Volt-e olyan film, ami hatással volt rád? Ezalatt nem azt értem, hogy jókat nevettél Chandler szarkasztikus beszólásain a Jóbáratokból vagy esetleg sírtál Jack halálán a Titanic végén, hanem azt, amikor egy film után egyszerűen nem tudtál csak úgy visszazökkeni a normális kerékvágásba, mert annyira leforrázott, amit a képernyőn láttál. A 2000-ben Darren Aronofsky rendezésében bemutatott Rekviem egy álomért című film ilyen reakciókat váltott ki a nézőközönségből, később pedig belőlem is és nem ok nélkül. Ez a film ugyanis új oldalról világított rá a függőség témájára és nem finomkodott, olyan naturalisztikusan ábrázolta az emberi lét megnyomorodását 100 percben, hogy azt fájdalmas és szinte lehetetlen volt végignézni, de bármilyen furcsán hangzik is, megérte.
A filmről
A film története több cselekményszálon fut, amiken 4 szereplő sorsát követhetjük nyomon. Harry Goldfarb egyetlen pénzszerzési lehetősége, hogy folyton eladja édesanyja tv-jét, amit azonban az asszony mindig visszavásárol. Ez jó üzletnek bizonyul Harry és jóbarátja, Tyrone számára, akik a megkeresett pénzt heroinra költik. Végül pedig ott van Harry tehetséges, divattervezőnek készülő barátnője, Marion, aki szintén drogfüggő. Egy nap Harry édesanyját, Saraht tv nézés közben keresi fel kedvenc műsorának házigazdája, hogy elújságolja az asszonynak az örömhírt, mégpedig azt, hogy lehetősége nyílik szerepelnie a tévében. Sarah majd kiugrik a bőréből, rendkívül izgatott lesz és úgy gondolja, az egyetlen módja, hogy tisztességesen megjelenjen a nyilvánosság előtt, ha a fia diplomaosztóján viselt piros ruhát veszi fel. A ruha azonban a folyton folyvást tv előtt üléssel és bonbon evéssel töltött évek után nem megy fel rá, célja viszont, hogy újra beleférjen, hiszen a legjobb formáját akarja nyújtani. Kezdetben fogyókúrával próbál eredményt elérni, azonban egy gyorsabb megoldás reményében orvosához fordul, aki különböző színű kis pirulákat ír fel neki. Eközben Harry, aki barátnőjének szeretne egy üzletet venni és Tyrone megunják a kisstílű életvitelt és elhatározzák, hogy ők maguk fogják árulni a heroint, amit előtte persze személyesen próbálnak ki. Egy rosszul sikerült ügylet miatt azonban életük mélyzuhanásba kezd, Sarah pedig hasonló módon kezdi elveszíteni a kontrollt az egyébként amfetamin származék gyógyszerei felett. Egyre keményebb hallucinációk gyötrik és konkrétan megőrül. A fiatalok helyzete sem jobb, a börtöntől kezdve a prostítúción át mindenre készek, csak hogy valahogy összekaparják az pénzt az áhított drogra.
Az emberi sorstragédia abban ragadható meg leginkább, hogy a függőség olyan mértékig tartja hatalmában a szereplőket, hogy azok emberi méltóságukat sutba dobva megtesznek bármit. Kezdetben nem igazán vesszük komolyan a gyorsan bevágott képeket a táguló pupilláról, beadagolásról és a flashekről, hiszen a szereplők még a „csúcson” vannak, nem érte őket komolyabb megpróbáltatás, ők maguk nem látják előre a következményeket. A kezdeti kis sikerek után, amikor azt hiszik, kezükben van az irányítás hirtelen azt látjuk, hogy úgy váltak függővé mind a négyen, hogy szinte észre sem vették, a problémák pedig lavinaként zúdulnak rájuk A való életben pedig ez sem történik másként. A képi világ, a vágások mind-mind hozzátesznek a vizuális élményhez. A Clint Mansell által komponált zene egyszerűen zseniálisan érzékelteti a filmet átitató hangulatot, az emberi élet tönkremenetelét, a magányt, szorongást. A színészi játékról pedig ne is beszéljünk. Ellen Burstyn, Jared Leto, Jennifer Connely és Marlon Wayans játéka egytől egyig kiemelkedő, főleg az édesanyát alakító Ellen Burstyn jeleneteitől rázott ki néha a hideg.
Személyes impresszió
Számomra azért volt nagy hatással a film, mert egyrészt egy olyan világot mutatott be, amiről eddig a drogprevenciós előadásokon szerzett felületes és hiányos ismereteimen kívül fogalmam sem volt. Tudtam, hogy drogozni rossz, ezt sokszor mondták ezeken az órákon. De olyan egyenességgel és köntörfalazás nélkül még sehol nem láttam, milyen az, amikor valaki ilyen szinten rabja valaminek és hogy egy emberi élet bizony alakulhat így is. Másrészt az is szemléletes volt, hogy nem pusztán a kábítószerfüggőség jelent meg, hanem Sarah esetében helyet kapott a tévé és csokoládé iránti imádat is. Az elektronikus eszközök, telefon, videójáték vagy akár kávéfüggés pedig ugyanilyen káros szenvedéllyé tud válni attól függetlenül, hogy ezek használatát nem szankcionálják. Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, elsősorban azonban azoknak, akiknek problémája van valamilyen függőséggel, vagy esetleg gondolkoznak azon, hogy egy komolyabb szert szeretnének kipróbálni, mondván, hogy ez csak alkalmi szintű lesz, mert az ember sokszor sajnos nem tud megállni az eseti használatnál. Akár lehúzza magával az embert ez a film nagyon mélyre, akár elgondolkodtatja és arra készteti, hogy hálás legyen azért, hogy nincs ilyen helyzetben, egy biztos, valamit érezni fog, legyen ez sajnálat, fájdalom vagy megkönnyebbülés.
Ha kábítószerrel kapcsolatos kérdésed vagy problémád van, nyugodtan hívd az ingyenesen hívható drogsegély telefonszámát! Drog Stop: +36 80 505 678
Képek: kiemelt kép, 1, 2
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
