem utolsó sorban a szexuális kielégültség iránti vágy. A sorozatgyilkosokat a drogfogyasztókhoz szokták hasonlítani: ha egyszer elkezdik, nem biztos, hogy abba is tudják hagyni. Amint próbálnak szünetet tartani, vagy „leszokni” róla (amely időszakot a sorozatgyilkosoknál érzelmi lehűlésnek nevezik), egy idő után az a pszichotikus hatás, ami az ölésre kényszeríti őket visszafordíthatatlan eredményekkel jár: amint eléri bennük a legfelsőbb határt, gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélyüknek. Pontosan mi ez a belső kényszer, ami hajtja, ösztönzi őket arra, hogy a szörnyű tettet megismételjék? Hiszen senki sem kényszeríti őket rá. Mint már említettem, a válasz a pszichológián nyugszik. A legelterjedtebb és legvalószínűbb magyarázat a rémtettekre feltehetőleg a gyermekkori traumákra eredeztethető. Az ismertebb sorozatgyilkosok szinte kivétel nélkül éltek át különböző atrocitásokat, amelyek még gyermekkorukban kezdődtek: fizikai-pszichikai bántalmazás, szexuális erőszak, de ide lehet sorolni akár a hiányzó apa- vagy anyaképet is. Jellemző, hogy fiatalabb korukban kommunikációs nehézségeik voltak, esetleg az ellenkező nemmel voltak kapcsolatteremtési problémáik. Mindezen tényezők egyértelműen befolyásolták a személyiségük fejlődését, de sajnos a lehető legrosszabb irányba. Jogosan feltehető a kérdés, miszerint miért nem válik akkor az összes bántalmazott gyermek sorozatgyilkossá? Talán kijelenthető, hogy senki sem születik sorozatgyilkosnak, inkább sajátos környezete és élettapasztalatai, a vele szemben tapasztalt bánásmódok teszik azzá, amilyen. Ha ezen a vonalon megyünk tovább, akkor talán nem is a sorozatgyilkos a felelős a cselekedeteiért? A válasz egyszerű: annak ellenére, hogy személyiségét milyen tényezők befolyásolták (vagy éppen nem befolyásolták), az elkövető igenis felelősségre vonható tetteiért; folyamatosan tisztában van cselekedete súlyosságával, hiszen akkor nem menekülne el, nem rejtené el a hátrahagyott hullát, vagy nem próbálná meg nem történtté tenni az esetet. 

A „MacDonald-hármas” elmélet szerint a sorozatgyilkosoknál már gyermekkorban megmutatkoznak a vészjósló jelek: a gyújtogatást, valamint az állatkínzást egyértelműen figyelemfelkeltés, örömszerzés vagy hatalomszerzés céljából teszik. Mindkét esetben a dolgok, állatok elpusztítása egyfajta felsőbbrendű érzést biztosít számukra, amelynek segítségével átadhatják magukat a hatalomittas érzetnek. Az ágybavizelés szintén nem elhanyagolható jel, jellemző a frusztrált, zavart lelkiállapotú gyermekekre. A korábban megemlítettek alapján a sorozatgyilkosok erősen torzult személyiséggel rendelkeznek. Ez gyakran antiszociális személyiségzavarban, más néven társadalomba való beilleszkedés súlyos zavarában nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy könnyedén és gyakran vannak az illetőnek erőszakos megnyilvánulásai, a frusztráció toleranciája nagyon alacsony, ennek megfelelően agresszív természetű. A személyiségzavar különböző tulajdonságok és okok alapján lehet amorális, antiszociális, aszociális, pszichopátiás és szociopátiás. Annak ellenére, hogy az emberek nap mint nap használják ezeket a fogalmakat, korántsem biztos, hogy meg tudják őket fogalmilag is különböztetni. A szociopatáknak és a pszichopatáknak számos közös tulajdonságot lehet a számlájukra írni: ilyenek például az erkölcsi-etikai szabályok figyelmen kívül hagyása, a társadalmi normák, törvények be nem tartása, az erőszakos, agresszív viselkedés, valamint nem képesek se a megbánásra, se a bűntudatra. 

