Már majdnem 3 hete annak, hogy pár nap leforgása alatt teljesen megváltozott a tanulók élete. Először az egyetem kapuit zárták be, majd a gimnáziumok, általános iskolák cselekedtek hasonlóképp a koronavírus miatt. Ezután hozzá kellett szoknunk, hogy egy ideig nem az előadótermekben, hanem a szobánkban, egy gép előtt ülve kell tanárainkat nézni, illetve hallgatni. Ugyan a mi életünk fenekestül felfordult, de valakiknek még nagyobb változást hozott ez a vírus, méghozzá az erasmusos hallgatóknak.
A pécsi jogi kar tanulói közül sokan döntöttek úgy, hogy ezt a félévet külföldön töltik. Furdalt a kíváncsiság, hogy ők min mehettek keresztül ez alatt a pár hét alatt, haza tudtak-e utazni időben a korlátozások előtt. A napokban ezekkel, s más hasonló kérdésekkel kerestem fel Szabó Barbarát, a Nemzet Szépe 2019. IV. helyezettjét, karunk egyik hallgatóját, aki az Erasmus programnak köszönhetően az idei félévet Spanyolországban töltötte, vagy legalábbis a szemeszter felét.
Az interjú elején elárultad, hogy már nem Spanyolországban tartózkodsz, hanem Magyarországon. Ezek szerint a hazautazásod után önkéntes házi karanténba vonultál?
Szabó Barbara: Igen! Nagyon fontosnak tartom, hogy betartsuk azokat a protokollokat, amelyek a világjárvány megelőzését szorgalmazzák. Sajnálatos módon a koronavírus gyorsan terjed, ezért nagyon fontos, hogy odafigyeljünk egymásra! Szerencsére semmilyen tünetet nem produkálok, viszont az önkéntes házi karanténnal megbizonyosodhatok arról, hogy nem kaptam el a koronavírust a külföldi tartózkodásom alatt, ugyanakkor ezzel együttesen meg tudom óvni a szeretteim és a környezetem egészégét, ami számomra mindennél fontosabb!
Felmerült benned az a gondolat, hogy kint maradsz külföldön (Spanyolország, Valencia)?
Szabó Barbara: Igen, felmerült bennem, hogy külföldön maradjak. Nehéz választás előtt álltam és nagyon gyorsan kellett döntést hoznom arról, hogy menjek vagy maradjak, hiszen napról napra változtak a körülmények a koronavírus miatt. Szerencsére mielőtt az összes hazainduló járatot törölték volna, hazaértem biztonságosan.
Barbi és kedves útitársa (Marsalkó Dávid) a repülőgépen haza, Pécs irányába!
A WHO szerint Spanyolországban is nagy a fertőzöttek száma. Mennyire volt érezhető a pánik a koronavírus miatt?
Szabó Barbara: Eleinte egyáltalán nem volt érezhető az emberek félelme a koronavírust illetően, majd miután a legnagyobb karnevál nem került megrendezésre biztonsági okokból, akkor radikálisan megváltozott az emberek hozzáállása. Eszméletlen gyorsan változtak az események és a körülmények. A karneváli bejelentést követően az emberek másnap a boltokat kifosztották. Nem sokkal később bezárták az összes éttermet, kávézót és üzletet. Kizárólag az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak maradtak nyitva. Vészhelyzetet rendeltek el és kijárási tilalmat vezettek be. Rendőrök járőröztek az utcákon, ha pedig valaki mégis megsértette a kijárási tilalmat, az 500-5.000 euróra terjedő pénzbüntetésre számíthatott.
Ennek ellenére a spanyolokon nem a pánikot éreztem, hanem az összetartást ebben a nehéz helyzetben. Minden este nyolc órakor tapszápor öntötte el a várost. Elképesztő érzés volt, amikor kimentem én is az erkélyre és ezer ember nézett egymásra tapsolva, fütyülve, kiáltozva. A tapsolással fejezték ki a hálát mindazon dolgozókért, orvosokért, nővérekért, élelmiszer-áruházban dolgozókért, mindenkiért, akik értük jelenleg harcolnak! Próbáltak minden estére egy különleges programot kitalálni, amivel egy kis örömöt tudtak csempészni a vészhelyzet napjaiba. Volt, hogy egy dj játszott, volt, hogy egy énekes énekelt kint teraszon az embereknek esténként. Viszont a vastapssal kifejezett hála elmaradhatatlan része volt az estéknek!
A tanulmányaidat mennyiben befolyásolja az, hogy félbeszakadt az Erasmus programod? Ugyanúgy, mint nálunk, külföldről is küldik a tananyagot?
Szabó Barbara: Sajnálatos módon nagymértékben befolyásolja az Erasmus programom. A fogadó egyetemen értelemszerűen megszüntették határozatlan időre a személyesen történő óralátogatást. A világjárványra való tekintettel távoktatást terveznek indítani.
A következő szemeszterben tervezed folytatni a spanyolországi tanulmányaidat?
Szabó Barbara: A jelenlegi helyzetre való tekintettel nehéz előre tervezni, hiszen egyelőre bizonytalan a jövő. Annyi biztos, hogy pozitívan tekintek előre és bízom abban, hogy hamarosan minden normalizálódni fog. Hiszem, hogy lesz még lehetőségem külföldi tanulmányokat folytatni a jövőben, viszont amíg minden helyre nem áll, addig is #otthonmaradok!
Barbi, miután megválaszolta a kérdéseimet, küldött néhány képet és videót a spanyolországi vírushelyzetről és a hazaútról:
Az cikk kiemelt képén egy orvosi maszkot viselő szobrot láthattok. Ez a szobor eredetileg arra a karneválra készült, ami végül elmaradt a koronavírus miatt.
Ebben a videóban azt láthatjátok, ahogy előállítanak egy személyt, aki megszegte a kijárási tilalmat.
[vplayer id=5448]
Rengeteg videó terjeng az interneten, ahogy a vesztegzárban lévő emberek hatalmas bulikat csapnak esténként, énekelnek, tapsolnak az egészségügyben dolgozóknak. Itt azt láthatjátok éppen, ahogy a panelban élő emberek „karantén-bulit” csapnak. Ugye milyen találékonyak?
[vplayer id=5445]
Büszke vagyok Barbira, hogy ilyen példaértékűen kezelte ezt a helyzetet és a megérkezése után rögtön házi karanténba vonult. Remélem sokunk követi a példáját az otthonmaradásban, hiszen jelen esetben mindenhol jó, de a legjobb akkor is otthon.
Sziasztok! Ludas Blanka vagyok, a pécsi jogi kar hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Már a kezdetek óta tagja vagyok ennek a közösségnek és akik nyomon követik a munkásságomat, tudhatják, hogy leginkább az egyetemi életről szoktam írni. Ugyan tudományos cikkeket is szoktam publikálni, illetve interjúkat készíteni oktatóinkkal és hallgató társainkkal, mégis fontosnak tartom, hogy a közéleti cikkekre is hangsúlyt fektessünk. Tőlem gyakran olvashattok majd olyan írásokat is, amelyek nem csak a kari életről szólnak, hanem akár Pécs városáról, vagy csak szimplán egy olyan témáról, ami minden korosztályt érint. Ezeken kívül a pszichológia, a kultúra és az irodalom világába szeretnélek titeket “elrepíteni”, hogy egy kis színt vigyek a szürke hétköznapokba.