Egyre nehezebb a hallgatók figyelmét lekötni a tradicionálisnak vélt oktatási módszerekkel, ezért az oktatóknak gyakran új megoldásokat kell keresniük, új módszereket kell alkalmazniuk előadásaikon. Már 2019-ben indítottak workshopokat a PTE ÁJK oktatóinak, akik ezeken az eseményeken új trükköket sajátíthattak el. Gombor Eszter foglalkozásairól, és hogy milyen élményekkel gazdagodott, Dr. Korsósné Dr. Delacasse Krisztinát kérdeztem.
Egy 10 foglalkozásból álló workshopon vehettek részt a PTE ÁJK oktatói Passzív hallgatóból motivált zseni címmel. Milyen témájú foglalkozáson, foglalkozásokon vett részt?
Dr. Korsósné Dr. Delacasse Krisztina: Az említett, 2019-ben lezajlott workshop szinte minden alkalmán jelen voltam. A témák felölelték a felsőoktatásban alkalmazható andragógiai elveket, és azokat a legújabb és leghasznosabb módszereket, amelyek segítségével a diákjaink jobban bevonhatók a munkába: így valóban nem csupán passzív hallgatói a kurzusoknak, hanem az oktatás aktív részeseivé válnak. Hozzá kell tennem, Gombor Eszter 2020-ban ezen kívül még újabb workshopokat is tartott nekünk a karon, és ezek közül kettőn szintén részt vettem. Online formában zajlott tavasszal a virtuális szcenárió sajátos technikájába „beavató” kurzus, majd nyáron a „Mondj nemet a diamentumnak” című, amely Garr Reynolds PreZENtáció című könyvén alapult.
Vannak olyan módszerek, amelyeket a workshop keretein belül sajátított el és azóta rendszeresen alkalmaz?
Dr. Korsósné Dr. Delacasse Krisztina: Igen, hiszen egy-egy ilyen workshopnak épp az a lényege, hogy hasznosuljanak azok a technikák vagy azok a megközelítések, amelyeket bemutatott nekünk a kurzusvezető. Mivel viszonylag régen vagyok a pályán, természetesen az is előfordult, hogy az oktatási gyakorlatban korábban már alkalmazott módszereimben (pl. a személyes visszajelzés jelentősége, az elbírálás kereteinek rögzítése, vagy a játékosság elemeinek beépítése stb.) erősítettek meg a workshopon hallottak, vagy arra mutattak rá, ezeknek mi az elméleti alapja, és ez jó érzéssel töltött el. Az ember ugyanis olykor némi fenntartással áll ahhoz, ha valaki azzal rukkol elő, hogy most aztán gyökeresen meg fogjuk változtatni a látásmódunkat, de ezek az elemek rávilágítottak, nem is jártunk korábban annyira más vagy éppen rossz úton. Amit rendkívül hasznosnak találok, az az, hogy most már sokkal tudatosabban használom ezeket a régebbi módszereket is, finomítottam rajtuk, és az újonnan elsajátítottakról is bebizonyosodott, hogy valóban alkalmasak az oktatás színvonalának emelésére. Úgy érzem, leginkább a szemináriumok során tudom beépíteni a workshopokon hallottakat. Ami pedig az órákat kísérő diákat illeti, szintén rengeteget merítettem a nyári kurzusból: mivel régebben leginkább a sablonos diasorok hibáit láttam, magam épp ezért egyáltalán nem, vagy kevéssé alkalmaztam vetítést. Ez már most megváltozott, sőt az új ismereteket az ősszel zajlott, prezentációs technikákról szóló, fakultatív módszertani kurzusomba is beépítettem.
Az online oktatás mennyire jelentett kihívást abban, hogy az új, elsajátított technikákat hasznosíthassa? Más stratégiát kell alkalmazni a képernyőn keresztül?
Dr. Korsósné Dr. Delacasse Krisztina: Számos elem kifejezetten előnyös volt az online oktatás során, hiszen ebben a formában talán még lényegesebb, hogy változatos formában szóljunk a hallgatókhoz, vagy ne egysíkú teljesítést várjunk el tőlük. Tehát azt mondanám, nem az volt a kihívás, hogy az online oktatás során hogyan illesszem be e módszereket, hanem inkább segítséget jelentettek a személyes jelenlét hiányából fakadó nehézségek leküzdésében. Már korábban sem volt ínyemre a klasszikus „beadandó dolgozat” mint számonkérési mód, ám most jóval bátrabban nyúltam a multimédiához is, és adtam ki feladatul pl. szemináriumi teljesítés részeként videó készítését. Próbálom meglátni a rosszban is a jót, így azt, hogy hirtelen gyorsan megtanultuk használni a különféle oktatást segítő felületeket. A Teams- illetve a Moodle-csoportok számos, eddig kiaknázatlan lehetőséget jelentenek, amelyeket szándékomban áll a későbbiekben is igénybe venni. Háttérmunkára, ráhangolódó vagy épp a megértést segítő feladatok kiadására tökéletesen alkalmasak ezek a platformok, és úgy vélem, különösen a levelező munkarendű hallgatók számára tudunk így sokrétűbb oktatást nyújtani, hiszen nekik a válaszható tárgyaik eleve nem kontakt órák.
