[metaslider id="9331"]

Megérkezett az ezüstvasárnap- Interjú Dr. Csoknya Tündével

A mai napon meggyújtjuk a harmadik gyertyánkat, ami egyet jelent azzal, hogy vészesen közeledik a karácsony. A sok nehézség ellenére –vírus miatti korlátozások, vizsgaidőszak- úgy gondolom, hogy mindenki lelkesen számolja vissza a napokat a szeretet ünnepéig, hiszen ez az év egyik legcsodálatosabb időszaka.

 

Ön számára mit jelent az Advent, vannak olyan szokások, hagyományok, amelyek évről évre visszatérnek? 

Dr. Csoknya Tünde: Az örömteli várakozás időszaka számomra is csodás alkalom arra, hogy a családi hagyományokat kövessük, azokon alakítsunk és a változásokra válaszul akár új hagyományokat teremtsünk. Nálunk a karácsony közeledésének első kézzel fogható jele – a csillámló giccsmütyürkék mellett – az adventi naptár és koszorú előpakolása. Az előző évekhez hasonlóan történt ez idén is, azzal a különbséggel, hogy kénytelen voltam – az Önök megtisztelő felkérésének is köszönhetően – felülvizsgálni a jópár évvel ezelőtt beszerzett, lestrapált és a nagyközönség előtt aligha vállalható műanyag koszorúnkat, és rászántam magam egy kockázatos küldetésre. Arra, hogy igazi „do it yourself” családi programot kerekítsek egy büszkén mutogatható új dísz megalkotásából. Ennek során azonban már az alapanyagok beszerzésekor kihívásokkal kellett szembenéznem, ugyanis a kiscsaládunk apró tagja által önkényesen kiválasztott díszhez, egy kisautóhoz kellett igazítani az egész alkotást. A „gombhoz a kabátot” klasszikus esete. Végül elkészült a mi kis adventi dobozkánk, rákerült mind a négy gyertya, ezüstszínű műalmák és az arany-ezüst kisautó. Hiszen az adventi dísz mégsem adventi dísz kisautó nélkül. De a karácsonyi készülődés során nem csak ez a folyamat bizonyult rázósnak, az ünnepi díszítés is hasonlóképp zajlik mostanság. A fényfüzérek korábbi harmonikus idillje helyett pár éve kisfiunk születésével együtt beköszöntött az ünnepi káosz játék-csatatérrel és persze sok-sok vidámsággal. 

 

Mindenki másért számolja vissza a napokat karácsonyig. Van, aki a karácsonyi menüsor miatt, valaki az ajándékozás miatt, és van, aki azért, mert végre együtt van a család, találkozhat szeretteivel. Ön mit szeret legjobban a karácsonyban?

Dr. Csoknya Tünde: Bár már az októberi kirakatok is azt harsogják, hogy „vigyázz, mindjárt karácsony”, és néhányan talán már húsvét után elkezdik a fa díszítését, én az adventi hangolódás ellenére december 24-én valahogy mindig rácsodálkozom, hogy máris itt van. Hirtelen azon kapom magam, hogy édesanyám névnapja, azaz szenteste van, a karácsonyfát díszítjük, halászléillat szállingózik, az asztal nagymamám ínycsiklandozó sütijeitől roskadozik, és visszaidéződnek gyermekkorom csodakarácsonyai, azok az alkalmak, amikor valami szokásostól eltérő apropóból van együtt a család. Ahogy én mosolyogva emlékszem az utolsó utáni pillanatban beszerzett fenyőfa évére, a dédi mamámmal közösen végzett szaloncukor-„kötözésekre”, a karácsonyfagömbök megfelelő elhelyezéséről szóló mókás nézeteltérésekre, a csengőszóra, az ajándékok előbukkanására és arra, ahogy elhangzik a „dől a fa” felkiáltás, bízom benne, hogy visszatekintve ezek a mostani karácsonyok is olyanok lesznek, amikre majd a kisfiam is hasonlóképpen emlékszik felnőttként. Azt hiszem, ezekről az élményekről és a szeretteimmel együtt töltött időről szól számomra a karácsony. 

Mostanában egyre divatosabb élményeket ajándékozni szeretteinknek. Ön milyen ajándékokat preferál jobban: az élményeket vagy a tárgyakat?

Dr. Csoknya Tünde: Nyilván nem az ajándéktárgyakon van a hangsúly, de amikor gyermek van a családban, nehéz nem kézzelfogható játékokban, például egy traktorban gondolkodni. Az elmúlt években a család felnőtt tagjainak az egész évben nézegethető és később emlékként tovább őrizhető fényképes naptárak bizonyultak telitalálatnak. A többi ajándék érzelmi értéke eltörpül emellett. 

Az adventi időszak és a karácsony sok hallgató számára egyet jelent a vizsgaidőszak közeledtével. Mit tanácsol a diákoknak, hogyan készüljenek a vizsgákra úgy, hogy közben élvezzék az évnek e fontos időszakát és átjárja őket a karácsonyi hangulat? Oktatóként mennyire befolyásolja a vizsgaidőszak az ünnepi előkészületeket? 

Dr. Csoknya Tünde: Oktatóként könnyebben tervezhető az ünnepi előkészület, de igazán együttérzek a hallgatóimmal, ugyanis családilag 10 évünk ment el abban a szellemben, hogy a karácsonyi időszak vizsgaidőszak is volt, hiszen amint nővérem végzett az egyetemen, én elkezdtem azt. Igyekeztem mindig közvetlenül karácsony előttre beiktatni egy nehezebb vizsgát, így bár az ünnepi hangolódásra nem maradt sok lehetőség, a karácsonyt kicsit hátradőlve és egy megkönnyebbült család társaságában tölthettem. Kockázatos vállalás volt ez, de elsőévesként például a jeles római jog kollokviumot tartalmazó leckekönyvemet tudtam rettentő büszkén a fa alá pakolni. Akkor még nem gondoltam, hogy ez egy hosszú távon is értelmezhető esemény volt, ami talán megpecsételte római joghoz való viszonyom. 

Azt javaslom Önöknek, hogy tervezzenek, mindennek legyen meg a maga ideje. Ha az ünnepi készülődés időszakát nem felesleges ajándékok beszerzésével töltik, hanem lelkiismeretes tanulással, akkor a megfelelő szervezésnek köszönhetően igenis jár egy kis lelkiismeretfurdalás-mentes karácsony. Ha megtalálják az összhangot, akkor talán nem kísértő emlékként maradnak meg az egyetemi évek karácsonyai.

EnglishGermanHungarian