Október 8-án rendezték meg a Pécsi Állatkertben az Örökbefogadók napját, amelyen az állatkert – és az állatok – támogatói jelentek meg és vehettek részt egy igen érdekes túrán. A nap során az örökbefogadók ingyenesen beléphettek az állatkertbe, a velük érkező kísérő pedig 50%-os kedvezményt kapott a jegy árából. Mivel február óta én is örökbefogadó vagyok, így meghívást kaptam a programokra.
Először is – ki lehet örökbefogadó és miért érdemes az lenni?
Örökbefogadó bárki lehet. Az állatkert 3 nevelőszülői csomagot kínál az érdeklődőknek – ezek különböző pénzösszegek szerint vannak meghatározva. Örökbefogadónak – vagy ahogy az állatkert hív minket: nevelőszülőnek lenni egy nemes feladat, hiszen a mi anyagi támogatásunkkal közvetlenül segítjük az állatkertet, az ott dolgozókat és az állatokat, hiszen minden körülmény között (főleg a jelenlegi gazdasági helyzetben) minden adomány, minden támogatás sokat jelent számukra. Nevelőszülőként az örökbefogadást követően kapunk egy oklevelet, egy adatlapot az örökbefogadott állatunkról, ami tartalmaz minden fontosabb információt róla és a fajáról, megjelenik a honlapon a nevünk, továbbá az Aranymancsos örökbefogadás keretein belül az állatkert területén (a fókák mellett) található Örökbefogadói falon is. És ami a cikkem témáját illetően következik ezekből: meghívást kapunk az évente megrendezésre kerülő Nevelőszülők Napjára.
Hogyan is épült fel ez a nap?
A program hivatalosan reggel 9:30-kor kezdődött egy köszöntővel, azonban közvetlenül előtte a szemfüles korábban érkezők szemtanúi lehettek egy fókaetetésnek, amelynek keretein belül a két borjúfóka (Bonifác és Donka) különböző „mutatványok” bemutatása után kaphatta meg a finom halfalatokat. A köszöntő során az állatkert két gondozója megköszönte a támogatásainkat, elmondta, hogy ezek tényleg hatalmas segítséget nyújtottak az elmúlt időszakban, majd tájékoztattak bennünket a nap további menetéről. Ezután a csapat kettéoszlott, egyik fele az egyik gondozóval kezdte meg a TúráZOO-t, egy állatkerti körbevezetést, a másik fele pedig a másikkal.
A mi túránk a fókáknál kezdődött, majd onnan sétáltunk tovább a csimpánzokhoz. A gondozónk hozott magával mogyorót, ami Joe, a hím csimpánz egyik kedvenc eledele volt, azonban nem adta neki rögtön oda, mivel egy általános tájékoztatást tartott nekünk a fajról és magukról az állatkerti csimpánzokról. Joe azonban ezt sértésnek vette, és elkezdett durcizni – körberohangált egy műanyag palackkal a kezében, csapkodott és mérgelődött. Nagyon érdekes volt látni egy ilyesfajta viselkedést tőle, hiszen eddig tett látogatásaim során sosem tapasztaltam még ehhez hasonlót. Egy kis idő eltelte után azonban Joe lenyugodott, és hajlandó volt „szóba állni” velünk, ami annyit jelentett, hogy elfogadta a felajánlott mogyorót – de nem is akárhogy! A gondozó mindig kért érte cserébe egy „csereárut”, ami esetünkben különböző növények voltak, amit Joe felénk dobott pár szem mogyoróért cserébe.
A következő megállónk a zebráknál volt, ahol megtudtuk a megfejtését a nagy rejtélynek: a zebrák fekete alapon fehér csíkosak, ennek célja pedig no nem a divat, hanem a ragadozók megtévesztése, hiszen a zebrák mindig csapatosan vonulnak, ha pedig veszély fenyegeti őket, elkezdenek szétszéledni, a sok csík mozgása pedig a vadállatokat igen hatásosan meg tudja téveszteni. Utánuk meglátogattuk a bölénycsaládot, majd pedig Gézát, a tevét, aki szintúgy kapott pár finom falatot. Gézáról megtudtuk, hogy sajnos nem jön ki jól társával, ezért őket mindig külön-külön kell kiengedni, hogy ne legyen probléma. Egy rövid alpakalesés után következhettek a vízilovak, akik a kis medencéjükben vártak bennünket és a finom falatokat. Bálintról elmondta a gondozó, hogy egy nagyon érdeklődő, nyitott állat, aki ezeket a jó tulajdonságait a szüleitől örökölte, akik ugyanúgy jópofa vízilovak, és a kedvenc eledele a péksütemény – amiből kapott is bőségesen, hiszen folyamatosan tátotta a száját, hogy kér még.
A fehértigrisek éppen sziesztáztak, így őket csak távolabbról tudtuk megcsodálni, de náluk is megtanultuk, hogy fehér alapon fekete csíkosak. Nagy örömömre Nikoláj, a medve kint volt a kifutóján, aki szintúgy kapott pár finom falatot. Ő – az állatkerti medvékkel egyetemben – nem igazán alszik téli álmot, ugyan lelassul, nem lesz olyan aktív ezen időszakban, mint nyáron, de ténylegesen nem bújik be az odújába aludni. A galléros páviánok rövid etetése után pedig elérkeztünk az utolsó állomáshoz, a lámákhoz, akiket mi is megetethettünk néhány finom étellel.
Egy egyórás ebédszünetet követően pedig kezdődtek az örökbefogadott állatok meglátogatása csoportokban. Mivel én láma nevelőszülő vagyok, így én a patások csoportjába kerültem, amely során az én állatkáim mellett megnéztük az alpakákat, hiénákat, bölényeket és Grafitkát is. A látogatás során újra falatokat nyújthattunk a kis lámáknak – akik ezalkalommal szorgosan köpködték egymást, meg kicsit minket is. A hiénáknál a nevelőszülőknek lehetőségük volt megetetni őket, méghozzá úgy, hogy csirkemelleket egy botra tűztek és ezeket nyújtották be nekik a kerítésen át. A két jószág meglepően ijedős, egy apró reccsenés és máris ugranak, futnak el. Az alpakáknak, bölényeknek is jutott pár finom falat: míg az előbbiek szorgosan vették el a kezünkből a kezdeti ódzkodás után, addig az utóbbiak a bedobált répákat majszolták el a kifutójukban. A végső állomás pedig Grafit volt, akit a „kulisszák” mögött tekinthettünk meg, hiszen ő a tevékkel lakik együtt, csak sajnos nem volt kiengedve, így hozzá be kellett mennünk.
Összességében azt kell mondanom, hogy egy igazán felejthetetlen napot tölthettem el az állatkertben, ami alatt számos érdekes tényt megtudhattam a lakókról. Cikkemnek egy másik célja a bemutatáson kívül a nevelőszülőség szorgalmazása volt, hiszen ilyen és ehhez hasonló remek programokon tudtok ezáltal részt venni azon túl, hogy támogatást nyújtotok az állatkertnek.
Forrás: kiemelt kép
Sziasztok! Berki Vivien vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc elfoglaltságom az írás, a Media Iuris tagjaként pedig lehetőségem nyílik arra, hogy ezt a képességemet fejlesszem, valamint, hogy másokkal is megosszam írásaimat. Érdeklődési köröm igen tág, így valószínűleg nagyon különböző témájú cikkeket fogtok olvasni tőlem.
