Mindenszentek ünnepén mind megemlékezünk elhunyt szeretteinkről, virágot, koszorút, és mécseseket viszünk a sírjaikra, és ennek a keresztény hagyománynak hódolva, ezt évről évre megismételjük. Azonban a Föld különböző pontjain, mind más és más halottkultuszok jellemzőek, legyen szó akár Guatemaláról, ahol ilyenkor színes papírsárkányokat reptetnek, vagy akár Japánról, ahol lámpásokkal mutatják az utat az elhunytak szellemeinek. Az európai országok többsége hasonló módon ünnepel ilyenkor, azonban ezek között is van, ahol a gyertyagyújtás például egyáltalán nem hagyomány, ilyen Németország is. Viszont több Európán kívüli állam teljesen másképp tekint erre a napra, hiszen ilyenkor fesztiválokkal, ünnepségekkel és táncmulatságokkal adóznak az elhunytak emléke előtt.
Íme tehát 4 olyan kultúra, ahol a halottkultusz nagyban eltér az általunk ismert esti temetőjárástól, és gyertyagyújtástól!
Mexikó
Mexikóban, Magyarországhoz hasonlóan november 1-jén és 2-án ünnepelnek, azonban a mexikói halottkultusz egészen az azték időkig nyúlik vissza, és annak rítusaiból ered. A halál szimbóluma, La Catrina, egy díszes női népképviseleti ruhába öltöztetett csontváz, akinek ábrázolása ihleti évről évre a díszes sminkeket és öltözékeket mindenszentek napján a mexikói nők és még a férfiak körében is. Talán szokatlan lehet, hogy a halál – ellenben más kultúrákkal – nőneműként van ábrázolva. Ennek a magyarázata a spanyol nyelvben keresendő, ugyanis a spanyolba a halál egy nőnemű főnév, és innen ered a halál női ábrázolása.
Mindenszentekkor tehát gyakoriak a csontváz ábrázolások, emellett a koponya, mint az újjászületés szimbóluma is része az ünnepnek. Ilyenkor a családok oltárokat állítanak elhunyt szeretteiknek, amelyeken gyümölcsöket, virágokat, szimbolikus tárgyakat, színes papírdíszeket, gyertyákat, és szentképeket helyeznek el. Az oltárokon mindig található egy pohár víz, hogy a halott enyhíthesse szomját, emellett színes fűrészporok, amelyek szimbolikusan utalnak arra, hogy ,,porból lettünk, porrá leszünk”. Ilyenkor gyakran a temetőkben éjszakáznak a hozzátartozók, amelyeket szintén feldíszítenek, és a kisebb településeknél gyakori, hogy a városba vezető utak mellett gyertyákat és virágokat helyeznek el, hogy az elhunytak megtalálják a nekik szánt oltárhoz vezető utat.
Guatemala
Guatemalában is november 1-jén tartják a Mindenszentek Napját, amely egy kifejezetten vidám esemény, amikor is össznépi mulatságokat rendeznek, piknikeket tartanak, és ami a leglátványosabb esemény ezen a napon, hogy ilyenkor több száz színes papírsárkányt reptetnek az égen. A színes sárkányok szimbolikus jelentéstartalommal bírnak, ugyanis úgy tartják, hogy a sárkányokkal megnyitják a menny és a föld közötti kapukat, hogy a szellemek azokon átkelhessenek és letekintsenek élő rokonaikra. A temetőket megtisztítják, majd feldíszítik elhunyt szeretteik sírjait, és hagyományosan Mindenszentek és Halottak Napján készítenek fiambre-t, amely egy tradicionális guatemalai saláta, amit hideg húsokból, felvágottakból, és zöldségekből készítenek, majd fogyasztanak el.
Spanyolország: Todos Los Santo
Spanyolországban a Todos Los Santos-t, vagyis a Mindenszentek Napját szintén november 1-jén tartják, ilyenkor az elhunyt hozzátartozói virágokat és mécseket visznek a sírokhoz, akárcsak hazánkban, emellett utcai vásárokat tartanak, és felvonulásokat rendeznek. A spanyolok szerint minden embernek két születésnapja van, az egyik az a nap, amelyiken született, a másik pedig a védőszentjük napja, vagyis annak a születésnapja, aki után a nevüket kapták. A régi időkben a spanyol hallott kultusz részét képezte, amikor a halott teste mellett ételeket hagytak, ebből az időből maradt fenn az egyik mára kultikussá vált ételük, a pannellet, amely tulajdonképpen fenyőmagba forgatott marcipán. Mindenszentekkor különleges gesztenyés ételeket készítenek a spanyolok, így a sült gesztenye ennek a napnak az elengedhetetlen kelléke.
Japán
Az európai országoktól eltérően Japánban a mindenszentek ünnepét augusztus 13 és 15 között tartják, ezt nevezik Obon fesztiválnak, augusztus 15-ét pedig a Lámpások Éjszakájának. A régi japán tanítások szerint augusztus 13. különleges nap, ugyanis ekkor megnyílnak a pokol és a menny kapui, amikor is az elhunyt családtagok letekintenek élő rokonaikra. Annak érdekében pedig, hogy az élő és halott lelkek könnyedén egymásra találjanak, színes fényfüzéreket és lámpásokat gyújtanak városszerte a főtereken, utcákban, és még a házakban is, hogy az elhunytak könnyedén megtalálják régi otthonaikat. A nyár végi ünnepség inkább tekinthető egy örömteli eseménynek, mint egy szomorú, évről évre ismétlődő hagyománynak, hisz ilyenkor gyertyagyújtással, össznépi tánccal és énekléssel emlékeznek meg szeretteikről.
Sziasztok! Filó Fanni Dzsenifer vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, és a Media Iuris egyik szerkesztője. Egy ideje komolyabban érdekel az írás, így nem volt nehéz döntés számomra, hogy jelentkezzek a Media Iurishoz, ahol egy szuper csapatban fejleszthetem írói képességeim, és oszthatok meg veletek hetente újabbnál újabb cikkeket. Az érdeklődési köröm nagyon széles, így minden bizonnyal olvashattok majd tőlem kulturális, történelmi, művészetekkel kapcsolatos, és különféle tudományos cikkeket is.
