Október 10. napját a halálbüntetések elleni harc világnapjaként tarjuk számon 2002 óta. Ebben az évben alakult meg Rómában a Halálbüntetés Elleni Világszövetség, amelynek kezdeményezése alapján jöhetett létre a világnap.
A halálbüntetés a legsúlyosabb büntetési forma, amelynek alkalmazása hosszú évek óta képezi jogi és etikai viták tárgyát. Már az ősidők óta jelen volt a halálbüntetés, azonban a történelem során sokszor léptek fel ellene vagy szüntették meg, időről-időre vallási és etikai okokból. A világon először 1786-ban, a Toscanai Nagyhercegségben törölték el a halálbüntetést. Napjainkban az Európai Unió összes tagállama betiltotta a halálbüntetés alkalmazását, bizonyos országok – mint például Oroszország – moratóriumot vezettek be. Fehéroroszország az egyetlen európai ország, ahol jelenleg is alkalmazzák a halálbüntetést, az Amerikai Egyesült Államok 27 államában (például: Alabama, Arizona, California, Florida, Georgia,Texas és Lousiana) továbbra is elterjedt büntetési mód. Az USA-n kívül Japánban, Kínában és a legtöbb arab országban még napjainkban is számos halálbüntetést hajtanak végre.
Magyarország és a halálbüntetés
Magyarországon gyakori volt, hogy a vádlottak halállal lakoltak tetteikért. A bevett igazságszolgáltatási gyakorlatot már Szent István is alkalmazta, aki a rágalmazót és az emberölést elkövetőt is halállal büntette. Hunyadi Mátyás királyunk idején is fennmaradtak a halálbüntetések; ebben az időben aki egyházat szentségtelenített, nemesi kúriákat fosztogatott, rabolt vagy idegen pénzeket hozott be és fogadott el, életét veszthette. Werbőczy István Hármaskönyve alapján halálbüntetést róttak ki a tolvajokra, rablókra, haramiákra, fosztogatókra, gyilkosokra és a nemeseket megverő, megsebesítő személyekre. A XVI. századtól kezdve már egyszerű és minősített büntetések alapján csoportosíthatjuk a kiszabott halálbüntetések. Egyszerűnek számított a lefejezés, vízbefojtás vagy az akasztás, míg minősített esetekben a tettest élve elégették, kerékbe törték vagy karóba húzták.
Mária Terézia idején már megjelentek kísérletek a halálbüntetés és a kínzás visszaszorítására, utóbbit Mária Terézia be is tiltotta, míg II. József a halálbüntetést csak a katonai bíráskodások esetében engedélyezte.
A magyar büntetőjog fejlődése során Szemere Bertalan tett javaslatot a halálbüntetés intézményének eltörlésére 1843-ban, azonban a konzervatívok fellépése miatt nem fogadták el ezt a Btk. tervezetet. Az 1878-ban hatályba lépő Csemegi-kódexben a halálbüntetést gyilkosság és felségsértés esetén írta elő a törvény.
A II. világháborút követően a halálbüntetést kiterjesztették politikai és gazdasági bűnök elkövetőire is. A Csemegi-kódexet az 1950. évi II. törvény váltotta fel; a szovjet mintára készült Btk.-ban a halálbüntetés, mint általános büntetés jelent meg. Az 1956-os forradalmat követően számos halálbüntetést hajtottak végre, főként a koncepciós perekben elítélteken.
A halálbüntetést Magyarországon 1990-ben törölték el, az Alkotmánybíróság a 23/1990. (X. 31.) AB határozatban nyilvánította alkotmányellenessé. Az utolsó magyar, akin halálbüntetést hajtottak végre Vadász Ernő volt, akit az ügyészség kitervelten és nyereségvágyból elkövetett emberöléssel, okirattal való visszaéléssel és nagyobb értékre elkövetett lopással vádlott. Vadász Ernőt 1988. július 14-én végezték ki.
A halálbüntetés: jó vagy rossz?
Mint már említettem, a halálbüntetés évek óta komoly vitákat vált ki az emberek között. Azok, akik voksaikat a halálbüntetés mellett teszik le, sokszor az alábbi érveket sorakoztatják fel a bűnözők kivégzése mellett:
- A halálbüntetés megakadályozza, hogy a bűnözők a későbbiekben társadalomra veszélyes cselekményeket hajtsanak végre.
- A kivégzések ma már kíméletesebbek, gyorsan, kevés fájdalommal lehet igazságot szolgáltatni.
- Az áldozatoknak és családjaiknak lezárást, végső nyugalmat ad az, ha eliminálják az elkövetőt.
A halálbüntetést ellenzők, a végítélkezés ellenérvei a következők lehetnek:
- A halálbüntetés az egyik alapvető emberi jogot sérti meg: az élethez való jogot.
- A halálbüntetéssel csak folytatódik az erőszakos fellépések köre, így azzal próbálunk igazságot szolgáltatni, hogy emberi életeket oltunk ki.
- Nagyobb büntetés, ha az elkövetőnek élete végéig szenvedni kell egy börtönben, minthogy bizonyos idő elteltével kivégezzék.
- A halálbüntetés egy visszafordíthatatlan cselekedet. 1973 óta közel 182 olyan esetet tartanak számon, amikor ártatlan emberekkel végeztek.
A tévesen elítélt és kivégzett ártatlan emberek története közül talán a 14 éves George Stinney Jr. története a legmegrázóbb. A bíróság körülbelül 10 perc alatt ítélte el a fiút, olyan bűn elkövetéséért, amelyet valójában nem is tett meg, azonban ez túl későn derült ki. 1944-ben történt az eset, amikor két fiatal lányt kegyetlen módon megöltek. A szemtanúk vallomása alapján George és kishúga voltak az utolsók, akik látták a lányokat. A gyors nyomozási eljárást követően George-ot letartóztatták és 1944. június 16-án kivégezték, ezzel a modern világ legfiatalabb halálbüntetésben elhunyt személyévé vált. 70 évvel kivégzését követően felmentették.
Képek: Kiemelt kép, 1
