pecsi-jogi-kar-megujulas

A pécsi jogi kar megújul, de nem csak a tanrendben!

Az elmúlt évben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának megújult a tanrendje, így azok a hallgatók, akik a 2019/2020-as tanévben érkeztek az egyetemre, mint első éves hallgató, már más tanrend elsajátítása után szerezhetik meg a diplomájukat. Azonban ahhoz, hogy a tanrend megújulhasson, az oktatóknak is aktív és interaktív oktatási technikákat kellett elsajátítaniuk. Ebben Gombor Eszter volt segítségükre, aki több workshopot is tartott és aki az első rész interjúalanya.

 Az első workshopról a Passzív hallgatóból motivált zseni c. cikkünkben számoltunk be.

Mesélj kérlek egy pár szóban arról, hogy mivel is foglalkozol!

Gombor-EszterGombor Eszter: Én köszönöm a meghívást, és örömmel válaszolok az érdeklődésre. Közvetve és közvetlenül, mindig is a tanítással foglalkoztam, és mindig is a felnőttekkel foglalkozó környezetben. Valamikor pedig, amikor még nagyon fiatal voltam, a multimédia szektorban, mint project-manager építettem fel tanulási és kivitelezési folyamatokat. A közvetlen tanítást ma is szívvel és lélekkel folytatom, bár most nem hallgatókat oktató kapacitásban, hanem az oktatókat képző szerepben. A tavalyi évben az a nagy megtiszteltetés ért, hogy a PTE jogi karán elkezdhettem egy több foglalkozásból álló, az oktatók számára nyújtott workshop programot felépíteni és tanítani. Ennek célja, hogy a résztvevő oktatók nemcsak hogy megismerkedjenek, hanem hogy lelkesen és kreatívan, a saját egyéni stílusukat bátran kiépítve mielőbb is alkalmazzak a bemutatott ötletdús és magas szinten hallgató-orientált tanítási technikákat. A kulcsszó: ’hallgató-orientált’, mert az oktatók kreatív képzésen keresztül, a valódi végcél a hallgatók, és az ő tanulási élményük erősítése. Az elmúlt és a mostani új évben is ebben az érdekes és kimondottan hálás munkában sikerül elmerülnöm.

Miért tartod fontosnak azt, hogy megtanítsd másoknak a technikáidat?

Gombor Eszter: A technikák amelyekkel a résztvevő oktatókat megismertetem személy szerint nem az enyémek, viszont az én játékos és közvetlen stílusomban adom elő őket, tehát mondhatjuk, hogy az én személyes prizmám az amin keresztül megismerkednek velük, és később alkalmazzák és alakítják ezeket a hallgatók felé. Fontosnak tartom, hogy az oktatók ezeket a technikákat lelkesen és sikeresen alkalmazzák mert ezek a módszerek célzotton arra lettek megszerkesztve, hogy a hallgatókban rejlő kritikus gondolkodást, kreatív kapacitást, konceptuálisan gondolkodó hajlamot, interperszonális képességeket és újraépítő-modellező készségeket előhívják, finomítsák és megerősítsék.  Ezek a képességek konkrét kifejlesztése a választott szakterületen egy szakmailag stabil útra tereli a hallgatót, ahol az egyetemen szerzett tudását alkalmazva biztonsággal mozog, applikál, újraépít és innovál. Ne felejtsük: a végcél a hallgatók hosszútávú szakmai autonómiája és kiteljesedése. Tehát, visszakanyarodva a kérdésedhez: nagyon fontos, hogy az oktatók ezeket a modern tanítási technikákat megismerjék és sikeresen alkalmazzák, mert az ezeken keresztül történő tanítás és tanulás a hallgatók szakmai életének sikerét szándékoznak megalapozni.  Természetesen, a járulékos pozitivitást sem hagyhatjuk figyelmen kívül: a technikák nem csak a hallgatókat igyekeznek motiválni, hanem az oktatókat is. Ez a szimbiózis fontos: minél motiváltabbak és lelkesebbek a hallgatók, annál dinamikusabbak és produktívabbak az oktatók.

Mi a véleményed, mennyit fejlődött eddig a karunk, illetve milyennek látod oktatóink hozzáállását?

