A közhiedelemmel ellentétben ezt a két mentális betegséget meg kell különböztetni egymástól, ugyanis sokszor hibásan összekeverik őket. Az a tévhit terjedt el, hogy a skizofrénia az, amikor több személyiséged van, azonban az a disszociatív vagy többszörös személyiséget jelenti.
A legszembeötlőbb különbség, hogy az előbbinél az emberek nem tudnak a betegségükről, sőt tagadják azt. Pontosan emiatt nem fordulnak szakorvoshoz, mert szerintük teljesen elfogadható és normális a viselkedésük. Míg a disszociatívek tudatában vannak azzal, hogy valami nincs rendben, főként a kiesett idő miatt, mert nem tudják hol vannak, mikor „felébrednek”, abból az állapotból.
A skizofréniának több típusa van, mint például a paranoid skizofrénia, hebefréniás vagy szétesett skizofrénia, katatón skizofrénia, differenciálatlan skizofrénia, és skrizofrénia szimlex. Emiatt nincsen egységes korképe a betegségnek, hiszen különféle pszichotikus állapotok jelenhetnek meg és mutatkozhatnak meg.
Általánosságban az ebben szenvedő betegekre jellemző a realista érzékek elvesztése, akaratuknak, gondolataiknak és érzelmeiknek szétesése. Érzelemmentesek, esetleg nem tudják kellőképpen kimutatni érzelmeiket, vagy érzelmeik eltompulhatnak. Hallucináció is társul mellé, ami miatt hangokat hallhatnak. Akár a beteg is beszélhet ezekkel a hangokkal, vagy esetleg utasításokat is adhatnak nekik. Ezenkívül delúzióik, azaz téveszméik vannak, amelyek akár teljesen bizarrok is lehetnek. A leggyakoribb téveszme, hogy valaki követi vagy üldözi őket. Da akár azt is hihetik, hogy marslakók szabályozzák a gondolataikat, vagy pókok élnek az agyukban, esetleg azt is, hogy meghaltak. Ebből következtetve inkoherencia, tehát logikátlan gondolkodásuk van. Személyes higiénia problémával és pszichomotoros zavarokkal is küzdhetnek. Amit még mindenképpen ide kell kötni, az a memóriazavar; nehezen tudják feldolgozni az információkat és odafigyelni valamire.
A tünetek általában periódusokban jelennek meg. Vannak pozitív tünetek, mint a hallucinálás, vagy a delúziók, és vannak a negatív tünetek, amikor érzelemmentessé válnak és megváltozik a beszédük. Mikor nincsenek tünetei, akkor beszélünk a normális szakaszról.
A disszociatív személyiségzavarúaknak az eredeti személyiségük mellett más személyiségek is létrejönnek, ezek megnevezése alterek. Ezekből az alterekből akármennyi kialakulhat, számuk általában tíz alatt szokott lenni. Ezek teljesen elkülönült személyiségek, amelyek lehetnek akár különböző neműek, rendelkezhetnek más névvel, korral, gondolattal, nemi identitással, vagy akár emlékkel. Érdekessége, hogy átjárás lehet köztük, akár kisebb vagy nagyobb is. Van olyan, amikor a személyiségek nem tudnak egymásról, vagy egyes személyiségek tudnak a másik személyiségről, esetleg személyiségekről.
A betegség velejárója, tünete lehet a fejfájás, a memóriazavar, memóriavesztés, szorongás, depresszió, öngyilkossági késztetés, súlyos stressz, kapcsolati zavarok, a környezet személyeinek és tárgyainak torzulása, szürreális érzékelése, valamint az önazonosság elvesztésének érzése, mintha lekapcsolták volna saját magáról. Sokszor mikor kilép az adott személyiségből egy másikba csöppenve azt sem tudja hol van éppen és mit csinál. Kiesnek neki a történtek, az akkori állapota miatt.
Társuló zavarok lehetnek a szexuális zavarok, túlzott szexualitás, vagy éppen elkerülő viselkedés, alkoholizmus, szerhasználat, szorongás, poszttraumás stressz, személyiségzavarok, alvászavarok, rémálmok, álmatlanság, alvajárás, és az evészavarok.
Szerencsére a skizofréniára vannak gyógyszerek, amit a beteg a legtöbb esetben nehezen szed, mivel tagadja állapotát, mégis segítenek rajta. Amíg szedik a gyógyszert, addig betegségük eltűnik, de amint ezt abbahagyják visszatérnek a tünetek. Amikor gyógyszereik hatása alatt állnak, megváltoznak, kedvesebbé válnak azok a hangok, amelyek gyakran negatív gondolatokkal, gonoszsággal árasztják el a skizofrén személyek elméit. A súlyosabb esetekben parancsokat is adhatnak, amikhez következmények is társulnak. Legrosszabb esetben a hangok öngyilkosságra késztetik őket.
A disszociatív betegségre sajnos még nincs gyógyszer. Természetesen az adott alter szedhet egy adott gyógyszert, de ennek hatása sem biztos. Legtöbbször megpróbálják elnyomni akár egyes személyiségüket a betegek, vagy próbálják azt kontrollálni. Elsődleges kezelési módja a pszichoterápia. Akár beszélgető terápiának is nevezhetjük, itt igazából az illető problémáit beszélik meg.
Valószínűleg azért alakult ki ez a téveszme, mert a skizofrének magukban beszélnek, és ez olyan, mintha egy személy beszélne egy másik személlyel. Ez az állítás téves, ugyanis az alterek képtelenek egymással kommunikálni. A disszociatívak nem hallanak hangokat és nem hallucinálnak, hanem személyiségeik olyanok, mint a normál személyek.
Nem szabad elfelejteni, hogy az ebben szenvedő illetőknek mennyire megnehezítheti az életüket ezek a mentális betegségek, és hogy ők is emberek.
Sziasztok! Gyöngyi Kreszcencia vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar hallgatója és a Media Iuris egyik szerkesztője. Gyerekkoromban nagy szerettem volna sportriporter vagy sportújságíró lenni, amit most igyekszem egyrészben megvalósítani itt, a Media Iurisban. Remélem tudok nektek érdekes és különleges, főként sporttal kapcsolatos hírekkel szolgálni.
