[metaslider id="9331"]

Párban magányban – 125 éve született Török Sophie

Tanner Ilona. Ízlelgetjük a nevet, próbálunk hozzá arcot társítani, de nem jut eszünkbe… Török Sophie. Na, ez már ismerősebben cseng; Ő volt Babits Mihály felesége, nem? Sokakban lejátszódhat ez a folyamat, amint meghallják ezt a nevet. A Baumgarten-díjas költőnő, született nevén Tanner Ilona, december 10-én ünnepeli születésének 125. évfordulóját. A legtöbben “Babits felesége” -ként ismerik, de személye ennél sokkal összetettebb és figyelemre méltóbb.

Babits Mihály irodalmi jelentősége vitathatatlan. Már életében is nagy elismertségnek örvendett; az irodalmi élet legfőbb szervezője, sokak bálványa és mentora volt. Számos fiatal tehetség kereste társaságát, azt remélve, hogy egy nap majd kapcsolatuk és talentumuk révén publikálhatnak a Nyugatba. A 20. századi magyar íróknak ez a lap jelenthette az amerikai színészek Broadway-ét. Tanner Ilona is e célból kereste fel Babitsot. A nő már ekkor is olyan neves lapokba írt, mint például a Hét, vagy az Új idők. Elvitte lakására verseit, de a költő helyett Szabó Lőrinc fogadta. Azt valószínűleg sokan tudják, hogy a feltörekvő költőnek mindig is példaképe volt a már-már remete életmódot folytató, komornak tűnő, mégis zseniális Babits. Egy időben otthonába fogadta a fiatalt, sőt, szoros barátság is kialakult köztük. Azon a napon amikor Babits helyett barátja fogadta, megtetszettek egymásnak. Rövid ismertség után a férfi meg is kérte a nála 5 évvel idősebb Ilona kezét. Mindannak ellenére, amit a hánytatott sorsú nő szinte már az első találkozás alkalmával elmesélt: beavatta magánéletének legbotrányosabb és legszánnivalóbb részleteibe: hogy volt főnöke szexuálisan zaklatta, családi élete viszontagságaiba és mesélt neki az abortuszáról is. Babitsnak megakadt a szeme Ilonán. Egy hosszabb beszélgetés alatt elmondta Szabónak, hogy tetszik neki a lány, majd másnap bejelentették, hogy Babits fogja elvenni vőlegénye helyett. 

Tanner Ilona egyik napról a másikra egy olyan helyzetben találta magát, amit legmerészebb álmaiban sem gondolt volna: 1921-ben az ország legnagyobb költőjének a felesége lett. A házasságuk sikeres volt, de paradox módon ez lett élete legnagyobb tragédiája. Hamarosan megkapta férjétől – Kazinczy felesége után szabadon – a Török Sophie nevet, ezzel is megbélyegezve szerepüket az irodalomban, mint “vezér és költőfeleség”. Babitsban ugyan szellemi társra lelt, mégis pont emiatt nem tudott kibontakozni. Férje árnyékából sohasem tudott kilépni, sokan úgy vélik, hogy az irodalom csakis Babits reputációja miatt foglalkozott vele; már amennyire ez elmondható.

„Szép így, lassan lépkedni, / meghitt kettesben összefogózva, / –

de egyedül, ó egyedül talán / szállni is tudnék.”  

1937-ben írta ezt, Babits halála előtt 4 évvel. Mégis, ahogy a 21. században egyre többet foglalkoznak a költőnő életművével, meglepőnek tartják, hogy saját korában figyelmen kívül hagyták. Kortársa, Sylvia Plath költőnő munkásságát Sophie-val ellentétben minden amerikai iskolában tanítják, annak ellenére is, hogy költészetük és stílusuk rendkívül hasonló volt. Akkor tehát Sophie miért nem kapott idehaza elismertséget? Mi akadályozta meg abban, hogy ambiciózus törekvései és tényleges tehetsége meghozza várva várt gyümölcsét? Erre a kérdésre valószínűleg maga Babits a válasz. Férje ugyan mellette állt és biztatta, sőt, koruk legjobb költőnőjének tartotta. Minden igyekezete ellenére sohasem ismerték el, ami miatt ő maga sem adott hitelt tehetségének, hiszen férjén kívül senki sem törődött vele.

Költészete az évek múlásával egyre sötétebb lett. Úgy érezte lassan megfojtja őt kedvese, akinek kialakuló betegsége rányomta bélyegét a mindennapokra. Valószínűleg a korábbi abortusz-műtét miatt nem tudott teherbe esni, ami szintén nagy törést okozott életében. Felcsillant a remény szikrája, amikor öccsének viszonyából született kislányát Babitscsal titokban örökbe fogadták, és sajátjukként nevelték. A kislány, aki az Ildikó nevet kapta, miután megtudta, hogy örökbe fogadták, sohasem bocsátott meg szüleinek.

Érzelmi bizonytalanságára, lelki nyughatatlanságra nem talált vigaszt férje mellett, annak hosszan elhúzódó betegsége érzelmileg labilissá tette őt. A végsőkig kitartott mellette, azután is, hogy a férfi elvesztette a hangját, és teljes mértékben feleségére volt utalva. Ebben az időszakban Sophie gyakran más szeretőknél kereste a vigaszt – hol férfiaknál, hol nőknél – de sosem hagyta el. 1941-ben meghalt Babits, és vele halt Sophie egy része is. 15 évet élt még férje halála után, de minden túlzás nélkül mondható, hogy sorsa tragikus volt. Lánya magára hagyta, az irodalom teljesen elfordult felőle, akkori legjobb barátnője meghalt balesetben. Teljesen magára maradt: ő, és a gondolatai, amik élve felemésztették. Egy évvel később szanatóriumba került, ahol megismerkedett Koháry Saroltával, aki halála után megírta életrajzát és összegyűjtötte benne munkáit: a kötet a Csontig meztelen címet kapta. Szorongással teli, önmarcangoló, rendkívül őszinte versei közül sokat átszerkesztett, próbálta eltörölni a korban kínosnak tekintendő részleteket. Ilyen részlet volt például az is, amit a 21. században már egyre világosabban látnak az irodalomértők, hogy Sophie valószínűleg leszbikus volt. Rengeteg művét címezte nőkhöz, szinte kivétel nélkül minden szerelmes hangvételű verse hozzájuk szólt. Sárközi Mátyás 2012-ben dolgozta fel Babits és Sophie szerelmét, amelyben azt firtatja, milyen lehetett a házassága egy szemérmes, félénk férfinak, és egy leszbikus nőnek. Együtt, de mégis egyedül; párban, de magányban.

Források:

1, https://magyarnarancs.hu/konyv/lelket_marcangolo_-_torok_sophie_-_ket_kotetben-65622?pageId=125

2, http://beszelo.c3.hu/cikkek/egy-ferfi-szerelmenek-fenyeben-es-arnyekaban-torok-sophie

3, https://irodalmijelen.hu/2009-dec-10-0641/tanner-ilonka

 

EnglishGermanHungarian