A Vatikán mint a Föld legkisebb állama, több szempontból is kuriózumnak számít, azonban egy biztos; kijelenthetjük, hogy ezen kicsinyke, ám annál jelentősebb ország, államnak minősül a szó jogi értelmében. Cikkemben szeretném felvázolni azokat a tényeket és jellegzetességeket, amelyek (remélhetőleg) nem fognak senkiben sem kétséget hagyni a Vatikán minősítését illetően.
Krisztus földi helytartója; a pápai hatalom
A pápa Róma püspöke, Szent Péter utóda, hiszen azzal a tisztséggel van felruházva, mellyel maga Szent Péter volt Krisztus által („Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” Mt. 16,18). A pápa tehát Krisztus földi helytartója (Vicarius Christi), aki jogi relevanciával is bír. Példának okáért a pápa felbonthat bizonyos fajta házasságokat (főszabály szerint a szentségi házasság felbonthatatlan), illetve magyarázhatja a „természetjogot”. A pápa hatalma ún. pásztori hatalom, amely lényegét tekintve nem csupán a hitre és erkölcsre vonatkozó tanítás képességét, hanem az egyházkormányzati hatalmat is magában foglalja, amelyből egyértelműen következik, hogy a pápai hatalom hivatallal jár, vagyis rendes hatalom a szó jogi értelmében. Róma püspökének uralma legfőbb hatalom is, ugyanis az egyházban a pápának nincs elöljárója, hatalom dolgában senki sem egyenlő vele, s az egyházban mindenki az alárendeltje . Pápai szuverenitásnak köszönhetően az egyházi dolgokban a világi hatalomnak nincs joga korlátozni őt, illetve senki sem ítélkezhet a pápa felett, ítéletei ellen fellebbezni, határozatai ellen fellebbezéssel élni nem lehet. A pápai hatalom vizsgálatakor elkerülhetetlen megjegyezni; a három hatalmi ág szétválasztása következetesen nem érvényesül, hiszen Szent Péter utódjának hatalma felöleli a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmi szférát egyaránt. A pápa közvetlenül gyakorol(hat)ja hatalmát, amely többféleképpen tud manifesztálódni, így történhet törvényhozói úton (pl. a pápa egy részleges törvényt hoz valamely egyházmegye számára); végrehajtói hatalom útján (egyedi közigazgatási intézkedések hozatalával); vagy bírói úton (pl. amikor a pápa valamely konkrét ügyet a saját ítélőszéke elé von). A Codex Iuris Canonici (továbbiakban: CIC) 332. k. 1. §-a szerint „a teljes és legfőbb hatalmat az egyházban a római pápa törvényes megválasztásának általa történt elfogadása és püspökké szentelése révén nyeri el”. Vatikánvárosi Állam államfőjének megválasztását de lege lata egy apostoli rendelkezés, az ún. Universi Dominici Gregis szabályozza. Ezen rendelkezések alapján a pápa megválasztásához a bíborosok kétharmados többsége szükséges (főszabály szerint). Érdekességként megjegyzendő, hogy a XIV. század óta az a szokás, hogy mindig bíborost választanak pápává, ezt azonban a kánonjog nem írja elő. A pápai hivatal akadályoztatása vagy a római szék megüresedése idején „az egyetemes egyház kormányzatában semmit nem szabad újítani; meg kell tartani azonban az ilyen esetre hozott külön törvényeket” (335. k.). Pápai szék a CIC szerint két esetben üresedik meg: a pápa halálával vagy lemondásával.
A pápa jobb keze; a Püspökök Testülete
A másik legfőbb hatóság a püspökök testülete (Collegium Episcoporum). Ezen testület nem más, mint a pápával egységben lévő püspökök összessége, melynek feje maga a pápa. Fontos megjegyezni azonban, hogy ebben az esetben nem arról van szó, hogy a testület feladatát csak a pápa jóváhagyásával gyakorolhatja, hanem arról, hogy a pápa nélkül a „püspökök testülete” mint olyan a maga teljes teológiai értelmében nem is létezik, tehát a pápa primátusi hatalma itt is csorbíthatatlanul érvényesül (Lumen gentium, 22. A püspöki kollégium és a kollégium feje). A püspökök kollégiuma az egész egyházra szóló hatalmát különböző intézményes formában gyakorolhatja. Ezek közül a legjelentősebbek az egyetemes zsinatok. Összehívásuk, felfüggesztésük, áthelyezésük, feloszlatásuk, a rajtuk való elnöklés, az ügyrend meghatározása és a határozatok jóváhagyásában való részvétel, továbbá a határozatok megerősítése és kihirdetésük elrendelése – amelyek nélkül ezek a döntések nem is lennének kötelezők – a pápa joga. A zsinatokon döntési szavazati joggal csak azon püspökök joga (és kötelezettsége) részt venni, akik a püspökök kollégiumának tagjai (339. k. 1. §).
Mit mond a nemzetközi jog?
Ami a Vatikán nemzetközi jogállását illeti, kijelenthetjük, hogy egy önálló államról van szó. Ugyan a nemzetközi jog nem határozza meg expressis verbis az állam definícióját, azonban az 1933. évi montevideói egyezmény négy konjunktív feltételt határoz meg ahhoz, hogy egy entitás államként vegyen részt a nemzetközi jogban. Ezen négy feltétel pedig nem más, mint a terület, lakosság (mai modern értelemben vett állampolgárságot értjük), önálló kormányzati hatalom és képesség arra, hogy más államokkal kapcsolatokat létesítsen. Véleményem szerint a Vatikán mind a négy kritériumnak hiánytalanul megfelel, ettől függetlenül kétségtelen az állam egyedülálló jellege. Ami kuriózumként megemlítendő, hogy a Vatikán nem tagja az ENSZ-nek, csupán megfigyelői státuszt tölt be, továbbá a tagállamok közül sem ismeri el mindegyik államiságát, ez a szám azonban elenyésző, hiszen a teljes tagság kb. 10-20%-át teszik ki ezen országok. Jankins Crawford szerint a Vatikán egyben a katolikus egyház szupranacionális szervezete, és mint ilyen, kettős személyiségű. Véleményem szerint ez a kijelentés abszolút megállja a helyét azzal a kiegészítéssel, hogy az egyház nem csupán egy hierarchikus szervekkel ellátott hatalmi rendszer, hanem Krisztus misztikus teste, látható gyülekezet és kegyelmi közösség is. Ezen dimenziók együttesen alkotnak „emberi és isteni elemekből álló, egyetlen összetett valóságot”.
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
