Biztosan többekben is felmerült a kérdés, hogy a kint élő magyarok számára pontosan milyen is az egyetem. Ott is ugyanolyan az oktatási rendszer, a számonkérés és a programok, mint itt Magyarországon, vagy esetleg teljesen más? Két erdélyi magyar hallgató most választ ad pár kérdésre.
Czumbel Robert a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem jelenlegi mesterszakos hallgatója. Az első három évben kezelés és adatfejlesztés szakot végzett. Most térinformatikát tanul és közben dolgozik azon a szakterületen, amelyet elvégzett.
Balogh Kimberly elsőéves egyetemista, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Karát választotta, vagyis a Facultatea de Ştiinţe Economice şi Gestiunea Afacerilor-t, azon belül is Economie şi afaceri internaţionnale, magyarul Gazdaság és Nemzetközi ügyek szakot.
Az oktatás ott Kolozsváron csak románul folyik vagy van esetleg magyar szak is?
Czumbel Robert: A lényeg igazából az, hogy jóval több román szak van, viszont minden egyetemen, amiről én tudok, van magyar szak is. Magyarból és románból van a legtöbb, ezen kívül van angol, német és néhány egyetemen francia szak is. Illetve vannak magyar kirendeltségű egyetemek, mint például a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, ahol nincsen román, csak magyar szak.
Balogh Kimberly: Igen, van román, magyar, angol és német szak is.
Hogyan éltétek/élitek meg az online időt? Milyen így az egyetem?
Balogh Kimberly: Ez az online idő nem éppen a legjobb, mivel „eléggé elkényelmesedünk” így. Nagyon sokat kell a gép előtt ülni, ami elfáraszt és kimerít. Meg persze nincsen nagy kedvünk tanulni se, mivel eléggé lazára vesszük a dolgokat és így elhanyagoljuk magunkat és a tanulást is. Jó, nem százszázalékban, de szerintem sokkal jobb lenne fizikailag is menni, összebarátkozni emberekkel, világot látni, élni az életünket. Így online eléggé el vagyunk zárva mindentől és ez elég rossz. Az oktatás az megvan, minden tanár próbálja rendesen leadni és elmagyarázni az anyagot. Ebből a szempontból jó, mert érteni értjük a nagy részét, de elég nehéz.
Czumbel Robert: Unalmasak, nincs semmi kreativitás az órákon, borzasztó. Nagyon sok feladatot adnak, az órán nem végzik a munkájukat a tanárok, helyette inkább házi feladatokat adnak. Azt mondják, hogy itthon vagy és ezért több időd van. De ki csinálja az otthoni munkát? Nagyon rossz és nem lehet szórakozni sem sokat, mert zárva van minden. Aki pedig szakdolgozatot ír, annak a legrosszabb, mert rengeteg feladatot adnak és nem segítenek, hanem inkább adnak még más feladatokat is.
Mi lenne az, amit mindenképpen megváltoztatnátok?
Czumbel Robert: Visszaváltanék a rendes, személyes oktatásra, hogy be tudjak járni órákra. Még a covid ideje alatt is több gyakorlatot vezetnék be, hiszen egész nap a monitor előtt ülünk. Nincs elég gyakorlatiasságunk. Elméletben mindent tudunk, de gyakorlatban nem.
Balogh Kimberly: Amit mindenképp megváltoztatnék, az az lenne, hogy tényleg lehessen menni fizikailag is, mert sokkal jobb nekünk tanulóknak. Jobban odatennénk magunkat, élnénk az egyetemi életünket. Ez az, amit megváltoztatnék. A tanárok elég jók, nem annyira szigorúak, jól tanítanak, jól feladják a leckét, tehát velük nincs baj és emiatt szimpatikus nekem az egész egyetem, nem félek tőle. Picit a vizsgáktól félek így, online, és jobb bemenni valóságosan, mert online elég szigorúak. Kevés idő áll rendelkezésre, és azonnal meg kell oldani, alig van időnk átgondolni a kérdéseket. Inkább logikára figyelnek, és ha nem tudod ki is tesznek vizsgáról.
Hogy néz ki nálatok a számonkérés? Hogyan vannak nálatok a jegyek?
Czumbel Robert: Egytől tízig számolják a képességeinket. A tíz az a tökéletes, az egyes pedig a legrosszabb (van olyan, hogy nullás, de azt ritkán adják, csak ha egyáltalán nem csináltál semmit). A négyessel még meg lehet bukni, de az ötös itt olyan, mint Magyarországon a 2-es, azzal már át lehet menni a vizsgákon. Vannak a parciális vizsgák, ami azt jelenti, hogy egy félévben mondjuk 2 vizsga van egy sessio (félévi vizsga) előtt, az anyagot két vagy több részre osztják. Van még sok feladat, ahol adnak részpontokat, ami beleszámít a jegybe. Van mikor egy jegy összetételről kell beszélni, három részre bontjuk: van egy beadandó dolgozat, van a parciális dolgozat, vannak a hozzászólások és a portfólió. Ezekből tevődik össze a jegy.
Balogh Kimberly: A számonkérés az úgy néz ki, hogy minden fejezet végén, minden tantárgynál van egy teszt, ami könnyítés a vizsgára, mert így folyamatosan tanulunk és készülünk a vizsgára. A jegyek nálunk egytől tízig vannak. Van a szemináriumunk, ahol lehet aktívkodni, amivel szerezhetünk maximum két pontot, a többi nyolc pontot a vizsgáról lehet összeszedni.
Vannak esetleg nálatok kari szervek? Csatlakoztatok-e valamihez?
Czumbel Robert: Nem igazán vagyok otthon ezekben a dolgokban, mert én nem vagyok egyiknek sem a tagja. De amit kicsit jobban ismerek az a KMDSZ, ami a Kolozsvári Magyar Diákszövetség. Ők szokták intézni a diáknapokat, illetve egyéb bulikat.
Balogh Kimberly: Igen, vannak kari szervek, több fajta is. De én sajnos nem csatlakoztam, mivel online vagyunk és én nem mentem el Kolozsvárra. Ebben az évben emiatt kihagytam, de a későbbiekben majd én is szeretnék csatlakozni, mert elég sok aktivitás van és segítenek nekünk is fejlődni.
Milyen programok vannak az egyetemen kívül, amiket a kar szervez?
Czumbel Robert: Van olyan, amit az egész egyetem szervez és az pedig a diák napok. Lényegében az ivásról szól, tehát élvezzük az életet. A karunk kisebb programokat szervez, mint például az online idő alatt volt egy közös Among Us impostoros játék, illetve volt egy rajzolós játék, mikor ki kellett találni, hogy ki mit rajzol. Én rajzoltam egy hokedlit és nem tudta senki, hogy mi az. Persze van a gólya hétvége és tábor is a fiatal hallgatóknak.
Balogh Kimberly: Elég sok program van, de őszintén szólva nem jártam annyira utána, mivel nem tudok részt venni, maximum csak online. Pár évfolyamtársam beiratkozott, de fogalmam sincs, hogy hogyan van ez az egész ceremónia. Talán majd a következő szemeszterben.
Köszönöm a kérdéseimre adott válaszokat Kimberlynek és Robertnek!
Képek: Kiemelt kép, 1
Sziasztok! Gyöngyi Kreszcencia vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar hallgatója és a Media Iuris egyik szerkesztője. Gyerekkoromban nagy szerettem volna sportriporter vagy sportújságíró lenni, amit most igyekszem egyrészben megvalósítani itt, a Media Iurisban. Remélem tudok nektek érdekes és különleges, főként sporttal kapcsolatos hírekkel szolgálni.
