[metaslider id="9331"]
mű

Műkorcsolya: kívülről légies elegancia, belülről romló miliő

A műkorcsolya gyönyörű sport. Emlékszem, kiskoromban csodálattal néztem a lányokat, hogy milyen eleganciával és könnyedséggel siklanak a jégen miközben olyan ugrásokat hajtanak végre egy-egy program keretében, ami elképesztő fizikai állóképességet és erőt igényel. Nem véletlen, hogy az egész sportágon belül komoly verseny dúl, ami olykor háttérbe szorítja az atléták testi és lelki épségét. Az utóbbi időben egyre többen kezdtek különböző videókat megosztani, amin fiatal műkorcsolyázók egy-egy versenyszám után szinte teljesen kiborultak, sírva és remegve hagyták el a pályát, de elég csak az idei téli olimpiára és a mindössze 15 éves Kamila Valieva doppingbotrányára gondolni. Egyre több embert kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy mégis mi történik a műkorcsolya zárt, ám problémáktól közel sem mentes világában. 

 

Folyamatos megterheléstől a fizikai és mentális zavarokig

Kezdjük azzal, hogy amikor valaki versenyszerűen űzi ezt a sportágat, számolnia kell azzal, hogy az adott pillanatban nyújtott teljesítménye döntő jelentőséggel bír és ezekre az atlétákra elképesztően nagy nyomás nehezedik, hiszen a versenyszituációk eredményezte stressz, a folyamatos konkurencia és feszült légkör még a kiegyensúlyozottabb lélekállapotban lévőket is megviseli. Ha pedig belegondolunk abba, hogy ezek a fiatal sportolók gyerekkoruk óta feszített edzésterv mellett egész életükben azért dolgoznak, hogy az alatt a pár perc alatt életük legjobbját nyújtsák, mi is rájövünk arra, hogy teljesen természetes reakció az, ha olykor túláradónak tartják azt a leterheltséget, ami őket éri. Ha ez még nem lenne elég, komoly fizikai megpróbáltatásoknak vannak kitéve. A korcsolyázók ízületeiket nap mint nap kemény munkának vetik alá, így a sérülések elég gyakoriak. A test változása, retorziója miatt pedig a korcsolyázók többnyire fiatalon vannak pályafutásuk csúcsán és viszonylag hamar visszavonulnak.  A perfekcionizmusra való törekvés szinte elkerülhetetlen ebben a sportágban, hiszen a teljesítmény mellett az esztétikum, a mozdulatok kivitelezése és a sportoló külalakja is mind befolyásoló tényezők a pontozóbírák szemében.  Így már több korcsolyázó is beszámolt arról, hogy sokáig étkezési zavarokkal küzdöttek hiszen a „versenysúly” megtartása számukra fontos szerepet játszik. 2014-ben például az orosz Yulia Lipnitskaya volt a téli olimpia egyik legnagyobb sztárja, aki mindössze 15 évesen döbbeneteset korcsolyázott és ezzel az aranyérem is a nyakába került. Azonban csupán 19 évesen bejelentette visszavonulását anorexiája miatt, amiből azóta felépült. Ezek a tényezők mind pressziót helyeznek a fiatal sportolókra, így a sikereket és a kudarcokat is csak mentális felkészültséggel, és persze támogató és biztonságot nyújtó közegben lehet jól kezelni. 

Etikátlan edzők és módszerek

Azonban a bátorító, empatikus atmoszféra, emberséges edzők nem mindenkinek adatnak meg. Az orosz műkorcsolya világszínvonalú, a versenyzők páratlan módon képesek bonyolultabbnál bonyolultabb elemek végrehajtására. Azonban ezek mögött sok esetben egy, a sportolókat vasszigorral edző tréner áll. Az utóbbi időben egyre nagyobb visszhangot keltett az orosz műkorcsolya edző, Eteri Tutberidze személye, ami az idei téli olimpiai doppingbotrány esetében csúcsosodott ki igazán. A mindössze 15 éves, korcsoportjának egy nagy esélyesének tartott Kamila Valiyeva szervezetében ugyanis a doppingteszt során illegális teljesítményfokozót találtak és mivel egy kiskorú sportolóról volt szó, a bizottság vizsgálat alá vonta a lány felkészítőcsapatát, Valiyevat azonban végül engedték versenyezni. Az egész botrány, na és persze az, hogy a sajtó folyamatosan nagyító alatt tartotta ezt a fiatal atlétát ahhoz vezetett, hogy Kamila egyszerűen összeroppant a nyomás alatt és a korábbi kimagasló produkciója után meglehetősen gyenge kűrt futott, és összesítésben a 4. helyen végzett. Hamar bejárta az internetet az a videó, ami rögzítette, hogy Kamilat az egész csapat és edzője Eteri Tutberidze is hidegséggel, távolságtartással fogadta. Az edző pályafutására visszagondolva valóban legendásan tehetséges korcsolyázók kerültek ki a kezei közül, mint például Yulia Lpinitskaya, Alina Zagitova vagy Evgenia Medvedeva, azonban sportolói mind fiatalon, komoly sérülésekkel, krónikus betegségekkel, étkezési és mentális problémákkal szálltak ki a sportágból.

műKamila Valiyeva és edzője, Eteri Titberizde

Mi a megoldás? 

A fentiekből is következtetni lehet arra, hogy bőven van még hova fejlődnie a sportágnak. Úgy gondolom, a legnagyobb felelősség ezen a téren az edzőkön van, így nagyon fontos, hogy a megfelelő komolysággal és következetességgel, ugyanakkor empátiával és türelemmel viszonyuljanak a sportolókhoz. A szubjektivítással és a pontozóbírák döntéseit nehéz felülvizsgálni, de a legfontosabb összességében az emberséges és biztonságos környezet megteremtése lenne.

 

Források: 1

Képek forrása: kiemelt,

EnglishGermanHungarian