Szerencsére manapság már egyre többet olvasni a fenntarthatóságról, arról, hogy hogyan lehet tenni azért, hogy a Föld élhetőbb és zöldebb legyen. Persze a számottevőbb változást az jelentené, ha különböző kormányzati intézkedések és tudatos ökopolitikák is ezt a célt segítenék. Ellenben – és bár ezzel kapcsolatban sokan szkeptikusak -, akár minden ember tehet ezért az ügyért, még akkor is, ha úgy érzi, törekvése felesleges. Egyre több alternatíva és lehetőség létezik az ökológiai lábnyom csökkentésére; ilyen például az elektronikai eszközök áramtalanítása használaton kívül, a szelektív hulladékgyűjtés, természetes takarítószerek és vegyszerek használata, komposztálás, takarékoskodás a vízzel, esővízzel locsolás, és még napestig lehetne sorolni azt a rengeteg módot, amivel hozzájárulhat valaki egy zöldebb jövőért. Meglepő módon az, ha valaki a ruhákat másodkézből, turkálóból veszi, sokban segíthet a küzdelemben. De mégis hogyan?
Kizsákmányolás, éhbér
Az valószínűleg már sokaknak feltűnt, hogy egy-egy ruha megvásárlásakor a címkén szereplő ’származási hely’ valamely távoli országot jelöli; például Banglades, Kína, Törökország, Kambodzsa vagy éppen Pakisztán. Fontos szem előtt tartani, hogy honnan származik az adott darab, hol és milyen körülmények között került előállításra. Köztudott, hogy ezekben az országokban rendre éhbérért, embertelen körülmények között dolgoztatják nem csak a rászoruló felnőtteket, de még a gyerekeket is. A kizsákmányolás ténye mellett ez egyáltalán nem etikus, mondhatni rabszolgamódra készítik az általában egyébként sem jó minőségű ruhákat, nem több, mint havi 68-70 dollárért, ami körülbelül 20-21000 forintnak felel meg. Mindemellett hatalmas távolságokat kell megtenniük ezeknek a ruháknak, ami szintén nem az egyik legkörnyezetkímélőbb dolog.
Miért van leáldozóban?
Már pár évvel ezelőtt felmerült annak az eshetősége, hogy a divaton belül a használt ruhák piaca sokkal nagyobb lesz, és nagyobb iparágat fog kitenni, mint a fast fashion. Már többen szembesültek és megismerkedtek az imént említett körülményekkel, így többen választják azt, hogy azzal, hogy nem vásárolnak ezeknél a multiknál, ezzel próbálják bojkottálni a működésüket. Mivel már minden nap olvasni valamilyen cikket arról, mennyire visszafordíthatatlan a Föld pusztulása, több ember próbálja óvni a környezetét, például azzal, hogy megunt ruháit nem a szemétbe dobja, hanem esetleg elajándékozza, vagy jótékony szervezeteknek adja. A következő lépcsőfok, amikor valaki már nemcsak a szemétbekerülést akadályozza meg saját részről, de más által „kidobott” ruhát vásárol, ezzel segítve a fast fashion örökös túlgyártásának lelassítását.
A turkáló a jövő
Az előző pontból kiindulva, mivel – érthető okokból – sokan fordulnak a használt ruhák felé, könnyen elképzelhető, hogy a jövőben sokkal többen fogják a second-hand ruhákat választani, mint a tömegcikkeket. A már említett környezetkímélés mellet számtalan előnye van a turkálóknak. Az első és talán legfontosabb kiemelendő erénye az, hogy rendkívül pénztárcabarát. Akik ismerik a turkálók világát, tudják, hogy akár párszáz forintért is lehet olyan darabokat vadászni, amelyek egyéb esetben a bolt polcain még több ezer forintért voltak árusítva. Szerencsére rengeteg féle turkáló létezik: van, ahol kilóra adnak egy-egy darabot, illetve van, ahol ugyanúgy mint az üzletekben, mindegyik ruhának megvan a saját ára. A kisebb városoktól kezdve a fővárosig szinte mindenhol bele lehet akadni egy használtruhaüzletbe. A régi sztereotípiával ellentétben manapság már egyáltalán nem kellemetlen vagy kínos innen vásárolni; a ruhák nagyobb része alig, vagy egyáltalán nem hordott, csupán a fast fashion által kidobott, megunt, el nem adott darabjairól van szó. A ruhák fertőtlenítésére is jobban figyelnek, hiszen általában (sajnos) nagy utat tesznek meg hazánkig – a magyarországi turkálók tömkelegébe Angliából érkeznek ruhák. Nagyjából mindenhol 2-3-4 hetente van „kollekcióváltás”, ami azt jelenti, hogy az addig el nem adott darabokat vagy megpróbálják újra eladni, vagy jótékony célra szánják őket, ezzel is biztosítva, hogy egy-egy ruha több gazdára is lelhessen. Most, hogy a fiatalok és a fiatal felnőttek számára egyre fontosabb és lényegesebb, hogy honnan vásárolnak, és emiatt többen választják a second hand ruhákat, sokkal szélesebb körben kaphatóak ruhák. Szinte minden korosztály, nem és méret számára találni csodás és ritka darabokat. Akik pedig a vintage szerelmesei, nagyon jó helyzetben vannak: mivel visszajött a ’90-es évek divatja, ahonnan rengeteg darab maradt meg, sokan vadásznak ezekre. Léteznek külön olyan turkálók is, amik kimondottan márkás, már nem vagy ritkán kapható dolgokat ajánlanak a vásárlóknak. Itt persze az árak is magasabbak, de az eredetinek így is csak a töredéke. A ruhákon kívül pedig lehet kapni táskákat, cipőket, sőt, még ékszereket is!
Összegezve, bármilyen céltól vezérelve, mindenképpen megéri néhanapján betérni egy használtruhákat árusító üzletbe!
Sziasztok, Soltész Evelin vagyok, A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar hallgatója. Középiskolában döntöttem el, hogy az egyetem mellett szeretnék írással is foglalkozni, amire tökéletes megoldásnak bizonyult a Media Iuris. Szeretek új kapcsolatokat kialakítani, az interjú készítés nagyon közel áll hozzám. Szinte minden témában otthonosan érzem magam, ezért sokféle cikket fogtok tőlem olvasni; a közélettől kezdve, a gasztronómián át egészen a tudományos cikkekig.
