[metaslider id="9331"]
mese-a-családban

Mese a családban

Úgy gondolom, hogy nem túlzás azt mondani, hogy a mese egyidős az emberiséggel. Ugyanis már az ősembernek is fontos volt az érzelmeinek, kívánságainak és gondolatainak kivetítése barlangrajzok formájában. Ezek az idő múlásával szóbeli formát is öltöttek. A mesét a történelem szülte meg és formálta a maga képére.

A mese „ősanyja” a természet volt. A romantika felfedezte magának a mesét és irodalmi rangra emelte. Jakob és Wilhelm Grimm összegyűjtötte a szájhagyomány útján élő meséket, majd nyomtatásban is megjelenítették. A XVIII. század végén történt meg az a jelentős mozzanat, hogy az élőszóval megőrzött mesék átlépték az írásbeliség határát. A Grimm-féle mesegyűjteményt követi az első magyar mesegyűjtemény, mely német nyelven került a nyilvánosság elé. A mese az egyszerű állatmesétől a nagy tündérmeséig a kisgyermek érzelmi – értelmi és etikai fejlődésének és fejlesztésének egyeik legfőbb segítője. Tájékoztatja a gyermekeket életkorának megfelelően, kép és konkrét formában a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonyairól.

A mese nyelvi ritmusa és dallama, szóhasználata és képei, ismétlései olyan formai elemek, melyek az anyanyelvi fejlesztésben is kiemelkedő szerepet játszanak kisgyermekkorban. A mese nemcsak szórakozást nyújt a gyermeknek, hanem fejleszti személyiségét, kommunikációs készségét, mélyíti önismeretét és a képzelőerejét. Fontos mondanivalót hordoznak, sokféleképpen gazdagítja a gyermek életét, például: segíti a családi szocializációt, a mesehelyzet azonosulásával csökkenti a stresszt, motivál, kimozdít a holtpontról, növeli a csoporthoz tartozás élményét, ezáltal biztonságérzetet ad. Relaxációs módszer is egyben, mert ellazít, és indirekt módón közöl, finoman bírál. Az olvasóvá nevelés egyik eszköze. A mesék a gyermekben érzelmi hatást váltanak ki, tudást közvetítenek. Ezek az érzelmi hatások szükségesek a gyermek egészséges fejlődéséhez. Ezen kívül a mesék növelik a szókincsét (aktív szókincs, passzív szókincs), kifejezőkészségüket, mondatalkotásukat, kérdéskultúrájukat, érdeklődésüket és kíváncsiságukat is. A mesélések alkalmával olvasásszeretővé neveljük a gyermeket. A mesélésről igen sok szülő megfeledkezik. Sok felnőtt úgy gondolja, hogy a mai világban ez felesleges, időrabló és esetlegesen ódivatú is. Így a gyermeket a televízió és a média „börtönébe” zárja.

A gyermek-szülő kommunikáció alapja elsősorban a beszéd lenne, s ezt már a magzati korban el kellene kezdeni. Fontos, hogy az anya a terhesség ideje alatt is beszéljen babájához. Rendkívül meghatározó pont a gyermekfejlődésben az esti mesemondás. A lefekvés előtti mesélés lényeges mozzanata, hogy ugyanabban az időben történjen. Nemcsak a mese, de a versek, mondókák és a népdalok is komoly jelentőséggel bírnak, mert ugyanis ezek közvetítik leginkább a magyar nyelvet. Itt gondolok a dallamra, a ritmusra a hanglejtésre. Én úgy látom, hogy az lenne a megoldás, ha a kisbabának minél előbb mesélnének, akár már a várandóság idejében. Ahogy Kodály Zoltán mondta a zenei nevelés is magzati korban kezdődik meg. Már 6 hónapos kortól mesélhetünk neki úgy, hogy képeket mutogatunk könyvből. Rendkívül lényeges mozzanat, hogy minél hamarabb találkozzanak a könyvekkel. Szeresse és tisztelje annak értékét. Ezen kívül a mesélés anya – gyermek között, ha ölben történik egy megható pillanat is egyben, s ezáltal az anya – gyermek kapcsolat is erősödik. A kisebb gyermekeknek, akik még nem tudnak beszélni, kiváló választás lehet valamilyen állatos könyv, ugyanis az állatok hangjának utánzása, melyik állat miként beszél, fontos szerepet tölthet be a kicsik későbbi kommunikációjuk előkészítésében. A beszédfejlődésben a szülő a legfontosabb minta, tehát nem mindegy, hogy a mesét, hogyan mondjuk el. Gondolok itt a hangsúly, hanglejtés alkalmazására. A mesélésnek, a történetmondásnak komplex szerepe volt a mindennapokban. Segítette az egyén szocializációját, kialakított a hallgatókban egyfajta értékrendet, hagyományőrző szerepe volt, s gyógyító hatással bírt. Ma ezt a gyógyító hatást meseterápiának nevezzük. Napjainkban a különféle betegségek, a stressz, a lelki gondok (feszültségek, konfliktusok, idegi kimerülések) destruktívan hatnak a gyermek fejlődésére. A mese pedig kiváló segítséget nyújt a gyermeknek, azonosulhat a mese szereplőivel, beleélheti magát egy csodás világba. Nem csak a gyerekeknek való a mese és a mesehallgatás.

 

 

 

EnglishGermanHungarian