A világon számos mikronemzet létezik, amelyek – rendszerint kis területként – kikiáltották a függetlenségüket, azonban más országok nem ismerik el őket államként. Az egyik ilyen „mikronáció” Sealand, amely valójában egy második világháborús tengeri erődítmény néhány kilométerre Nagy-Britannia partjaitól.
A második világháború alatt a brit kormány számos ún. erődszigetet építtetett az Északi-tengeren, melyek védelmi célt szolgáltak a német megszállók ellen. Néhány erődítmény létesítése illegális volt, ilyen volt többek között a beton- és acélszerkezetből álló ún. Fort Roughs erőd. Az eredeti tervvel ellentétben – mely az volt, hogy az erődítményt az Egyesült Királyság szuverén területére helyezzék – az építményt az Északi-tenger nemzetközi vizén létesítették, a szigetország partjától 7 tengeri mérföldre (kb. 13 kilométer). A védelmi okból épített erődítményeket az 1950-es években elhagyták, nagy részüket – mivel korábban illegálisan épültek a nyílt tengeren – elpusztították vagy elbontották. A Fort Roughs erőd, mely a nyílt vízen található, szintén elhagyatottá vált, ezen kívül terra nulliusnak, azaz „senki földjének” minősült.
A kis „erődállam” születése
Paddy Roy Bates, a brit hadsereg egykori őrnagya az 1960-as évek elején rádióállomást alapított, melyet a parton kívül, egy elhagyatott haditengerészeti erődre lokalizált és Knock John-nak keresztelte. Az állomást azért tervezték erre a szokatlan helyre, hogy megkerüljék az akkori rádióközvetítésre vonatkozó szigorú korlátokat, amelyek a BBC hivatalos sugárzásán kívül más műsoroknak alig-alig engedtek teret. A Roy Bates által felállított rádióállomás, valamint az ehhez hasonlók a médiában „kalózrádióállomások” néven váltak ismertté. Ezek a csatornák a brit hallgatóság körében nagyon népszerűek lettek, mivel minden olyan adást biztosítottak, amit a BBC nem hozott le akkoriban, például popzenét és különféle szórakoztató műsorokat. Az elkövetkező években Paddy Roy Bates szembefordult a brit kormánnyal, mely vitatta az erőd elhelyezésének legalitását. A keletkezett jogi konfliktusból Bates vesztesen került ki, de tanulva a kudarcból, mérlegelte a lehetőségeket: létezett ugyanis egy másik elhagyatott erőd, az ún. Roughs Tower, mely a parttól távolabb helyezkedett el, szerkezetét tekintve egyezett a korábbi Knock John-nal. Ráadásul kívül esett a három mérföldben meghatározott kereten, melyre Nagy-Britannia joghatósága kiterjedt. Bates belevágott a Roughs Tower megszállásába, hogy újjáélessze egykori rádióállomását. Az akciót egészen 1966 végéig folytatta, ekkor új tervvel állt elő. Az említett kis erődszigetet – mely szintén uratlan területen helyezkedett el – Sealand néven szuverén államnak nyilvánította. Így született meg 1967. szeptember 2-án a Sealand Hercegség, ezen jeles alkalomból felvontak egy újonnan tervezett zászlót. Bates felesége Joan ekkor ünnepelte a születésnapját, melyre férjétől – romantikus gesztus gyanánt – hercegnői címet kapott.
A Bates család később alkotmánytervezetet készített, valamint saját pénzérmeket, útlevelet és bélyeget bocsátott ki (ezen útleveleket azonban hivatalosan egy ország sem fogadta el).
Viszontagságok Sealand „élete” során
Mintegy válaszként a miniállam alapítására, az Egyesült Királyság több, Sealand-hez hasonló erődöt megsemmisített, így biztosítva azt, hogy senki ne kövesse Bates cselekedetét. A brit kormány egy évvel később azonban már nem tudta figyelmen kívül hagyni Sealand létezését, amikor Bates figyelmeztető lövéseket adott le egy brit hajóra, mely személyzete Bates tizenéves gyermekeivel került összetűzésbe. Bates fiát Michael-t bíróság elé állították, azonban a fiút felmentették azon az alapon, hogy Sealand nemzetközi vízen állt.