A szociopaták ingatag személyiségek, könnyen felidegesíthetőek, ami miatt szempillantás alatt válhatnak agresszívvá. Felmerülhet esetükben, hogy hajlamosak lehetnek a szociopata tulajdonságokra genetikailag is, ellenben inkább a gyermekkori traumák és a környezetük által kifejtett hatások alakították így a személyiségüket. Gyakori jelenség, hogy már gyermekkorban is olyan hátrányok érik őket, amik tanulmányi lemaradásokhoz, kiközösítésekhez és rossz szociális készséghez vezethetnek, így nem meglepő, hogy felnőttként a szociopaták rossz körülmények között élnek, nincs munkahelyük, és gyakran kerülnek szembe a törvénnyel. Emiatt a bűncselekmények általában spontánok, nem előre eltervezettek és hirtelen felindulásból elkövetettek. Ezzel szemben a pszichopatákat teljesen más szemszögből kell megközelíteni. Esetükben már kimutatható a rendellenes agyi tevékenység, tehát a pszichopátiának genetikai eredete van. A prefrontális kéreg és az amygdala, amelyek a szociális viselkedésért, a felelősségteljes döntéshozatalért és az érzelmekért felel, esetükben jóval kisebb aktivitást mutat, mint mást átlagos embereknél. A pszichopatáknál nem annyira figyelemreméltóak a külső tényezők, mivel nem a környezetük teszi őket hideggé, számítóvá, manipulatívvá, és nem amiatt hiányzik belőlük a lelkiismeret és a megbánás; egyszerűen ezek a jellemvonások önmagukból fakadnak. Képtelenek érezni, általában karizmatikus figurák, akik remek meggyőző képességgel rendelkeznek, és sok esetben családos emberek. A színlelés nagymesterei, hiszen el tudják rejteni igazi énjüket családjuk és szomszédjaik elől is. A szociopatákkal ellentétben a pszichopaták sokkal nyugodtabb természetűek, a bűncselekményeket megfontolt szándékkal előre eltervezik. 

A sorozatgyilkosokat cselekedeteik szerint az FBI szervezettként és szervezetlenként kategorizálja. Előbbiekre jellemző a magasabb intelligenciaszint, a gyilkosság megtervezése. Az áldozatokat kiválasztják, elcsalják vagy elrabolják, majd az ölés után eltüntetik a nyomokat. Általában specializálódnak egy áldozattípusra: prostituáltakra, gyermekekre, fiatal lányokra, idős asszonyokra. Szimpatikus és elragadó embereknek tartják őket, ezért nincs nehéz dolguk az áldozatszedés terén. Mindent megtesznek, hogy a hatóságoknak nehéz dolga legyen, általában családos emberek, ami tökéletes álcának bizonyul számukra. A szervezetlen sorozatgyilkosok alacsonyabb intelligenciaszinttel rendelkeznek, előzetes tervezés nélkül gyilkolnak, nincs áldozattípusuk. Hirtelen ölnek, a holttestet hátrahagyják, a nyomok eltüntetésével sem foglalkoznak. Jellemző rájuk a halottgyalázás, megcsonkítás, kannibalizmus. Nem könnyű elkapni őket, mivel folyamatosan mozgásban vannak. Nem rendelkeznek sok baráttal, a társadalom sokszor kívülállóként tekint rájuk. Motivációik alapján öt kategóriába sorolhatók, de van rá példa, hogy egy-egy sorozatgyilkos több típussal is rendelkezik: a látnok, a küldetéstudatos, az élvhajhász, a profitorientált és a hatalomittas. 

Rengeteg velük szemben felmerült kérdésre a mai napig nem sikerült választ adni, mivel minden sorozatgyilkos „egyedi”, mindenkit külön kell vizsgálni mind pszichológiai mind biológiai szempontból. A 21. századra mondhatni hanyatlásnak indul a sorozatgyilkosok száma, hiszen a 20. századhoz képest a kriminalisztika jelentős fejlődéseken ment keresztül, a DNS-tudomány nagyban segíti az illetékesek munkáját. Ijesztő belegondolni, hogy hány potenciális sorozatgyilkossal találkoztunk már életünk során. Sosem tudhatjuk ki és mit fog elkövetni, azt sem, hogy mikor. Ezt a gondolatot Ted Bundy, az Amerikai Egyesült Államok egyik leghíresebb sorozatgyilkosa szavaival zárnám: „Mi sorozatgyilkosok a fiaitok, a férjeitek vagyunk és bárhol feltűnhetünk”.

Felhasznált források: 1, 2, 3, 4

EnglishGermanHungarian