Milyen visszajelzések érkeznek a hallgatóktól? Érzékelhető már a változás a hozzáállásukban, eredményeikben?
Dr. Korsósné Dr. Delacasse Krisztina: Direkt visszajelzés talán kevesebb van, de előfordult már, hogy valaki megjegyezte, örül a változatos, érdekes feladatoknak. Amikor a virtuális szcenáriót „bevetettem”, úgy láttam, kifejezetten megmozgatta a hallgatók fantáziáját, és feladatként a történet továbbszövését kiadva roppant leleményes és tartalmilag is helytálló megoldások születtek. A beküldött anyagok túlnyomó részén látszott, hogy sokat foglalkoztak a jogilag-jogtörténetileg helyes, de egyúttal regényes, valamint formailag is tetszetős kivitelezéssel. Ám más területeken is tapasztaltam azt, hogy mennyire fontos például az oktatási célpontok vagy a számonkérési keretek előzetes precíz rögzítése és közlése, így a hallgató is előre látja, hogy mit kínál egy-egy kurzus, és azt is, hogy adott érdemjegy eléréséhez pontosan mit és hogyan kell teljesítenie.
Milyen mértékben hat egymásra a tanári és hallgatói motiváció?
Dr. Korsósné Dr. Delacasse Krisztina: Annak idején hallgatóként első tapasztalataim közé tartozott, hogy amikor azt láttam az oktatón, ő maga mennyire szereti a saját tárgyát, így nem csupán elmélyültséget sugároz, hanem emellett valódi lelkesedéssel és odaadással tud beszélni róla, akkor könnyebb volt odafigyelni és elsajátítani a tananyagot. Nem véletlen, hogy ettől a hallgató is motiváltabb lesz, hiszen ez az igazán hiteles kommunikációja az anyagnak, ami mindig hatékonyabb. Másrészt, ha azt mondjuk a hallgatóknak: „Kollégák!”, akkor azt komolyan is kell gondolnunk. Építeni kell az ő tapasztalataikra, kreativitásukra is az oktatásban, és ez gyümölcsöző lesz. S természetesen bennünket is tovább tud lendíteni, sőt felspannol, ha a hallgatókon látjuk az érdeklődést, megtapasztaljuk bennük is az alkotó szellemet. Azt hiszem, az az ideális, amikor ebben egy folyamatos kölcsönhatás működik, és úgy látom, ez egyre inkább jelen van a karon. Hadd tegyem hozzá, az oktatók között is kialakult egyfajta „csapatmunka”, aminek szintén érzem a pozitív hatását; létrehoztunk például az új módszerek bevezetésében tapasztaltak megbeszélésére egy külön informális csoportot, amelynek egyelőre a workshopok résztvevői a tagjai. Itt folyamatosan megosztjuk egymással tapasztalatainkat vagy épp aktuális nehézségeinket, segítséget, ötleteket adunk egymásnak, és ez is roppant inspiráló.
Ha ismét meghirdetnének hasonló foglalkozásokat, milyen témájú projektekben venne részt szívesen?
Dr. Korsósné Dr. Delacasse Krisztina: Bízom benne, hogy lesznek még hasonlóak, sőt tudom, hogy Eszter folyamatosan dolgozik valami újon a háttérben. Az biztos, hogy amennyiben a nekem tavaly kimaradt Prezi-workshop újra elindul, feltétlenül végig szeretném csinálni. Nem arról van szó, hogy ne találkoztam volna még a Prezivel, hanem inkább arról, hogy Gombor Eszter meggyőzött róla, ő pont azokra az elemekre fogja helyezni a hangsúlyt, amelyek számunkra a felsőoktatásban lényegesek, és mindemellett nyugodtan mondhatom, az ő vezetésével induló bármely kurzuson szívesen részt veszek.
A Media Iuris nevében köszönöm Dr. Korsósné Dr. Delacasse Krisztinának, hogy elfogadta felkérésem és elkészíthettem ezt a tartalmas interjút!
