Az egyik kedvelt szabadidőtöltési tevékenység számomra a zenehallgatás. Ha otthon takarítok, főzök vagy éppen utazok valahová, a fülhallgatóm mindig nálam van, így ha unatkozom, csak előkapom és beteszek egy lejátszási listát vagy akár egy podcastot. Ahogy idősödtem, úgy alakult a zenei ízlésem és lettem én is nyitottabb más stílusokra és előadókra. A generációk által kedvelt zenészek pedig folyamatosan váltották egymást; Ray Charles, Aretha Franklin, Elvis Presley, a Beatles, Michael Jackson, Beyonce és még sorolhatnám. Mint körülöttünk sok minden, úgy a zeneipar is elkezdett felgyorsulni és futószalagszámra gyártani az ígéretesebbnél ígéretesebb tehetségeket, de manapság főként a TikTok platformja teremti meg jó pár feltörekvő zenésznek a lehetőséget arra, hogy dalaik akár egy-egy trend által emberek millióihoz jussanak el a Föld számos pontján. Azonban talán néhány ember számára világos és egyértelmű lehet az, hogy a zeneipar, mint egy évi több milliárdos bevételt számláló iparág, nem éppen a legtisztességesebb módon játszik és egyre többen szólalnak fel azzal kapcsolatban, milyen eszközökkel és módszerekkel vágták át és húzták le őket kisebb vagy akár nagyobb zenekiadók.
A kiadók trükkjei
Ha valakit leszerződtet egy kiadó a célból, hogy az ő neve alatt adja ki a dalait, az több tekintetben is jó kilátásokat helyez előtérbe. A kiadók, pontosabban annak dolgozói ugyanis többnyire képben vannak az aktuális trendekkel, ennek megfelelően alakítgatják a zenész karrierjét, legyen szó fellépésekről, koncertekről vagy akár egy reklám elvállalásáról. Ezen kívül felelnek egy imidzs kiépítéséért és a marketingért, így a zenész biztonságban érezheti magát, hiszen gondoskodik róla „valaki”. Azonban a kiadók is kifejlesztették azokat a trükköket, amikkel a naiv és tapasztalatlan, szárnycsapásaikat próbáló zenészeket könnyen átverhetik. Sok kiadó ugyanis pénzben húzza le zenészeit. Minden költséget kifizettetnek, ám cserébe semmiféle anyagi kockázatot nem vállalnak és ezzel kihasználják az újoncok tehetetlenségét, védtelenségét. A nagyobb kiadók, noha adnak egy viszonylag tetemesebb összegű előleget, azt a művészeknek később le kell dolgozniuk, tehát nekik csak azután lesz bevételük, amikor ez quasi lenullázódik, így ebben az esetben a kiadó vállal némi kockázatot. Azonban előfordul, hogy maga a művész fizet egy rádiónak vagy egy kiemelt tévéműsornak, csatornának, hogy az adott műsorsávban lejátsszák a dalát. Ugyanakkor megtörténik az, hogy kiadóktól független tehetségkutató emberek keresik meg a még ismeretlen zenészeket például egy sablonlevéllel ezzel elhúzva előttük a mézesmadzagot. Ilyenkor például azzal próbálják behálózni a zenészeket, hogy egy híres kiadóval való kapcsolatra hivatkoznak, amire a legtöbben egyből rákapnak és szinte gondolkodás nélkül fejest ugranak az ismeretlenbe. Sokszor ők maguk nem biztosítanak semmilyen anyagi támogatást, de azt ígérik, ha maga a zenész fizet neki pl 200 dollárt, akkor intéz valamelyik fejessel egy találkozót, azonban mielőtt bármi érdemleges történne, rendszerint eltűnnek, az e-mailekre, üzenetekre pedig nem válaszolnak.
Az industry plant jelensége
Talán sokak számára még ismeretlen ez a fogalom, azonban ha kicsit jobban beleássuk magunkat, az industry plant jelenséget olyan zenészek esetében használjuk, akik sikerüket látszólag organikus módon érték el, valójában azonban már befutásuk előtt mögöttük dolgozott egy profi stáb vagy csapat. Fontos azonban megjegyezni, hogy ide nem soroljuk híres szülők gyermekeit, mint pl. Jaden Smith, azokat, akik valamilyen sztárcsináló vagy tehetségkutató műsornak köszönhetik hírnevüket pl. One Direction vagy azokat, akik már gyerekkoruk óta huzamosabb ideje az iparban dolgoznak pl. Miley Cyrus. Azok a zenészek, akik az előbbiektől eltérő módokon az ipar által kitermelt művészek, ezzel azt a látszatot próbálják kelteni és fenntartani, hogy olyanok, mint mindenki más, a hálószobájukból egy gitárral a kezükben vagy zongora kíséretében egy dalt elénekelve kerültek kamerák kereszttüzébe és koncertek headlinerei közé. Ezzel pedig szimpátiát váltanak ki a hallgatóságból, akik azonosulni tudnak velük, hiszen ha neki sikerült, nekem miért ne sikerülhetne? Ez történt például Martin Garrix, Billie Eilish és bátyja Finneas, vagy a legújabb popcsillag Olivia Rodrigo esetében. A holland dj Martin Garrix mindössze 17 éves volt, amikor Animals című dalával berobbant a köztudatba és egyből közönségkedvenccé vált. Billie Eilish mindössze 14 éves volt, amikor bátyjával, Finneassal közösen kijött Ocean eyes daluk, azonban a világraszóló sikert feltehetően a Bad Guy daluk megjelenése hozta meg számukra, amikor az énekesnő még mindig csak 17 éves volt. Olivia Rodrigo pedig szintén csak 17 éves volt, amikor elsőként kiadott dala, a Drivers license a toplisták élére ugrott, és Billiehez hasonlóan egy rendkívül kedvelt albumot adott ki nem sokkal debütálása után. Ezek az előadók azonban már berobbanásukat megelőzően is zenei körökben mozogtak. Martin Garrixet egy elektronikus zenére szakosodott iskola elvégzése után zenei mogulok vették körül, akik folyamatosan formálták a srácot, míg Billie és Finneas szüleinek voltak nagyon komoly kapcsolataik a zeneiparon belül, Olivia pedig előtte már több sorozatban is szerepelt, amiben megjelentek saját dalai is. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek egyáltalán nem vesznek el a zenészek értékéből, azonban károsan hathat az a véletlen szerencsébe csomagolt hazugság, hogy bárkiből lehet még egy Martin Garrix vagy Billie Eilish. Ezután nem meglepő, hogy léteznek olyan inkubátorcégek, amelyek feladata kifejezetten a fiatal tehetségek piacra lépés előtt történő kinevelése. Ezekre azonban nem pusztán a Z generáció esetében van példa. Nyilván sokaknak nyilvánvaló, hogy anno Britney Spears, Justin Timberlake vagy Ariana Grande is már gyerekkoruk óta profik által edzettek voltak, akik számára az út gondosan ki volt munkálva akár a Mickey Mouse Clubban való szereplésük miatt (Britney, Justin) vagy folyamatos Broadway előadások következtében (Ariana).
Összegzés
A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a lemezkiadók és azok munkatársai egészen hihetetlen módokon tudnak kontrollt gyakorolni az előadók felett, akár pénz akár egy felépített imidzs tekintetében, amiket sokszor szerződések által biztosítanak be maguknak. Ez mindenképp egy ördögi mókuskeret eredményezhet, amiből elég nehéz kikerülni, így a megfontoltság, körültekintés és utánajárás sok esetben célravezető lehet.
Forrás: 1
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
