Minden idők legjobb tornásza a címvédéshez vezető úton, a selejtezők után, a csapat döntőben egy hozzá viszonyítva rosszul sikerült ugrás után mondta azt, hogy köszöni szépen de ő ezt most nem szeretné folytatni és átadná másnak a lehetőséget. Nagy meghökkentést keltett, illetve kapott ezért hideget, meleget. Főleg, mert gyakorlatilag annyira alap emberként számítanak rá, hogy a csapat csak a második helyet tudta megszerezni.
Az egész torna esemény alatt érezhető volt a hiánya, és sokan is támadták őt, hiszen először sérülésre gyanakodtak, majd ő maga bejelentette, hogy a mentális egészsége miatt lépte ezt meg. Emiatt kiborult a bili, mégis milyen nevetséges indok ez egy olimpián. Viszont nézzük meg mi történt Hosszú Katinkával, akitől egy ország várt legalább 4 olimpiai aranyat, ami emberfeletti teljesítmény lett volna. Ugyanez a helyzet Simone-nal is, aki a legeredményesebb tornász a világon, és még soha sem látott elemeket mutat be, ráadásul folyamatosan. Katinka érezte, hogy rossz formában van, de kiállt és megcsinálta, ami most csak ennyire volt elég. Rögtön negatív kommentek ezrei lepték el az internetet. Simone inkább azt mondta, hogy nem teszi ki magát és a mentális egészségét ekkora nyomásnak. Mi az eredmény? Ugyanolyan negatív kommentek, amikor ő helyet adott maga helyett egy másik lánynak, aki enélkül nem lehetett volna ott a dobogón, de mégis a probléma az arany hiánya volt inkább. Egyébként a mentális egészség lekicsinyítése itt azért bukott meg, mivel a tornász megosztotta, hogy egyébként angol kifejezéssel élve ‘’twisties” jelenség állt be nála. Magyarra fordítva azt jelenti, hogy a tornász elveszti a szinkront a teste és az agya között, ami körülbelül bármi hatására kijöhet. A tornában egészen fontos, hogy tudja mindenki hova is akar érkezni: lábra vagy kézre. A rengeteg edzésnek köszönhetően a tornászok már majdhogynem rutinból ugranak, hiszen ezerszer csinálták már előtte és teljes mértékben bíznak önmagukban. Több-kevesebb sikerrel, de szerencsésen talajt érnek általában. Viszont amikor a levegőben, fejjel lefelé a másodperc töredéke alatt történő elem kivitelezésénél, azt érzik, hogy nem tudják pontosan hol vannak, melyik mozzanatában és hova fognak belőle érkezni, az tragikus végkimenetelű is lehet, nem kevesen bénultak már le így. Nem hiába mondják, hogy egy rossz mozdulat és vége. Mintha tehetetlennek éreznék magukat és nincsen beleszólásuk, hogy hogy s mint érkeznek. Egyszerűen elvesztik a térbeli orientációs képességet és a test feletti kontrollt egy akrobatikus elem végrehajtása közben. Normális körülmények között ez nem okozna akkora problémát, hiszen az edzőteremben ilyen esetekben a szivacsgödör megvédi a sérülésektől a tornászokat, de élesben nincs erre lehetőség. ,,Olyan, mint egy komolytalan stroke. Ez az olimpia. De a nap végén azt akarjuk, hogy besétáljunk ide, nem azt, hogy hordágyon hozzanak be. Nem bízom már úgy magamban, mint korábban és nem is élvezem annyira.’’ nyilatkozta Biles a visszalépését követő sajtótájékoztatón. A jelenség abból a szempontból is furcsa, hogy egyedi, kinek mikor múlik el. Tarthat akár egy délutánig, viszont akár hetekig is szenvedhet benne a sportoló. Más sportágakban sem ismeretlen ez, így rögtön megértik, hogy mennyire súlyos probléma. Személyes tapasztalat alapján a sportaerobikban is előfordul, legtöbbször a levegőben történő forgó ugrások közben, egyszer csak a legalapabb ugrásnak számító rutin elemből nem tudsz ugyanúgy érkezni, mint előtte, folyamatosan oldalirányba elesel, nem találod az egyensúlyt, nem tudod hol vagy a levegőben, mikor kellene befejezni az ugrást. Természetesen nem olyan veszélyes mint egy több méter magas ugrás, viszont rettenetesen bosszantó. Hetekig eltarthat mire az ember megtalálja újra az egyensúlyt és az irányt, illetve újra megtalálja magát az elemet. Ehhez konkrétan az alapoktól kell újra kezdeni az elem tanulását, sőt, általában béna oldalra kell folyamatosan csinálni azt. Szerintem nagyon sok személyes példát tudnának más sportágakban is mesélni, a lényeg, hogy igenis létező jelenség és borzasztó nagy hiba kikezdeni miatta egy ilyen sikeres tornászt, aki valószínűleg sokkal jobban tudja, hogy mik a sportág rejtelmei, mint a TV képernyő előtt ülő kanapé tornászok. Simone végülis a gerenda egyéni döntőjét vállalta csupán és bronzérmet szerzett, talán ez reprezentálja is, hogy mennyire nem volt a megszokott formájában, de szerintem bárki örülne egy ilyen helyezésnek egy ilyen neves eseményen.
Forrás: 1 , 2
