Érezted már úgy, hogy képtelen vagy valamit, vagy valakit kiverni a fejedből? Kényszeresen gondolsz rá, ellenőrzöd, nem hagy nyugodni és muszáj nyomon követned minden fejleményt a témával kapcsolatban? Meg van az esélye, hogy az obszesszivitás áldozatai lettek a gondolataid. De, hogy ez mit is jelent, és hogyan tudsz leállni, ha már észrevetted magadon a tüneteket, akkor görgess tovább.
Rengetegen abba a hibába esnek, hogy a szeretetet, szerelmet összekeverik a megszállottsággal, a rögeszmés gondolatokkal, melyek a birtoklási vágy különböző mérgező formáiban képesek megtestesülni.
Először is tisztázzuk: az emberek nem tárgyak! Nem birtokolhatók, nem irányíthatók kényünk-kedvünk szerint, és manipulálni a másikat nagyon nem oké. Az érzelmi zsarolás, a féltékenységi és dührohamok mind megmérgezik a kapcsolatot és természetesen a másik fél elméjét, de sajnos sok esetben még a „terrorizáló” fél is sérül. De hogyan történhet ilyesmi?
Mi az, ami alapvetően kiváltja bárkinél az ilyesfajta reakciót? Én ezt leginkább egy védelmi ösztönnek nevezném. A lényeg a következő. Minden ilyen cselekedetet érzelmek váltanak ki. Ezek mindig erős érzelmek, és az esetek nagy többségében traumatikusak. Olyan események valósulhattak meg korábban a rögeszmés gondolkozó életében, melyek rendkívül erős félelmet, dühöt vagy más negatív érzelmet váltottak ki. A rögeszmés gondolkozó ilyenkor az ehhez hasonló érzelmet kísérli meg elkerülni, például beteges ragaszkodással tiltakozik az ellen a lehetőség ellen, hogy elhagyják, még akkor is, ha ez csupán alaptalan félelem. Ugyanakkor nem feltétlenül csak párkapcsolatra és szerelemre tud korlátozódni egy két obszesszív gondolat. Volt már olyan, hogy egy ismeretlen embert viszonylagos állandósággal ellenőrizgettél akár social media felületen, akár a valóságban? Hasonlítgattad magad hozzá, illetve féltél attól, hogy sosem lehetsz olyan, mint ő? Igen, ezek is mind a rögeszmés gondolatok kategóriájába tartoznak. Ilyenkor inkább a probléma a saját magabiztosságunk törékenységében keresendő. Mivel nem vagyunk hasonlatosak az általunk ideálisnak gondolt emberhez, ezért neheztelünk rá. Persze, valójában magunkra haragszunk, hogy miért nem lehetünk olyan tökéletesek, tehetségesek vagy esetleg szépek, mint idealizált emberünk. Igazából rá kell jönnünk, hogy a szépség nem egy formát és alakot ölt ezen a világon, és hogy minden ember a maga módján különleges. Itt az ideje elfogadni magunkat és tisztelni a másikban a jót ahelyett, hogy irigyeljük tőle. Hiszen lehet, hogy pont ő is ugyanígy gondol ránk és irigyeli azt, ami nekünk van.
Szokták mondani, hogy a szerelmet és a gyűlöletet csupán egy hajszál választja el egymástól. Ezzel én sem tudok vitába szállni, ugyanakkor, ha megszállottan gyűlölsz valakit és ennek hangot is adsz gyakran a baráti körödben, érdeklődsz mi lesz gyűlöleted tárgyának következő lépése, és mindig fel tudod hozni, bármilyen témáról is legyen szó, ne aggódj, nem szerelmes vagy, csupán obszesszíven gondolkozol. Ez a jelenség egy kicsit különbözik az előbbi két esettől. Itt ismerjük az adott személyt, aki egy nagyon erős negatív érzelmet váltott ki bennünk a múltban. Az agyunk a támadásra igyekszik az általunk utálatnak haragnak nevezett érzelemmel válaszolni, mint egy megvédve minket a következő esetleges támadástól. Adrenalin tölt el bennünket, ha beszélhetünk a gyűlölt személyről, és ezek során a beszélgetések során leginkább igazolni próbáljuk önmagunkat, miszerint helyes a gondolatmenetünk és jogosan érzünk úgy az adott személy iránt, ahogy. Persze, előbb-utóbb ebbe belefárad a hallgatóságunk és mi is megsérülünk benne. Minél inkább sarazzuk a másikat, annál inkább bántjuk önmagunkat is. Minél jobban elmerülünk a gyűlöletben, annál inkább veszítjük el a saját lényünket. Félünk attól, hogy a gyűlöletünk tárgya igen is jó lehet, sőt akár jobb is nálunk, ezért ostorozzuk és hajtjuk magunkat. Örökösen elégedetlenek leszünk, ami csupán megsebez és nem előresegít.
De hogyan lehet leállni? A legegyszerűbb módja, ha gátat szabsz magadnak. Elkezded akár fokozatosan, akár teljes mértékben leállítani a folyamatot. Ez azt jelenti, hogy nem beszélsz róla. Ha eszedbe is jut, de bent tartod, az egy lépés a felejtés felé. Legyél nyitott és kérd meg esetleg a barátaidat, hogy ha megtörnél, akkor legyenek veled kemények és emlékeztessenek, miért nem kéne erről beszélned. Ne nézegesd, ne nyomozz és ne is gondolkozz azon mi lehet a következő lépése. Egyszerűen zárd ki ezeket a gondolatokat és helyettesítsd például mozgással, vagy bármilyen tevékenységgel, ami segít kitisztítani a fejedet. Fejleszd magad! Keresd, hogy TE miben tudnál változni, hogy jobb ember legyél, és ne más, hanem a saját mércéd szerint. Az utolsó tanácsom egyben a legnehezebb is. Légy empatikus és próbálj meg megbocsátani. Ez sosem könnyű, és nem megy egyik napról a másikra, de a javadat fogja szolgálni. A gyűlölet a szívünkben csak minket mérgez, és nem engedi be mindazt a szeretetet, amit képesek lennénk befogadni. A legfontosabb, hogy kezdj neki, és ne felejtsd el, hogy nem vagy egyedül, vannak melletted.
Sziasztok Bogi vagyok! Széles érdeklődési körömnek köszönhetően minden témában feltalálom magamat és bármiről szívesen írok. Fontosnak tartom, hogy az aktuális témákról véleményt nyilvánítsak, szeretek szubjektív, mégis informatív lenni egyben. Célom az olvasó közönség megszólítása, a témába való teljes körű bevezetése. Kedvenceim azonban az életvitellel, a tudománnyal, pszichológiával kapcsolatos cikkek, valamint az ezekhez köthető interjúk.
