November 11-e Márton napja. Ehhez a naphoz számos hagyomány és hiedelem kapcsolható, amelyek nagy része Szent Márton legendájához kapcsolódik.
Szent Márton a Római Birodalom fennállásának idején, a mai Szombathely, Savaria területén született 316-ban. A róla szóló legenda alapján Márton a római császárt szolgálta katonaként, emiatt került Amiens-be, Franciaországba, ahol egy hideg téli estén köpenyét egy fagyoskodó koldusnak adta. A történet szerint aznap este Mártonnak megjelent Jézus a koldus alakjában. Ez volt az a pont Márton életében, amikor eldöntötte, hogy onnantól kezdve nem a hadseregben tevékenykedik, hanem Isten szolgája lesz. Keresztelkedése után misszionárius tevékenységbe kezdett, annyi jót cselekedett élete során, hogy püspöki rangra akarták emelni, azonban amikor ennek híre Márton fülébe jutott, ő elbújt az érte érkező küldöttek elől a ludak óljába. Az állatok a férfi jelenléte miatt akkora zajt csaptak, hogy a küldöttek könnyen megtalálták Mártont, akik magukkal vittek és 371-ben püspökké avatták őt. Püspökké avatása után Márton tiszteletére hatalmas vacsorát rendeztek, ahol libát és bort tálaltak fel. A püspökfalat története is Márton napjáig nyúlik vissza, mivel ezen a napon a liba húsából – leginkább a madár hátsó részéből – a papoknak is küldtek egy adag ételt.
Pannóniában Szent Mártonnak hatalmas kultusza épült ki, később első királyunk, Szent István is tiszteletet tett a szent előtt azzal, hogy zászlajaira Szent Márton képe is felkerült. Szent Mártont az ország patrónusaként tisztelték, mivel egy hagyomány alapján úgy tartották, hogy a király és az ország segítségére sietett a szent.
A keresztény legendán kívül Márton napját már az ókori Rómában is különlegesebbnek tartották egy átlagos napnál. November 11-ét ősidők óta a téli évnegyed kezdő napjaként ismerték. Ezen a napon kóstoltak bele az új borba. Annak érdekében, hogy a következő évben is hasonló bőségnek örvendjenek hatalmas étkezéseket tartottak. A rómaiak ezen a napon Mars isten madarát, ludat öltek és fogyasztottak.
A keresztények a ludat Márton madarának tartották, és az ókori római szokások alapján, ők is megtartották a lúdlakomát. A vallási felekezetek megjelenése után újabb nézetek alakultak ki: a protestánsok ezen a napon Luther Márton tiszteletére emelték poharaikat és tartottak nagy lakomát.
Első írásos emlékként egy 1171-ből származó beszámoló szolgál a Márton napi lakomáról. Ezekben az időkben november 11-e, Márton napja a paraszti év végét jelentette, amikor a természet áttért a téli pihenésre és a cselédek éves bérüket kézhez kapták egy liba kíséretében.
Márton nap világszerte
A fény a jó cselekedet jelképezi. Márton napján, a német nyelvterületeken, így Ausztriában, Németországban és Hollandia egyes területein sötétedés után lampionos felvonulásokat tartanak, hogy a jó cselekedetet jelképező fény eljusson mindenkihez. Az ilyen felvonulásokat egy Szent Mártonnak öltöző lovag vezeti és a szokások szerint a tömeget ő irányítja el a fő helyszínre, amely mindenhol változó, de főként templomok előtt vagy főtereken ünneplik Márton napját. Az est végén a gyerekek apró ajándékokat kapnak, például cukorkát, mustot, fánkot vagy a tipikus Weckmann nevű finomságot, amely egy édes tésztájú, ember alakú kalács.
A hazánkban tartott Mikulás naphoz hasonlóképpen tartják számon Márton napját Belgiumban, Flandria nyugati tartományaiban, így ezen a napon a gyerekek édességet kapnak.
Lengyelországban, Poznan városában – ahol a fő utca Szent Mártonról kapta a nevét – a legjellemzőbb a Márton nap ünneplése, ekkor a szent előtt tisztelegve az emberek felvonulást szerveznek. Ezen a napon Lengyelországban hagyományként a vajas kiflit fogyasztanak.
Portugáliában nagy ünnepségeket tartanak országszerte. A családok és barátok egymás társaságában sült gesztenyét fogyasztanak, fröccsöt isznak. A korábban ismertetett Szent Márton legendájára a Portugálok kicsit másképp emlékeznek. Úgy tartják, hogy miután Szent Márton odaadta a köpenyének egyik felét, folytatta útját és a másik felét is egy szegény embernek ajándékozta. Szent Mártonra így egy köpeny nélküli, hosszú, fagyos út várt, azonban egyszer csak a nap sugarai felmelegítették a fagyott vidéket, és ezt isteni beavatkozásnak tekintették. A legenda alapján még ma is Szent Márton nyaraként hivatkoznak erre a napra, ha szép, napos, enyhe idő van.
Magyarországon talán nincsenek akkora ünnepségek ezen a napon, mint a fent említett országokban, azonban hazánkban is jelentős szerepe van Márton napjának. Tartva a szokást, miszerint, aki nem eszik Márton napján libát, az egész évben éhezni fog, hazánkban is rengetegen készítenek főtt ételt a madárból, vagy mennek el étterembe egy különleges Márton napi vacsorára. Márton napjának azonban a hiedelmek világában is fontos szerepe, rengeteg időjárással kapcsolatos hiedelmet tartanak számon:
- Ha Márton napján zöld a szőlő levele, akkor enyhe lesz a tél.
- Ha Márton fehér lovon érkezik szintén enyhe lesz a tél, azonban ha barna lovon érkezik, akkor kemény tél vár ránk.
- Ha Márton napján a lúd jégen jár, karácsony vízben poroszkál.
- Ha Márton jókedvű kemény tél lesz, ha Márton borús, akkor borongós lesz a tél.
- Ha ezen a napon borongós időnk van, márciusban is ez vár ránk. (Ezt főként Baranya megyében tartják így.)
- Ha a levágott liba csontja fehér, akkor hosszú és havas telünk lesz, ha barna a csont, akkor rövid és sáros.
