„A divat változik, a stílus örök” – Coco Chanel
A fenti idézet bizonyára napjainkra már mindenkinek ismerős. Azzal mindenki tisztában van, hogy mi a stílus, de mitől lesz valaki stílusos, jó megjelenésű? Erre már nem mindenkinek olyan magától értetődő a válasz. A stílus Nyugaton a jogászi élet alapkelléke, köztudottan jól öltözött és jó minőségű ruhákat hordó rétegnek ismerik el őket, míg például Magyarországon nincs akkora kultúrája, és csak napjainkban kezd virágzásnak indulni ez a fajta vizuális önkifejezés.
De miért fontos a stílus?
Nem csak a jogászi világban és életben játszik meghatározó szerepet az öltözködés, hanem mindennapjainkban is. Egy igényes, ápolt és jól öltözött emberről könnyebb azt feltételezni, hogy megbízható, értelmes és megéri a közelében lenni, ellentétben azzal, aki nem ad magára és ez látszik is rajta, nagy valószínűséggel társaival is felszínes és jellegtelen kapcsolatokat fog kialakítani. Azok, akik az értelmiség bármely rétegében foglalják el helyüket, el kell fogadják azt a tényt, miszerint életük végéig, (vagy legalábbis karrierjük végéig) számítani fog a stílusuk, a megjelenésük. A jogászok számára szerintem még nagyobb jelentőséggel bír a stílusuk és megjelenésük. Döntő lehet például egy-egy ügyfél megnyerése vagy elvesztése szempontjából.
Az igényesség, az igényes megjelenés, a megfelelő ápoltság, csak úgy, mint a hétköznapi életben, úgy különösen a munkában, azt tükrözi az ügyfelek számára, hogy a szakember valóban megbízható és szívesen nyit felé. Ez természetesen csak akkor hiteles és működőképes, ha a stílusunk nem csak öltözködésünkben nyilvánul meg. A stílus ilyen szempontból egy nagyon nehéz, egész életen át alakítható dolog, ami komplexségéből fakad; a stílusunknak számít a beszédünk, a mozgáskultúránk, a kifejezésmódunk, a szóhasználatunk és az a hozzáállás, amit az élethez tanúsítunk. Ezek az „összetevők” mind egy pillanat alatt tükröződnek mind a munkatársak, mind az ügyfelek szemében.
Ebből fakadóan természetesen stílusunk nem csak önmagunkon tükröződik, hanem a környezetünkön is. Más lesz a stílusa például Magyarországon belül a vidéki és a fővárosi jogászoknak, és más lesz az irodájuk stílusa is.
A mostanában divatos minimalista és letisztult, sokszor skandináv ihletésű irodák azt sugározzák, hogy a bennük helyet foglaló ügyvéd(/ek), naprakész és friss tudással rendelkeznek, sokszor maguk is igen fiatalok, összességében energikusságot és lendületet közvetítenek. A barokkosan elegáns, fa bútorokkal berendezett, aranyszobrokkal ellátott irodák komolyságot és hatalmas tapasztalatot sugároznak a belépő ügyfelek felé. De egy jól berendezett és megtervezett iroda is lehet semmitmondó, ha a tér használata nem összeegyeztethető annak funkciójával. Nagyon gyakori jelenség például a vidéki ügyvédi irodákban az egymás hátán stócosodó aktakupacok látványa, amivel pont az ellenkezőjét érjük el annak, mint amit esetleg a berendezéssel szeretnénk sugallni.
De akkor mi legyen a talár alatt? Milyen lenne az ideális öltözködési stílus? Schiffer Miklós jogász és stílusszakértő így nyilatkozott erről a kérdésről egy vele készített interjúban:
„Egy napi munkáját végző jogászember alapvető viselete az öltöny, vagy zakó szóló nadrággal, akár farmer inggel, de mindenképpen zakóval. A nyakkendő nem feltétlenül szükséges, még öltöny esetén sem. Én nem gondolom, hogy ma valaki csak nyakkendőben lehet jól öltözött. Viszont a komolyabb ügyvédi irodáknál, amelyeknek a presztízse és nívója ezt megköveteli, ott már a nyakkendő is elvárható. A cipő legyen mindig tiszta, irodai megjelenésben bőrtalpú. Háromnegyedes, azaz combközépig érő szövetkabát. A jogász hölgyeknek kiskosztüm blúzzal, vagy egybe szabott ruha, illetve blézer szóló szoknyával. Zárt, magassarkú bőr cipő – mindig tiszta. Legalább térdig érő szövetkabát.”
Ha napjainkban már nem is pontosan, de többnyire még mindig ez az irányadó. A női ruhatár kiegészült a nadrágkösztümökkel, az élére vasalt és egyéb elegánsabb nadrágokkal, de alapvetően maradt ez az irányzat.
Magyarországon a talár helyzete egészen más, mint például a nyugati országokban.
„Ma viszont a talár mindent eltakar, egy tökéletes lepel! Már nem kell rendesen felöltözni, nincs szükség öltönyre sem. Ráadásul a magyar talár egy stílus és szabás nélküli műanyag borzalom. Londonban láttam bíróság körül ügyvédeket sétálni az utcán, büszkén viselték a talárjukat, ami gyönyörűen állt rajtuk, mert szabásszal készült, személyre szabottan, láthatóan minőségi anyagból! Nálunk ez egy nylon kényszer-egyenruha, amit bele lehet gyűrni a táskába, vagy rosszabb esetben akár egy nylon zacskóba is, míg Angliában elegáns viselet, a jogászi minőség, és – nem utolsó sorban – a tradíció része.” Ez szintén Schiffer Miklós gondolata.
Összességében kijelenthetjük, hogy a jogászok még az értelmiségből kiemelkedve is nagyobb hangsúlyt kell, hogy fektessenek megjelenésükre, stílusukra, irodájuk berendezésére és rendben tartására, hiszen munkájuk szempontjából életbevágónak bizonyul. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy mi van a talár alatt!
Forrás: 1
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
