Napjainkban már nem ritka a fiatalkorban történő munkavállalás. Ez sok-sok új élményt, ismeretséget tud biztosítani, és segít abban, hogy formálódjon a fiataloknak a jövőjükről alkotott képük. A tanulmányaikat is könnyen előre tudja mozdítani, akár ötletekkel, akár tapasztalatokkal. Lehet ez egy nyári tevékenység, de kicsúcsosodhat egy teljes állásban is. Huszár Aliz osztotta meg velem a témával kapcsolatos tapasztalatait, élményeit, tanácsait.
Sok fiatal dönt úgy, hogy tanulmányai mellett munkát vállal és kipróbálja magát egy új területen. A nyári munkák is igen elterjedtek, de sokan már állandó munkahelyen dolgoznak különböző időbeosztással. Mesélnél kicsit a tapasztalataidról?
Huszár Aliz: Az elmúlt évek alatt azt tapasztaltam az ismeretségi körömben, hogy egyre többen vállalnak valamilyen munkát. Szeretném tisztázni, hogy tudok és ismerek is olyan velem egykorút, aki azért dolgozott mert a családját akarta segíteni ezzel és nekik gyakran a tanév alatt is állandó munkahelyük volt. Azonban azt láttam, hogy sok fiatal, köztük én is, inkább az önállósodás miatt vagy egyes vágyaik/céljaik elérése miatt vállalnak munkát, így ők legtöbbször csak szabadidejükben vagy nyáron dolgoznak. Mivel 18 éves kor fölött több lehetőség áll a fiatalok előtt, ezért én is azt vettem észre, hogy a társaim az utolsó gimnáziumi éveik alatt tudtak elkezdeni dolgozni.
Hogy jött az ötlet, hogy elkezdj dolgozni? Mi motivált benne?
Huszár Aliz: Én viszonylag fiatalon kezdtem el dolgozni komolyabban, azt követően, hogy egy játszóházba animátorokat kerestek. A gyerekekkel való foglalkozás nem állt messze tőlem már akkor sem, mivel évek óta dolgoztam a megyei korházban önkéntesként a gyermekosztályokon. A legfőbb motivációm az volt, hogy tapasztalatokat szerezhessek, ezenkívül olyan munkát szerettem volna végezni, ami minden nap motivál, hogy jobb legyek és fejlődjek. Ez az animátori munka pont nekem megfelelő volt így belevágtam. Eleinte bevallom persze az is nagyon jó érzés volt, hogy a munkámért pénzt is kaptam és ezt arra költhettem amire akartam.
Mit gondolsz, milyen pozitívumokat rejt ez magában? Mit tud nyújtani egy fiatalnak?
Huszár Aliz: Az ilyen fiatal korban végzett munka szerintem nagyon sok mindenre megtanít. Az ember belekóstol – kevesebb felelősséggel a vállán – , hogy milyen is a munka világa. Pozitívumként rengeteg dolgot tudnék felhozni, de mivel minden munka más ezért szerintem nem lehet annyira általánosítani, így saját tapasztalatot mondanék először. Én mindig emberekkel dolgoztam így tudott fejlődni a kommunikációs és a problémamegoldó képességem, mivel viszonylag sokszor ütköztem problémákba, megoldandó helyzetekbe. Türelmesebb is lettem, de ez szerintem sok munka velejárója. A fiatalok egy ilyen munka során új emberekkel tudnak találkozni és saját tapasztalatom alapján itt tényleg lehet új kapcsolatokat kialakítani és barátokat szerezni. Nekem a mai napig vannak olyan barátaim, akikkel a közös munka hozott össze. Legfőbb pozitívuma többek között a felelősségteljes gondolkodás elsajátítása, mert a fiatal nem csak az adott feladatáért lesz felelős, hanem az ezzel megkeresett pénzért is, amit vagy elkölt, vagy félrerak. Az én barátaim is mindig vigyáztak a megkeresett pénzükre, mivel ez fontos állomása van az önállósodásuknak és teljesen máshogy viszonyultak a saját munkájuk által megkeresett pénzhez.
Milyen nehézségekkel találkoztál?
Huszár Aliz: Szerencsére nekem nem kellett megküzdenem olyan nehézségekkel, amelyek gyakran más fiatalok, diákok körében végzett munkáknál felmerülhetnek, mint például a tapasztalatlanságból adódó dolgok miatti visszaélés, túlterhelés, nem megfelelő bánásmód. Számomra az animátori munka velejárói voltak eleinte nehezek. Sokszor akár 15-20 gyerekkel egyedül kellett foglalkoznom és ezáltal én tartoztam felelősséggel értük. Ezenkívül mindig pihentnek kellett lennem mert rengeteg koncentrációt igényelt ez tőlem. Az animátori munka elsőre könnyűnek tűnhet, de fizikailag is megterhelő tud lenni és az animátortól végtelen türelmet és ezenkívül kreativitást is igényel. Emiatt nekem mindig naprakésznek kellett lennem és alkalmazkodnom a gyerekek és szüleik igényeihez.
Mit javasolnál annak a személynek, aki szintén belevágna efféle tevékenységbe, de fél az újtól, az esetleg szembejövő akadályoktól?
Huszár Aliz: Nekik először is azt javasolnám, hogy ha tudnak akkor olyan munkát vállaljanak, amiben örömüket lelik vagy az érdeklődési körükhöz kapcsolódik, mert ha úgy jársz majd be dolgozni, hogy azt szereted, minden sokkal könnyebb lesz, tapasztalatból mondom. Lesznek új helyzetek, problémák, de ha találsz egy olyan helyet, ahol téged támogatnak és segítenek mindenben, ott ezektől sem kell félni. Én nem diákszövetkezeten keresztül vállaltam munkát, de sok barátom igen. Nekik a szövetkezet minden problémájukban segített, így, ha te jobban félsz, mint mások vagy félsz a fentebb említett problémáktól, akkor szerintem válassz egy ilyen segítő csapatot és úgy kezdj valamilyen munkába. Ők elintézik helyetted az adminisztrációt és a hivatalos papírokat, ezáltal a munkád biztosítva lesz minden felmerülő, akár jogi problémával szemben is.
Az önállósodás nehéz és hosszú folyamat az életben, ezáltal meg kell kaparintani a lehetőségeket – ahogy időnk engedi – , hogy fejlődni tudjunk. Ne féljünk az újtól, hisz ahogy tartja a mondás: „próba, szerencse”.
A Media Iuris nevében is köszönöm Huszár Aliznak, hogy elvállalta az interjút!
