Létezik vizsgázás lámpaláz nélkül? - LámpalázSTOP

Már egy hete éjjel-nappal tanulsz egy vizsgára, végigértél az összes tételen, mégis amikor elhangzik a „jöhet a következő” felszólítás, úgy érzed a gyomrod az ötödére szűkült és egyszerűen nem mozdul a lábad? Nem vagy egyedül, ez az úgynevezett lámpaláz jelenség az emberek háromnegyedének életét keseríti meg. Ha te is közéjük tartozol, ez a cikk néhány hasznos tanáccsal szolgálhat ennek leküzdésében.

Kedd este több, mint 120 diák kapott egy kis gyorstalpalót a lámpaláz kezeléséből Kiss Tünde kommunikációs mentor előadásában, aki maga is éveken át érezte a saját bőrén a szereplés előtti félelmet két és fél évtizedes újságírói pályafutása alatt. Viszont sokéves tapasztalatának köszönhetően megtanulta kezelni a helyzetet és ma már személyes tanácsadóként is segít ebben másoknak. Megdöbbentő információkat kaptunk arról, hogy milyen vendégei vannak, ugyanis a befutott cégvezetőktől kezdve egészen a gimnáziumi felvételire készülő diákokig akadnak, akik ezt az önfejlesztési tréninget igénybe veszik. Annak persze nem is kell megmagyarázni milyen széles csoportot érintő probléma ez, aki átesett már legalább egy vizsgaidőszakon, vagy akár az érettségin. A lámpaláz maga egyébként nem csak a felelések előtt, hanem teljesen hétköznapi helyzetekben is megjelenik. Legyen szó egy fontos telefonhívásról, egy új környezetbe való beilleszkedésről, egy előadás megtartásáról, vagy egy fellépésről. Bár ezek egy bizonyos szinten mind vizsgahelyzetnek minősülnek, hiszen akár egy új iskoláról vagy munkahelyről van szó, az ember fél, hogy valamit elront, vagy ha úgy tetszik rosszul vizsgázik az adott élethelyzetben. És pontosan ez az, ami a lámpaláz indítógombja: a megszégyenüléstől való félelem.

VIZSGA

És itt most helyezkedjünk vissza egy átlagos vizsgaszituációba. A tanár kérdez, és nekünk már a nyelvünk hegyén van a válasz, mégsem merjük kimondani, mert ezalatt a pár másodperc alatt a fél életünk lepergett előttünk és már a legkevésbé a feleletre koncentrálunk. Meg egyébként is, félünk, hogy esetleg rosszat mondunk. Akkor mi fog történni? A vizsgáztató bukott diákként könyvel el minket és csak negyedévben megyünk át a tárgyból? Ilyen és ehhez hasonló irreális félelmek talán mindenkiben felmerültek már, azonban ez egy hatalmas tévedés. Nem szabad engedni az ilyen gondolatoknak. Valójában az oktatóink nem ránk kíváncsiak, hanem egyedül arra az anyagra, amiből aznap be kell számolnunk. Ha tehát mégis megbuknánk, akkor sem a természetünk, a személyiségünk vallott kudarcot, csupán a tudásunk nem volt elegendő.

Kiss Tünde ezzel kapcsolatban a lámpaláz még egy érdekes pszichológiai hátterére is felhívta a figyelmet. Van ugyanis két oka ennek a jelenségnek. Az egyik a korábban is felvázolt általános megszégyenüléstől való félelem, a másik viszont az úgynevezett egyéni ok, amely során egy régi, rossz emlék miatt félünk megnyilvánulni egy stresszhelyzetben. Ilyen például az, amikor valakit kisiskolás korában egy szigorú tanár egy rossz felelet után az egész osztály előtt nyilvánosan megalázott. Ilyenkor ez a szégyenérzet ennek a diáknak olyan mély traumát okozott, hogy a szituációhoz társított érzelme rögzül, és az adott személy ezután félni fog megmutatni magát. Viszont fontos, hogy bármiből is fakadjon, a lámpaláz mindenképpen legyőzhető, és fontos is, mivel önmagában a szorongás is csökkenti a teljesítményünket.

ELŐADÁS

Az előadáson néhány fontos lépésre hívták fel a jelenlévők figyelmét. Először is meg kell hozni egy döntést arról, hogy a lámpaláz alapjául szolgáló dolgot meg fogjuk tenni. Ezután találni kell egy megfelelő motivációt. Ez nagyon fontos, mert ez lesz a későbbi cselekedeteink mozgatórugója. Illetve maga a vizsgahelyzetre való felkészülés. Ilyenkor mindannyian egy előadói szerepet veszünk fel, amiben az elmondottak mellett rengeteget számít a nonverbális kommunikáció is, jó, ha határozottnak tűnünk. Sajnos az előadás szűk időkerete nem tette lehetővé, hogy a témában ennél mélyebben elmerüljünk, viszont kaptunk néhány hasznos tanácsot, hogy le tudjuk küzdeni a lámpalázat. Először is tervezzük meg a vizsganapot. Ne hagyjuk az odajutást az utolsó pillanatra, próbáljunk kizárni minden lehetséges stresszfaktort (Például készítsük elő a ruhát előző nap, induljunk korábban, hogy elkerülhessük a dugót…). Illetve érkezzünk korábban a helyszínre, mivel az akklimatizálódás is rengeteget segíthet. Másodszor pedig, amikor már bent vagyunk a teremben, teljesen a vizsgára koncentráljunk, a jelenben történő eseményekre fókuszáljunk. Mindezek mellett felhívták a figyelmet a feleletvázlat készítésére is. Nem szabad hagyni, hogy a pánik eluralkodjon rajtunk, ugyanis ez egy biológiai folyamat, egy riadólánc. A félelem blokkolja a beszédközpontot.

Végül zárásként a legfontosabbként kiemelendő, hogy alkalmazhatjuk bármely praktikát is, de a legnagyobb önbizalmat mindig is a megfelelő, alapos felkészültség fogja adni.