Sealand 1978-ben szembesült az alapítása óta a legnagyobb fenyegetéssel, amikor egy német és holland gyémántkereskedőkből álló csoport bizonytalan üzleti ajánlatot tett a Bates hercegi párnak. A csapat arra kérte őket, hogy utazzanak Ausztriába egy találkozóra, melyet Bates-ék teljesítettek. Ausztriába érkezésük után világossá vált számukra, hogy szó sincs semmiféle találkozóról, a kereskedők nem jelentkeztek. Ez nyugtalanította a házaspárt, így megpróbáltak kapcsolatba lépni a fiúkkal, Michaellel, ez azonban nem sikerült azonnal. Később, mikor Michael kapcsolatba lépett a szüleivel, értesítette őket, hogy nagy baj történt: a gárda, akik korábban gyémántkereskedőknek adták ki magukat, valójában egy terrorista csoport volt, és a hercegi pár távollétében megszállta az erődszigetet. A német Alexander Achenbach, a csoport „vezetője” azzal állt elő, hogy ő a mikroállam jogos miniszterelnöke.
A fegyveres terroristák helikopterekkel és motorcsónakokkal érkeztek az erődhöz, ahol Roy Bates fiát túszul ejtették. Bates fegyveres halászok segítségét kérte, hogy visszavágjon, amíg nem tudott visszatérni Sealand-re. Egy legenda szerint Bates baráti viszonyban állt egy helikopterpilóta kaszkadőrrel – aki egyébként az akkori James Bond filmekben is szerepelt –, ő segített a házaspárnak az éjszaka folyamán visszajutni Sealand-re és visszafoglalni az erődszigetet.
Szerencsére Bates-éknek néhány napon belül sikerült visszavenni a miniállamot a megszállóktól. Bates foglyul ejtett néhány terroristát, később azonban szabadon engedte őket Achenbach kivételével, aki hazaárulással vádolta Bates-t. A herceg megegyezett egy német diplomatával, hogy 35 ezer dollár váltságdíj ellenében elengedi Achenbach-ot. A pénz ugyan soha nem érkezett meg a németektől, de az tudható, hogy Sealand jelentős győzelmet aratott 1978-ban, mikor megdöntötte a német puccsot. Azzal, hogy Németország diplomatát küldött a szigetre, legitimálta azt, mint tényleges nemzet.
Sealand napjainkban
Bár az 1960-as és ’70-es években több „viharos esemény” történt a szigeten, azóta azonban Sealanden viszonylag békésen telnek a mindennapok. Az erődsziget manapság egyfajta parton túli üdülőhelyet jelent a Bates család és barátaik számára. A család szerint Sealand-et „általában két ember lakja”.
Paddy Roy Bates, Sealand hercege 2012-ben hunyt el 91 éves korában, a felesége Joan pedig néhány évvel később. A mikroállam jelenleg Michael Bates tulajdonában áll, aki egyébként nem tartózkodik a szigeten. Sealand továbbra is forgalmazza saját pénzérméjét, aminek valódi piaci értéke ugyan nincs, gyűjtői darabnak viszont kiváló. Mivel a sziget egy mikronáció, nemesi címet is adományozhat, tulajdonképpen bárkinek. Szóval ha szeretnétek egy sealandi lovagi vagy akár egy bárói címet szerezni, a sziget hivatalos oldalán tudjátok igényelni – természetesen ellenérték fejében.
Sealandet – bár igen érdekes történelemmel rendelkezik – soha nem ismerték el önálló államként. Nagy-Britannia az 1980-as években csendesen ugyan, de kiterjesztette a felségterületét a partoktól 12 kilométerre, amely így Sealandet is magában foglalja. Az Egyesült Királyság ezen húzása azonban nem keltett visszhangot, mivel semmiféle agressziót nem hajtott végre a sziget ellen, békében hagyta a Bates-család „birodalmát”.
Felhasznált források: 1, 2, 3, 4, 5
Képek forrása: kiemelt kép, 1, 2, 3
Hautzinger Anna vagyok, a Pécs Tudományegyetem jogász szakos hallgatója. 2022 októberében lettem a Media Iuris csapatának a tagja. A magazin sokszínűsége már korábban, külső szemlélőként is vonzott, így nagy örömmel tölt el, hogy szerkesztőként már én is szélesíthetem a Iuris ’palettáját’ a cikkek terén.
