Az év legelső hónapja sokak életében meghatározó lehet: egy új fejezet, ami tele van új megmérettetésekkel, új döntésekkel, amik mind nagyban befolyásolhatják a jövőt. Január az egyetemisták számára a vizsgaidőszak második felét jelenti: a vizsgák hamarosan befejeződnek, és ha marad idejük az új szemeszter megkezdte előtt, kellően ki is pihenhetik magukat. Az általános iskolások ebben a hónapban írják meg a felvételit, ami alapján felvételt nyerhetnek az általuk választott középiskolába. A legnagyobb teher valószínűleg az utóbbi intézmény végzős diákjain van, akik nagy választás előtt állnak: lassan kezdetét veszi a felvételi/érettségi időszak: február 15-ig lehet leadni a jelentkezéseket a szeptemberben induló képzésekre. Mindenféle túlzás nélkül, ez lesz életük egyik legstresszesebb pár hónapja.
Aki egyetemen vagy főiskolán gondolkodik, annak mostanra már össze kellett állnia egy bizonyos képnek, mégis milyen irányban szeretné folytatni a tanulmányait. Valakinek egyértelmű a választás, egyesek pedig az utolsó pillanatra hagyják a döntést. Ha meg is van a maga szak, hátravan az intézmény kiválasztása: ezt befolyásolhatja a lakóhely, a távolság, a család, és rengeteg egyéb tényező. Emellett ott van még a sorrend felállítása, a választás állami vagy önköltséges képzések között… Egy szó, mint száz, nagyon sok döntést kell ezzel kapcsolatban meghozni, ami nagyon sok stresszel is jár. Utólag visszagondolva az elmúlt időszakra, mindenféle habozás vagy hezitálás nélkül kijelenthetem, hogy a rengeteg átaggódott óra meghozta gyümölcsét. Mégis, milyen tanácsokat adnék az egy évvel ezelőtti önmagamnak, úgyszólván, ”érett” fejjel?
Tarts ki!
Határozottan kiállni egy egyéni döntés mellett; nagyon fontos erény, főleg, ha van előzetes elképzelés, választott egyetem, és persze szak. Ilyen, és hasonló fontos döntésekben nem szabad hagyni, hogy a saját elképzelésünkön és akaratunkon kívül bármi más befolyásolja az elhatározásunkat. Továbbá tény, hogy kitartás nélkül szinte nem lehet semmit sem igazán véghezvinni az életben. Akármennyire is kimerítő a tanulás, az ismétlés, vagy maga az érettségi és a felvételi okozta stressz (bizony, maga a stressz is tud fárasztó lenni), muszáj venni egy mély levegőt, magunk elé képzelni az áhított jövőt, erőt venni magunkon, és tovább csinálni (hisz lesz ez még rosszabb is!).
Megéri a tanulás
Elcsépelten hangzik, de mégis jelentőségteljes: nem hiába hallani szüleinktől már gyerekkorunk óta a tipikus mondatot, miszerint: „nem nekem tanulsz, hanem magadnak”. Az a sok szenvedés, a számos tanulással eltöltött óra, kimerültségből adódó kifakadások, „feladom-érzés” … Az előbbi frázis az egyik legnagyobb igazság, amire sajnos csak később jövünk rá. Minden értelmet nyer aznap, amikor jön az SMS a felvételivel kapcsolatban. És ez az élmény garantáltan megsokszorozódik, amikor először sétál be az ember az egyetemre, immár annak hallgatójaként.
Fő a pontosság
Valószínűleg mindenkivel megtörtént már, hogy valamiről lemaradt, mert nem osztotta be az idejét rendesen, vagy nem nézte meg a határidőket. Rengeteg esetben ez nagyon kellemetlen tud lenni… A jó időbeosztás nagyon fontos: főleg, ha a továbbtanulásról van szó. Hihetetlen, milyen sok olyan eset van, amikor valaki azért nem jut be az egyetemre, mert nem adta le a jelentkezést a megadott határidőre, vagy nem lett megfelelő az érettségije az elszámolt idő miatt. Az egyetemen ennek még több jelentősége lesz, hisz itt javarészt mindenki mindent magának intéz, nincs egy „osztályfőnök”, aki emlékeztetné a hallgatókat a fontos eseményekre, határidőkre, időpontokra. Muszáj kicsit előre megtervezni a dolgokat, felírni a dátumokat, különben elveszünk a magunk generálta kavalkádban.
Mindig van visszaút
Fontos, hogy legyen b, c, d verzió, arra az esetre, ha az első helyre nem nyernénk felvételt. Sajnos ezáltal sokan kiköthetnek egy olyan helyen, ahol igazából szívük és eszük szerint nem szeretnének lenni, mert azt a szakot csak végszükség esetére jelölték meg. Van olyan eset is, ahol ugyan az általa megjelölt első helyre kerül be a felvételiző, mégis úgy érzi, a választott szak vagy egyetem nem neki való. A jó hír, hogy mindig van visszaút. A sorrend kiválasztása valóban fontos, de módosítható, akár egy elvégzett szemeszter után is. Ha úgy érzi az ember, hogy mellékvágányra került, mindig van lehetősége visszafordulni, vagy esetleg új útvonalat keresni.
Ha összegeznem kéne, mit tanácsolnék az egy évvel ezelőtti, felvételi előtt álló önmagamnak, nem lenne nehéz feladatom. Mindössze ennyit mondanék neki teljes meggyőződéssel: „Megéri.”
Sziasztok, Soltész Evelin vagyok, A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar hallgatója. Középiskolában döntöttem el, hogy az egyetem mellett szeretnék írással is foglalkozni, amire tökéletes megoldásnak bizonyult a Media Iuris. Szeretek új kapcsolatokat kialakítani, az interjú készítés nagyon közel áll hozzám. Szinte minden témában otthonosan érzem magam, ezért sokféle cikket fogtok tőlem olvasni; a közélettől kezdve, a gasztronómián át egészen a tudományos cikkekig.
