levelezős

Levelezősként a jogi karon

Többféle ok miatt dönt az ember amellett, hogy a levelezős munkarendet választja. Ilyen indokok lehetnek a következők: család, gyermek születése, munkahely, idős szülő vagy hozzátartozó gondozása is. Vagy egész egyszerűen, ha alkalma nyílna is a nappalis munkarendre a korából adódóan már nem illő. Igen furcsán hangzik, de egész egyszerűen azt szokták mondani, hogy mindennek megvan a maga ideje. Viszont levelezős képzésen a korhatár a csillagos ég.

Itt nem számít hány éves vagy, honnan jöttél, hol dolgozol. Egy a cél, mely közös: a diploma megszerzése. Sokan felteszik a kérdést, hogy nehezebb-e levelezősként tanulni, mint nappalisként. Ezen a kérdésen gondolkodnom kellett egy darabig, mert az első diplomámat nappali munkarendben végeztem el, a másodikat szintén nappalisként, de egyéni tanrendben, mert akkor már dolgoztam. Igen, szép időszak visszagondolni, amikor „csak” tanulni kellett. Hétfőtől péntekig óráink voltak, illetve gyakorlati képzés. Mondjuk ki, más dolgom nem volt (18-20 évesen): tanulás és a szórakozás. Abban is szerencsés voltam, hogy a lakóhelyemen volt a főiskola, sőt 20 perc sétával hazaérve otthon várt édesanyám ebédje. Aztán telt az idő, a körülmények változtak. Létezik az a bizonyos létra, azt szokták mondani, hogy „meg kell mászni”. Persze ez attól függ, hogy milyen munkahelyen dolgozol, szükséged van-e további tanulmányokra. Én lassan 4 éve járok a jogi karra levelezős munkarendben, azt kell mondanom a feltett kérdésre, hogy nem maga a tanulás lett nehezebb levelezősként, hanem az életkörülmények megváltozása, ami nehezebbé teszi a tanulást.

Persze egy nappalis munkarendben tanuló esetében is felmerülhetnek élethelyzet változások, melyek nehezebbé teszik a tanulmányait.  A tananyag elsajátítása tekintetében nem tapasztaltam nehézségeket, hisz az oktatók a konzultációk alkalmával, illetve egyéb netes felületeken minőségben és mennyiségben is ugyanazt az anyagot nyújtották számunkra, mint a nappalis hallgatók részére. A változás az oktatás időpontjában mutatkozott meg. A konzultációk időpontjait (körülbelül 2 hetente) csütörtöktől szombatig tartottak. Persze akadtak hosszabb napok például reggel 8-tól este 8-ig, de voltak rövidebbek is. Ami nagyon pozitív volt számomra az órarendben, hogy különösen odafigyeltek arra, hogy biztosítsanak számunkra egy másfél órás ebédszünetet. Így az ebéd mellett volt időnk egyéb dolgokat is elintézni. Például könyvtárba jártunk, emlékszem egy két olyan alkalomra, amikor órák után többen is ugyanazon könyvtári sorban kötöttünk ki. Arcunkra mosoly ült, hogy mindenki ugyanazért a könyvért „futott”. Az egyetem nagyon frekventált helyen helyezkedik el, mert mondhatni, hogy szinte mindenhez közel van. Pár perc sétával: a Tudásközpont, különféle éttermek, a bevásárlóközpont és az autóbusz állomás is. Vidékiként, ha autóval közlekedtem, akkor a Tudásközpont biztosította a parkolást, ha busszal, akkor viszonylag rövid sétával megérkeztem. Amikor hosszabb napokon keresztül zajlott a képzés, akkor szállást foglaltunk, Pécs rengeteg szálláshely lehetőséget kínál e tekintetben.  A képzés végén, így visszaemlékezve: voltak nehezebb és könnyebb időszakok, amikor lemondással járt egy-egy nap, hét vagy akár hónap. Amikor nem tudtál részt venni bizonyos programokon, mert a tanulás prioritást élvezett. Amikor anyagilag és fizikailag „beszűkült” a világ, de látod a fényt az alagút végén, és újra feltöltődsz motivációval, hisz a sikeres vizsgák utat törnek a célod felé és újult erővel a jövődre fókuszálsz.

A befektetett tudás, ahogy a szüleim mondják, sosem vész el, hisz az mindig a tiéd marad, soha senki nem veheti el. Kiemelem még a baráti kapcsolatokat, hiszen az évek alatt nagyon sok embert ismertem meg. Ők, akik tudják mi a lemondás, küzdés és a hit. Milyen egy átvirrasztott éjszaka, milyen izgulni a másikért, milyen a másikkal együtt tanulni és vizsgázni. Kezdetben a kapocs maga a képzés volt, de idővel kialakultak a kisebb klikkek, közös találkozók, ebédek és kávézások. Természetesen mindenki életében történtek meghatározó események, de a „csapatunk” összekovácsolódott, megismerkedtünk a felettünk és az alattunk levő évfolyamokkal is. A távolság, sőt a karantén sem húzott szét bennünket, inkább kihasználva az internet adta lehetőségeket online felületeken tartottuk egymással a kapcsolatot. Együtt készültünk a vizsgákra, izgultunk és drukkoltunk egymásért. Remélem, hogy a 4 év alatt kialakult kapcsolatok az élet folyamán is megmaradnak az életünkben és továbbra is szoros barátságot ápolva végezzük a ránk bízott feladatokat, egymást segítve lehetőségeinkhez mérten.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian