Március 15-én országszerte gyűlnek össze emberek ünneplőbe öltözve, kokárdát viselve, hogy méltó módon megünnepeljék hazánk egyik legszebb és legnemesebb ünnepét, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetét. Idén sajnos rendhagyó módon zajlik le az ünnep, ugyan tavaly ilyenkor már veszélyhelyzetet hirdettek a vírus miatt, mégis a március 15-ei ünnepségeket meg lehetett tartani. Én minden évben elmentem a városi rendezvényre, az iskolámnak köszönhetően fel is léphettem, így ennek köszönhetően sokat tudok a forradalom és szabadságharc történetéről. Na és te tudod, hogy mi történt március 15-én?
Mint minden eseménynek, ennek is voltak előzményei, melynek hatására forrongott Európa. Több dolog is közre hatott, egyrészt a március 15-ei eseményekre nagy hatással volt Kossuth Lajos március 3-ai országgyűlési beszéde, másrészt pedig, mint ahogy már említettem, egész Európa forrongott, a Párizsból induló forradalom két nap alatt jutott el Bécsből Magyarországra. Talán, a bécsi események hatottak leginkább a Pilvaxban naponta összegyűlő értelmiségi körre, ezáltal a forradalom fő szervezői fiatal értelmiségiek voltak, mint például Petőfi Sándor, Vasvári Pál és Jókai Mór. Az ifjak elhatározták, hogy március 15-én kihirdetik követeléseiket, köztük a 12 pontot is. De hogy jobban megismerjük a márciusi forradalmat, érdemes lenne helyszínről helyszínre haladnunk, ugyanis minden megállónak fontos szerepe van.
Pilvax kávéház
Első helyszínünk a Pilvax kávéház, igazából itt kezdődött minden. A Pesten található kávéház, akkoriban az ifjúság kedvelt törzshelye volt, így nem is csoda, hogy a forradalom reggelén itt gyűltek össze a fiatalok és vitatták meg követeléseiket, amelyeket aztán 12 pontban fogalmaztak meg, illetve Petőfi Sándor itt szavalta el először a máig híres Nemzeti dalt.
Egyetemek
Miután kellően felbuzdultak, elindultak először az orvosi egyetemre, ezután a mérnöki karra, végül pedig a jogi egyetemre mentek, hogy buzdító beszédekkel szólítsák meg a tanulókat, városi polgárokat. Kezdetben alig néhányan indultak el a Pilvaxból, de mire bejárták a különböző karokat, a csatlakozó járókelőknek és diákoknak köszönhetően közel ötezren vonultak a Landerer nyomda felé.
Landerer és Heckenast nyomdája
A tömeg nagyjából 10 óra körül ért oda a nyomdához, ahol is minden ellenállás nélkül fogadták őket. Landerer Lajos ismerte az ifjakat, feltehetőleg tudott is a tervükről, mivel március 14-én az összes dolgozóját berendelte és nagy mennyiségű papírt áztattak be a nyomtatáshoz. Landerer kezdetben ellenezte a tervüket, de később ő javasolta a tömegnek, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet. A lázadó tömeg így is tett, majd kinyomtatták a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot.
Nemzeti Múzeum
A kinyomtatott röplapoknak köszönhetően, délután 3 órára szép számban jelentek meg forradalmárok, állítólag tízezer ember volt jelen a Nemzeti Múzeum kertjében. Sokan úgy tudják, hogy Petőfi a múzeum lépcsőjén is elszavalta a Nemzeti dalt, de ez téves információ, viszont Vasvári Pállal és Irinyi Józseffel lelkesítő beszédeket tartottak, melynek köszönhetően a tömeg megindult a Városházára, hogy követeljék a 12 pont elfogadását.
Városháza
A Városházán igen könnyű dolguk volt, ugyanis miután átadták a 12 pontot a tanácsnokoknak, rögtön aláírták azt, ez pedig részben Rottenbiller Lipót, akkori alpolgármesternek köszönhető. A kint várakozó tömegnek, maga Rottenbiller mutatta fel az aláírt dokumentumot.
Buda – Helytartótanács és Táncsics kiszabadítása
A hatalmas tömeg elindult Budára, pontosabban azért, hogy a Helytartótanácsnak is átadják a 12 pontban meghatározott követeléseiket. A Helytartótanács elfogadta a tömeg követeléseit, azonnal el is törölte a cenzúrát, illetve el lett fogadva Táncsics Mihály rab kiszabadítása (akkoriban Mihajlo Stancsics) is. A lázadó tömeg elindult kiszabadítani a sajtóvétség miatt raboskodó férfit, aki mit sem sejtett az egészről. Zichy Ferenc a helytartótanács elnöke, rögtön szabadon bocsátotta Táncsicsot, majd a sokadalom diadalmenetben tért vissza Pestre, hogy megünnepeljék a forradalom győzelmét.
Nemzeti Színház
A márciusi forradalom záró helyszíne a Nemzeti Színház volt. Aznap eredetileg úgy volt, hogy a Két anya egy gyermeke című előadást mutatják be, viszont Bajza József aligazgató és az igazgatóság úgy döntött, hogy Katona József Bánk bánját fogják előadni, de a színdarabot félbeszakította a betóduló embertömeg. Az előadást végül nem folytatták tovább, hanem helyette elszavalták a Nemzeti dalt, elénekelték a Szózatot, a Rákóczi-indulót és persze a Himnuszt.
Eme jeles nap 1990 óta hivatalos nemzeti ünnepünk, és egyben a magyar sajtó napja. Habár, ahogy azt már fentebb is írtam, idén elmaradnak a szokásos városi megemlékezések, a kokárdák kitűzése és a koszorúzások, mégis valamilyen formában emlékezzünk vissza, hogy az akkori polgárok mit is tettek hazánkért, hiszen nekik köszönhetően március 15-e a magyar szabadság szimbóluma!
Sziasztok! Ludas Blanka vagyok, a pécsi jogi kar hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Már a kezdetek óta tagja vagyok ennek a közösségnek és akik nyomon követik a munkásságomat, tudhatják, hogy leginkább az egyetemi életről szoktam írni. Ugyan tudományos cikkeket is szoktam publikálni, illetve interjúkat készíteni oktatóinkkal és hallgató társainkkal, mégis fontosnak tartom, hogy a közéleti cikkekre is hangsúlyt fektessünk. Tőlem gyakran olvashattok majd olyan írásokat is, amelyek nem csak a kari életről szólnak, hanem akár Pécs városáról, vagy csak szimplán egy olyan témáról, ami minden korosztályt érint. Ezeken kívül a pszichológia, a kultúra és az irodalom világába szeretnélek titeket “elrepíteni”, hogy egy kis színt vigyek a szürke hétköznapokba.