Gombor Eszter: Az oktatók, akik ezeken a workshop programon részt vesznek, különösképpen motiváltak. Hogy ezt miből látom? A program idő és munkaigényes; mar több mint egy éve tartanak a foglalkozások; a projektek egyre komplexebbek, és az újabb és újabb kihívások egyre nagyobb kognitív erőfeszítésre késztetik őket. Tehát, azok az oktatók akik ennyi időt, energiát, erőfeszítést invesztálnak tanításuk fejlesztésébe, különösképpen törődnek a hallgatóikkal: szívükön viselik tanulmányi fejlődésüket és biztosítani akarnak nekik minden lehetőséget, hogy tanulmányilag és később szakmailag is kiteljesedjenek. Ez a belülről fakadó, önzetlen viszonyulás talán a legtisztább mutatója annak a törődő jóindulatnak amivel az oktatók hozzáállását egyértelműen jellemezni lehet.

A résztvevő oktatók jelentős mértékben fejlődtek. Nagy utat tettünk meg az első foglalkozások óta. A perspektívaváltások, a szerepek definiálása, a hallgató-orientált nézőpontok kifejlesztése, a kollaboratív osztály felépítése, az instrukciós design megközelítése és az aktív tanulás kifejlesztése a workshop állandóan bővülő tanítási célpontjai. Ezek útján és ezek felé stabilan, egyre biztosabb és nagyobb léptékkel haladunk, és egyre körvonalazottabban látjuk a következő etapokat magunk előtt. A fejlődést nem csak a megismert teóriák és technikák megnövekedett mennyiségéből tudom lemérni, hanem abból ami számunkra fontosabb: a kreativitás, az alkalmazási merészség, az innováció, az ötletelés, a keresztbeporzás, az összkép tágítása, a játékosság, és az empátia egyre egybefonottabb alkalmazásából, valamint az önálló innovációkból.

Ez a fejlődési út amin vagyunk, soha nem ér véget, hisz, mint mindenhol, a felsőoktatás területén is mindig újabb megközelítések és technikák bukkannak fel. Mivel a workshop program állandóan keresi és kutatja a nemzetközileg elismert új ötleteket, kísérleteket és kiértékeléseket, a résztvevő oktatók is a folyamatos, véget nem érő fejlődés útján járnak. Tudásuk a most ismert legmodernebb technikákra alapozódnak.

Milyen tapasztalataid vannak a személyes, illetve az online órákkal kapcsolatban?

Gombor Eszter: Szerintem mind a két formátum fontos, és ezt most a járvány alatt történő kutatások erősen alá is támasztják. Már a járvány előtti kutatások szerint is azok a hallgatók akik egy kurzuson belül az online és a személyes oktatás vonalait is megkapják, sikeresebb vizsga eredményeket produkálnak. A személyes tanítás, ahol meg kell szólalni, véleményt kell nyilvánítani, a bátrabb hallgatóknak jobban kedvez. Az online környezetben a megfontoltabb, csendesebb hallgatók is esélyt kapnak, hisz válaszaikat online, nem azonnal kell benyújtani. A személyes tanítás dinamikusabb lehet, viszont az időbeli „varázs” korlátozott. Ezzel ellentétben, az online elősegíti, hogy a hallgatok egy állandó kapcsolatban maradjanak az anyaggal. A megfontolt online válaszadás minden hallgatót segít abban, hogy mindennapi rutinná emelje a gondolatok strukturált kikristályosítását.

A mi workshopunk a járvány alatt is folytatódott, és az oktatókkal a Zoom felületen találkoztunk. Személy szerint nekem ezek az online foglalkozások nagyon tetszettek. Ugyanolyan aktívak voltak, mint a személyes találkozásaink, és talán hatékonyabbak abból a szempontból, hogy a kisebb „virtuális” helyet jobban kihasználtuk: csak egy kéznyújtásnyira voltak az eszközeink, könnyebben és gyorsabban tudtunk reagálni, a szemléltető anyagokat mutatni, a képernyőt megosztani. Én örültem, hogy az online felületet ilyen sikeresen használjuk (még most is), és a személyes találkozások visszaállításával ezt a virtuális felületet nem fogjuk törölni. A digitális rugalmasság egy fontos dimenziója volt már eddig is a képzésének, de ennek a különös fontosságát és élvezhetőséget a járvány szituáció bennem csak megerősítette. Ennek következtében, a jövőre vonatkozólag a workshopok hibrid kivitelezése mellet döntöttem, és ezt szorgalmazom a hallgatók oktatásában is.

A workshopokon tanított technikák mit tudnak hozzáadni a hallgatók tanításához?

Gombor Eszter: Először is, minden technika amellyel az oktatók a workshopokon megismerkednek a hallgató-orientáltságot és a kollaboratív osztályterem fogalmát erősítik. A legnagyobb és legintenzívebb tanulási élmények amiket a hallgatók képzéséhez hozzá tudunk adni azok az aktív tanulási tapasztalatok. Ezek közül az egyik szupersztár a Virtuális Szcenárió. Ez a probléma alapú tanítási technika realisztikus szakmabeli szituációk virtuális eljátszásával segíti a hallgatókat abban, hogy az újonnan tanult anyagot több szempontból, valósághűen, egy biztonságos környezetben megtapasztalják. A feladat alatt, a hallgatóknak, csapatokba rendeződve, egy váratlan problémát kell megoldaniuk, a megadott opciók között navigálva, a megtanult anyag ismeretére hagyatkozva. Röviden: a workshop alatt tanított technikák abban is segítik az oktatókat, hogy a tananyag elméleti részén túl, a szakma realisztikus kihívásaira is felkészítsék őket. Ez a felkészítési nézőpont mind hallgató-orientált, mind több szinten kollaboratív; két irányadó, modern tanítási vezérvonal, amely a hallgatók hosszútávú sikerét tartja szem előtt.

Másodszor, nagyon sok technikát világhírű egyetemektől veszünk át. Állandóan figyelem, hogy mi történik a Harvardon, a University of Torontón, a Stanfordon, az MIT-n, hogy csak egy párat említsek. Az ott kiépített technikák számunkra irányadók, nem csak azért mert az ott történő oktatás világhírűen magas szintű, hanem mert legyünk praktikusak is: ezeknek a technikáknak a kidolgozásába, kipróbálásába és hatékonyságuk felmérésébe ezek az egyetemek rengeteg pénzt, szaktudást és energiát fektettek. Miért ne használnánk őket mi is itt Pécsett, hisz a módszereiket szaklapokban és weboldalaikon is szívesen megosztják. Ahogy én mondom: „Ha ez a technika jó a Harvardnak, jó lesz nekünk is!” Ez az önzetlen megosztás pedig a világot viszi előre: én adok, te adsz, mindenki nyer, mindenki épül.

Szerinted melyek a legfontosabb készségek, amelyeket el kell sajátítani ahhoz, hogy valakiből jó oktató váljon? 

Gombor Eszter: A workshopon a részvevők olyan készségeket sajátítanak el, amelyek segítik őket abban, hogy jó oktatóvá váljanak. Ezeket a készségeket gyűjtőnévvel, hallgató-orientáltságnak hívhatjuk. A hallgató-orientált oktató a tanulási folyamatot a hallgatók szempontjából nézi és a hallgatók kognitív szükségleteit figyelembevéve szerkeszti meg. Ilyen hallgató-orientált készség például a Bloom igék által nyújtott precizitás alkalmazása, az elbírálási folyamat átlátszósága és a kiszámíthatóság biztosítása, a hallgatók felnőttként kezelése, a tapasztalatuk iránti érdeklődés, az aktív tanulási lehetőségek és a realisztikus szakmai szituációk gyakorlásának nyújtása. Ezek a készségek elsajátítása megváltoztatja az oktatók hagyományos szerepét is: egy eddig centrális pozícióból egy facilitátor pozícióba mozdulnak, és ezzel is nagyobb teret adnak a hallgatói alkotóképességnek. Minden olyan készség és tanítási technika amely segíti az oktatókat abban, hogy a hallgatóknak teret adjon, a bennük rejlő jó oktatót segíti a felszínre törni.

Kiemelt kép forrása: fauxels